fbpx

Hasa Race 7.0D – Le Violet

E havi „Tudta-e Ön?” rovatunk magáról a Hasáról fog szólni, hiszen hazánkban eddig nem volt hivatalos viszonteladója, így kevesek számára csenghet ismerősen a név. No, tehát, a gyártó nem a legtrendibb dizájnnal rendelkező weblapján megtudhatjuk, hogy a HASA kerékpárokat 1990 óta gyártják Tajvanon. Eleinte összehajtható kerékpárokat készítettek, később szélesítették a palettát, mely mára a kerékpárok szinte minden válfaját felöleli, ideértve a titán, karbon és alumínium vázakat is. A kínálatban találunk országúti, krossz, trekking, gyermek, hajtogatható, merev és teleszkópos montivázakat is, érdemes végigkattogtatni őket, még akkor is, ha nagy meglepetéseket azért nem okoznak a technikai részletek.

Meg kell állapítsam, nem könnyű dolog egy teljesen új márkáról írni. Nem könnyű nem hirtelen bedobni egy skatulyába, nem könnyű mindentől függetlenül, minden előítélet nélkül, csak magát a steril gépet vizsgálni. A magazin véleményformáló hatását szem előtt tartva igyekszem tárgyilagosan fogalmazni, és mindig kiemelni a szubjektumot. Szerethető gép ez, leszámítva néhány furcsa avagy bosszantó részletet.

A Hasa Race 7.0D kategóriájában a 9.0 alatt helyezkedik el, ránézésre leginkább a felszereltségben térve el. A forgalmazónál még friss a márka, nyilván ez az oka, hogy honlapján sajnos a felszereltségre, geometriára, annak változásaira utaló adatot nem találtunk. A gyártó feltünteti a 2008-as gépek felszereltségét, ami érintőlegesen megegyezik a képen látható Race 7.0D felszereltségével. No de lássuk a kis lilát!

Monoblock-barlang habszivaccsal bélelten

Monoblock-barlang habszivaccsal bélelten

A váz geometriája nem sokban tér el az átlagos felhasználásra tervezett, teljesítményorientált hegyi bringák értékeitől, ám tele van érdekes, kicsit talán öncélú villantással. A varratok közepes minőségűek, sok helyen esztétikusan összecsiszolták, a fejcső a csapágycsészéknél dicséretes módon kiszélesedik, a fényezés a lakk alatti motívumokkal szintén kifogástalan, emellett hydroforming nyomait találjuk mindenhol, ameddig a szem ellát. Az első komoly meglepetés a középcsapágyházra pislantva ért – engem legalábbis. A csövek ugyanis nem egymáshoz kapcsolódnak, hanem egy különleges, elnagyolt varratokkal, apró ablakokkal és térbeli formákkal tarkított valamibe, melynek réseibe mintha valami szürke gumit nyomtak volna. A váz közepe – vélhetően a speciális kialakítástól – kellemesen merev, kiállva tekeréskor sem volt vele gond a középtányéros mászások során. Privát vélemény, hogy ezt egyszerűbben, kevesebb anyag felhasználásával is sikerült már megoldani. A kis gumi betétekről egyébként azt hittem eleinte, hogy valami rezgés elnyelő részt képeznek, de amikor megnyomkodtam, kiderült, hogy apró, méretre vágott habszivacs darabkák, melyek nélkül mélyen belátnánk a csövekbe (Aztán persze 20 percig próbáltam kipecázni a kis gumidarabkát az alsócsőből…).

S-bend anakonda dizájnnal

S-bend anakonda dizájnnal

Kicsit hátrébb a vázon egy hatalmas yoke található, ami valóban brutál kinézetű, és gigantikus sárférőhelyet biztosít, csak arra kell figyelni, hogy a gumi oldalára ne tapadjon semmi, mert ott csak milliméterek választják el a köpenyt a yoke-tól. A papucsok szépek, esztétikusak, a láncvillák pedig utópisztikus ívű S-benddel kígyóznak feléjük. Tárcsa- és V-fékkonzolokat lelünk még, ez utóbbiakat szépen ledugózva, a támvillák meg összecsiszolt hegesztéssel csatlakoznak a felsőcsőhöz. Igen, nem elírás: a nyeregvázcső mögött. A felsőcső ugyanis nekiindul egy függőlegesen lapított kör keresztmetszetből a homlokcső tájékáról, majd átmegy vízszintesen lapított alakba, és közben – mintegy mellékesen ugye – magába zárja a nyeregvázcsövet. Ez is egy olyan megoldás, ami szép, de ezen kívül, hogy megmutatja, a gyártó ilyet is tud, sok előnyére nem válik a gépnek. Az ily módon elvékonyított felsőcső ugyanis nem lenne képes masszívan tartani a nyeregvázcsövet, ezért kellett egy átlapolás. A megoldás felfedezésekor az ember önkéntelenül is az egér után nyúl, mivel kíváncsi a gyártó ideológiájára, melyben elmagyarázza, és levezeti hogy ez most miért is nagyon jó a ridernek. A gyártó a megoldást „magas szinten megerősített nyeregvázcsőként” említi. Különleges kialakítású még a váz fejcsöve, a kivágott csőbe süllyesztett karbon (esetleg karbon-szerű) betét mindenképpen egyedi, ízlés kérdése, hogy mennyire tetszik. A gépre két kulacsot szerelhetünk, a bowdeneket a felsőcső tetején, kosztól, válltól távol vezetik – ezt szeretjük -, emellett kedves figyelmesség a fejcső fényezését védő puha, Hasa feliratú gumicső-szett.

