Belecuppan az ember a nádfonatos karosszékbe, az asztalra teszi a sisakot, belepakolja kesztyűt – meg a többi vackot -, majd leadja a rendelést az odaérkező pincérnek: egy presszókávét legyen szíves… A hamarosan érkező forró feketéhez a kontrasztot a terasznak támasztott hófehér masina adja. A szituáció elképzelt, a bringa valóságos: a 2009-es Merida modellek egyik előfutárjaként egy városi/fitneszgép érkezett hozzánk, nem is akármilyen…
A S-Presso géposztály jelen van a 2008-as kínálatban is, a gyártó pedig így fogalmaz a specifikációban: „Vess egy pillantást a futárok bringáira, és rájössz, miért is ilyen az S-Presso széria”. Persze ez eddig lopásbiztos matt fényezést jelentett, ezúttal viszont egy diszkrét matricázású, látványos, csillogó fehér vázú jószágról lenne szó – mely a háromtagú S-Presso családban a belépő szintet képviseli. Tapizzuk is végig gyorsan a leginkább a Speederekkel rokonságot mutató vázat!
A hegesztések a Merida egyes modelljeinél már megszokott „félcsiszolt” kialakításúak, a váz csak tárcsafékkel használható, emellett azonban a sárvédőtől a csomagtartóig bezárólag minden felszerelhető rá. A relatíve hosszú láncvilla hátsó túratáskák használatát is lehetővé teszi, ez nem hátrány, hiszen sokan preferálnak ilyesmit városi ügyintézéshez is. A sárvédőknek bőven jut hely a villákban, mellettük a gyárinál még akár ballonosabb külső is elfér. Egyedül a sárvédővel szerelt első kerék esetében lehet probléma lassú kanyarodásnál, mivel a váz eleje elég rövid, így a cipő orra beleérhet a sárvédőbe. Ez persze nem annyira súlyosan jelentkezik, mint a korai Speeder modellek esetében, de azért érdemes figyelni rá. Ami nem tetszett, hogy mindössze egy kulacstartót szerelhetünk fel rá. Értem én, hogy a fő felhasználási terület a városi bringázás lenne, de mivel a gép sportolásra, illetve túrázásra is kiválóan alkalmas, így jogos igény lenne még egy felszerelési lehetőség. Az összes bowden az alsócső alján fut, zárt házban, alu bilincsekkel rögzítve. Ez egyrészt nagyon letisztult megjelenést biztosít a gépnek, másrész a városban gyakori vállon cipelést, illetve felsőcsövön ücsörgést is megkönnyíti.
A váz további érdekessége a hibrid rendszerű fejcső. A beverődésre jobban hajlamos alsó szekció nagyobb átmérőjű, több és nagyobb golyókat fogad, míg felül kisebb a szerkezeti méret és nem integrált a rendszer. A megoldás optikailag is nagyon látványos, kár, hogy csere esetén jelenleg szériában nem kaphatók a rendszerhez passzoló hibrid kormánycsapágyak. (Ha garis gond lenne, a forgalmazónál van ilyen csapágy készleten. A szerk.)
Alkatrészek
Komplett Deore váltócuccot láthatunk a gépen, emellett pedig a hajtómű kivételével a meghajtás további elemei (lánc és sor) is ebből a szériából kerültek ki. A Tektro nem feltétlenül a hidraulikus fékszettjeiről híresült el, ennek ellenére Auriga Comp néven ezúttal igényes megjelenésű és kivitelű cuccot szállítottak. Ha kötekedni akarnék, akkor a fékkarok távolságának fix voltával hozakodnék elő.
Alul félintegrált, felül nem - a lefelé szélesedő fejcső
A többnyire megbízható X-Mission kiegészítők ismét jelen vannak, ezúttal viszont fenntartásaim vannak azzal kapcsolatosan, hogy kemény városi használat során a horganyzott csavarok felületkezelése meddig bírja majd. A tiszta fekete kerekek ütős megjelenésű darabok, emellett erősnek és megbízhatónak tűnnek. Az alkatrészek gondos összeválogatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy roppantmód dögös megjelenésű gép szülessen meg: fehér váz, melyen minden alkatrész fekete. Idén állítólag a fehér a divat, így ez roppant trendinek számít – reméljük a tolvajok ezt nem így gondolják.
Kedvenc részletem a legújabb Meridákon - a nyeregcsőbilincs
Fontos még megemlíteni, hogy minden hasonló kategóriájú Merida kerékpár gyári tartozéka a prizmákkal szerelt pedál, a kerekenkénti két küllőprizma, az első- és hátsó prizma, valamint a csengő. Mindezeket a KRESZ megköveteli, mégsem minden gyártó adja szériatartozékként.