Az esztétikus irányítópult és a karbonbetét

Az esztétikus irányítópult és a karbonbetét

Menet közben egy derekasan túlépített XC gép merevségét kapjuk középtájon, némi komfortérzet-növelő rugalmassággal kombinálva a hátsó villák irányából. A 302-es Tora régi ismerős, lockolhatjuk, előfeszíthetjük, és a jobb láb alján még csillapítást is pöcögtethetünk rajta. Kimondottan merev a maga kategóriájában, a mozgására sem volt panaszom, bár egy rövidebb, alacsonyabb beépítési magasságú villa jobban illene a gép geometriájához, hiszen a fejcsőszög a Torával 69,5 fokos, ami mászásnál nem jön jól. A kerekek a 28 lapított küllővel épp elegendő merevséget biztosítanak egy 80 kg-os bringás alatt, egy-egy technikásabb lejtőn, de javasolt nem túlvállalni magunkat, ha az említett súlycsoport felett járunk. Az LX szettből sajnos kilóg a Deore átdobó, ám csupán esztétikai szempontból, mivel teljesítmény tekintetében jól harmonizált az LX család képviselőivel. Ez jelen esetben időnként azt jelentette, hogy kiélezett helyzetekben az LX szett hajlamos volt gyengélkedni, recsegni, terhelés alatt melléváltani. A fékek nehezen koptak be a gyári pofákkal, ám utána egy közepes körüli fékerőt stabilan tudtak hozni. Ez 10-es skálán mondjuk 3.5 pontot jelentene, ami – tekintve, hogy Alivio szintű motyóról van szó – díszére is válhatna a kis tárcsáknak. Felvetődhet a kérdés persze, hogy egy közel negyedmilliós gépre miért került Alivio szintű felszerelés…

Ez itt a felsőcső vége

Ez itt a felsőcső vége

Tekerni egyébként kifejezetten jó volt vele. A sok érdekesség, a felszerelés kissé vegyes képe, a robusztus felnik, és a vaskos, de kifogástalan tapadású (csak mélyebb homokban elbizonytalanodó) gumik ellenére egy élő, lélegző egészet alkotott a Hasa, harmonikusan hozta egy túramonti érzetét A 18”-os gépet – méretéből kifolyólag – megosztottam Lcs-vel néhány körre, így a fotón is ő látható.). A tesztgépet Truvativ Five-D hajtóművel használtuk, de ha valaki megvásárolja, abban az esetben Truvativ FiveD Power Spline hajtóművel és hozzá tartozó középcsapággyal szerelik, a tesztgépen látható négyszögtengelyes helyett.

Egy hibátlan papucs

Egy hibátlan papucs

A gép kiegészítői a brand saját márkajelzését viselték, a teszt alatt gyakorlatilag csak a markolattal volt gondom, mivel könnyen elforgott, és közben nyekergett. A többi kiegészítő esztétikus festést kapott, így jól harmonizálnak a gép színvilágával, ornamentikájával. Apró baki azonban a nem túl szépen illesztett kormányszár, és annak könnyen rozsdásodó csavarjai. Ha tuningolni szeretném, kapna könnyebb, kisebb telót, könnyebb, kisebb külsőket, és könnyebb, de jobb hatásfokú V-fékeket. Ezek után bátran mehetne vele bárki akár versenyezni is.

fotók: Jorus, elcsé

Zárszóként tegyük fel, hogy ennyi apró részletet, különlegességet, furcsaságot, esztétikumot, pozitív és negatív felhangot, élményt egybe lehet fogni, és ki lehet értékelni. Ebben az ideális esetben azt mondanám, hogy a Hasa 7.0D egy olyan bringa, amely tele van elgondolkodtató, sok helyütt szép, de mindenképpen egyedi megoldásokkal. Olyan bringa, mely kapott egy közepesnél jobb, kicsit vegyes felszerelést; olyan bringa, melyben megtalálunk mindent, amit egy túramontitól várunk. Egy olyan bringa, melynél aki igényli, meg kell fizetnie az egyedi megoldásokat, mindezekkel együtt – és mindezek ellenére – szerethető, hűséges társa lehet bárkinek, aki az erdőbe vágyik.

[poll id=”88″]

Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. szeptember-októberi lapszámában.

Forgalmazó: Lelkes Kerékpáros Kft., Győr
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 16-22” (a tesztgép 18-as volt)
Ajánlott fogyasztói ár: 229.000 Ft

Vázanyag: 7005 Al
Villa: Rock Shox Tora 302; 100 mm
Hajtómű: Truvativ Five-D; négyszögtengely; 44/32/22 fog
Középcsapágy: négyszögtengelyes monoblock
Fékkarok: Shimano BL-M485
Váltókarok: Shimano Deore LX
Fékek: Shimano BR-M485
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Shimano Deore LX
Első agy: Hasa; kónuszos; 28 furat; tárcsafékes
Hátsó agy: Hasa; kónuszos; 28 furat; tárcsafékes
Felni: Sun Swift RX26; 28 furat; tárcsafékes
Külsők: Hutchinson Spider; 26 × 2,0
Kormány: Hasa; 640 mm
Kormányszár: Hasa; 90 mm / 5 fok
Kormánycsapágy: félintegrált
Nyeregcső: Hasa; 31,6 mm / 270 mm
Nyereg: San Marco; Ponza K
Pedál: Wellgo LU905; fémkeretes taposó

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 69,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 72,0 fok
Nyeregvázcső-hossz: 460 mm
Felsőcsőhossz: 550 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 580 mm
Tengelytáv: 1065 mm
Láncvillahossz: 425 mm
Kormányszárhossz: 90 mm
Középcsapágy-magasság: 320 mm

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.