Menet közben
Egy országúti bringákat megszégyenítő fürgeségű jószággal állunk szemben. Köszönhető ez többek között az első tengely és a középrész csekély távolságának. Az első fertály és a felsőcső rövidségnek egyik negatívuma, hogy ebben a felállásban a bringa számomra rövid volt, annak ellenére, hogy a váz elméletileg a méretem lenne. Komoly probléma nincsen, egy 120-as stucnival még az én esetemben is helyreállítható az egyensúly. A villát túlzottan merevnek találtam, legalábbis ami a függőleges behatások tompítását illeti, oldalirányban ellenben ez már kevésbé igaz rá – kanyarodásnál még a tökéletesen beállított tárcsafék is cicergő hangot hallat. A váltószett rendesen dolgozott, a Shimano Rapidfire váltókarokat mindig is szerettem. A lefelé váltás ezeknél a Deore karoknál immár két irányban lehetséges, de személy szerint ennek előnyét nem tapasztaltam. A jobb oldali hátsó papucsba itt is egy kicsit alacsonyan csatlakozik be a láncvilla (lásd előző számunk Mongoose Sabrosa tesztjét), így bizonyos fokozatok esetében nagyobb döccenőknél, illetve padkázásnál bizony koppan a váltó a láncvilla alján. Némi állítgatás és bekoptatás után a fékszett magára talált, fékhatását tekintve azonban nem a terep nagyágyúinál megszokott érzésre kell számítani. Azoknál ez bizony gyengébben harap, ellenben országúton, városban és döngölt földutakon ez inkább előny, mint negatívum.
fotók: Hbalage, evelyn
Ha méltatni kéne a gépet, akkor talán oly módon tenném, hogy hasonló tárcsafékes trekking/fitnesz jellegű géppel űzte az ipart a legtapasztaltabb fővárosi bringás futár, Tárcsa Feri (interjú vele magazinunk 2002. nov.-dec. számában). Ha ajánlanom kéne valakinek, akkor a rövid felsőcsőhosszal rendelkező bringára vágyó kerékpárosokat céloznám meg. Felhasználási terület a túrázás, a sportolás és a városi közlekedés, mindehhez pedig egy jó ár/teljesítmény arányú gépet kínál a Merida. A városi felhasználási területet preferálva ne feledjetek egy jó lakatot venni hozzá, mert attól tartok, hogy minden igyekezet ellenére ez egy nagyon kívánatos és feltűnő biciklire sikeredett. Ja, és a típusnév nálam mindent visz…
[poll id=”90″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. szeptember-októberi lapszámában.
Forgalmazó: BikeFun Hungary Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: XS, S (tesztelt), M, L
Ajánlott fogyasztói ár: 149.900 Ft
Váz: Alumínium; 6061 Racelite Tubing; Double Butted
Villa: Alu (779 g)
Hajtómű: Shimano FC-M442; 170 mm; 22/32/44 fog (945 g)
Középrész: Shimano; négyszöges
Lánckeréksor: Shimano CS-HG50-9; 11-32 fog (367 g)
Lánc: Shimano CN-HG53
Váltókar: Shimano Deore SL-M530; Rapidfire
Első váltó: Shimano Deore FD-M530
Hátsó váltó: Shimano Deore RD-M531
Lánckeréksor: Shimano HG50-9; 11-32 fog
Lánc: Shimano HG53
Fékkarok: Tektro Auriga Comp
Fékek: Tektro Auriga Comp; hidraulikus, e.-h. 160 mm tárcsa
Első agy: jelzés nélküli; kónuszos; 32 furat
Hátsó agy: jelzés nélküli; kónuszos; 32 furat
Felnik: Alexrims DP17 Disc; 32 furat; szegecs nélkül
Küllők: 2 mm; fekete
Külsők: CST; 37-622; max. 5,1 bar; acélszál; (528 g)
Kormány: X-Mission Comp; 25,4 mm / 590 mm
Stucni: X-Mission Speed; 25,4 mm / 100 mm (181 g)
Kormánycsapágy: FSA; 1 1/8” A-Head; alul félintegrált, felül hagyományos
Nyeregcső: X-Mission Comp (Kalloy); 27,2 mm / 350 mm (255 g)
Nyereg: Selle Royal Freccia; Cr-Mo pálca (354 g)
Markolat: ergonómikus gumi
Pedál: VP-515A; alu (378 g)
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 71,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 74,5 fok
Tengelytáv: 1030 mm
Láncvillahossz: 448 mm
Nyeregvázcső-hossz (ülőcső tetejéig mérve): 500 mm
Felsőcsőhossz: (csőközéptől-csőközépig): 520 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 540 mm
Stucnihossz: 100 mm
Középcsapágy-magasság: 285 mm
Súly: 11,74 kg (pedállal)
