Kettőezer-hat októberének végén, egy esőillatú estén spontán felütéssel kezdtem az akkori Reptila 500 tesztet, kitérve a nem sokkal korábban tesztelt Alboinnal való rokonságra és a Gepida City palettájának bemutatására. Általában szerencsésnek tartom magam, ha ugyanannak a gépnek próbálhatom ki a soron következő évjáratát. Így ugyebár az apróbb különbségek is feltűnnek, és meghatározható, hogy a gép honnan jött, hova tart, felrajzoljuk fejben a gyártó koncepcióját a közeli és a távolabbi jövőre nézve, termékpalettán belül és azon kívül egyaránt. Szép feladat, kár lenne tagadni, főleg ez a rajzolós rész…
Ezzel szemben most itt állok kicsit bután az idei Reptila 500-zal szemben, amin a tavalyi verzióhoz képest – némi túlzással – mindössze a villát cserélték, és néhány kiegészítő színe változott feketére, néhány leheletnyi – kvázi hibahatáron belüli – geometria-változáson kívül. Ez is szép feladat tulajdonképpen, úgyhogy helyezzük más megvilágításba a bemutatást, és lássuk, mi is maradt ki tavaly.
Tehát a megvilágítás… Alapvető elvárás egy cikkel, írással szemben, hogy rendelkezzen egy figyelemfelkeltő bevezetővel, és persze a későbbiekben is tanácsos fenntartani az érdeklődést, az izgalmat. Ezzel én alapvetően nem értek egyet, mivel szeretem – ha nem is lelőni a poént -, de tisztázni az elején, hogy király-e a gép, vagy csak amolyan „ezt is visszaadtuk, rendben van”. Be kell vallanom, hogy kevés bringa tetszik igazán, ezért általában kritikusabb szemmel vizsgálom a gépeket. Nos, a Reptila tavaly és idén egyaránt olyan volt, hogy meg tudott győzni arról, hogy nagydarab, merev, stabil gép, amely tele van anyaggal, és jobbnál jobb alkatrészekkel, valamint arról a messze nem elhanyagolható tényről, hogy egy városi cirkálókat kereső ismerősnek első körön ajánlanám a remek ár/érték aránya miatt.
A konkurencia gépein ebben az árkategóriában nem találunk agyváltót, agydinamót, ami egy városi bringás számára kiemelt komfortfokozatot biztosít. (Nem, nem futárokra, és egyéb nagyvárosi harcosokra gondolok, hanem a szomszéd bajszos mérnökre, aki felpattan rá, és leteker a Duna-partra kutyát úsztatni – kicsit talán sztereotip, de nem megyek bele a mélyebb jellemábrázolásba.) Nos, mindez a fenti megvilágítás fényében ugye egy vaskos dicséret a gépnek. Ettől függetlenül az életben nem vennék magamnak city kerékpárt a dolgok jelenlegi állása szerint…
Tavaly nem írtam, de a reptila románul hüllőt jelent. Sok hüllős jellemvonást nem hordoz ugyan, de ez nyilván nem is feltétele a névadásnak. Tavaly még a city paletta csúcsán állt az 500-as, ám idén letolta őt az 1000-es, elektromos Reptila, amit remélem lesz alkalmunk kipróbálni. Az idei gép is nettó 23”-os, tehát szép szál emberek alá passzol, úgy 190 cm környékén. Persze a hozzám hasonló, hosszabb lábú 185 cm-esek is kényelmesen be tudják állítani a gépet maguk alá. A tavalyi furcsa SunTour telót lecserélték egy jól működő RST-re. Az előfeszítéssel nem lesz gond nagy súly esetén, viszont 60 kg körüli bringások valószínűleg érzéketlennek érzik majd a mozgását. Kicsit sajnálom, hogy lemaradt a gumiharmonika a becsúszóról – bár nem meglepő módon -, így 0 kilométeresen is szépen mozogta ki mind az 5 centi utat. Az agyváltó – csakúgy mint tavaly – nem volt kenyeres komám, néha szalajtott, néha reccsent, most sem estem vele szerelembe, van ez így.
A kormány nekem még mindig túlzottan éles szögben hajlik hátra, így kicsit sportosabb tekerési pozícióban erősebben terheli a tenyér külső részét, ami hosszabb távon kényelmetlen. A hajtóművet lecserélték, ám sok változást nem hozott – a tavalyival sem voltak merevségbeli gondok, és ez is stabil, mint egy lelkiismeretes betonteknő. A kategóriának megfelelően a tompor csillapítását nem bízták a véletlenre. Ülőgumóink kímélésére egész kis hadsereg esküdött fel, kezdve a lágyan ringó, zselés ágytól – amit szerényen nyeregnek becéznek -, át a nyereg alatt megbúvó elasztomer gombócokon, egészen a meglepően épkézláb minőségű teleszkópos nyeregcsőig. A fékekkel nem volt gondom, jó a fékpofa-felni párosítás, így remek hatásfokkal üzemelnek, amire rásegíthet kontrával is, akinek ilyen jellegű perverziói vannak. A kiegészítők közül a kormányszár, a sárvédők, a csomagtartó és a gatyaszárvédő betonszürkéből feketébe váltott, ami szerintem sokkal vagányabb. Az elektromos vezetékeket igényesen vezették/csatlakoztatták, ami a tavalyelőtt tesztelt Alboinra még nem volt jellemző, ám tavaly már nem merült fel kifogás ezen a téren.
[poll id=”36″]
Summa summarum, meg kell állapítsam, hogy – bár nem esett át világmegváltó fejlesztésen a Reptila 500-as – még mindig remek kis harckocsit kapnak az arra vágyók a pénzükért cserébe, a kategóriájában kiemelkedő felszereltséggel. Harckocsi, mert nehéz, masszív, stabil és szürke az eleje…Eredetileg megjelent a Bikemag 2007. augusztusi lapszámában.
InfoBox:
Forgalmazó: Olimpia Kerékpár Kft.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 1 év
Vázméretek: 53, 58 (tesztelt)
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 110.900 Ft
Vázanyag: 6061 Alloy
Villa: RST Trendy T7; 50 mm
Hajtómű: Prowheel Pro 38-as tányérral; 170 mm
Középcsapágy: Thun Jive monoblock
Fékkarok: Gepida XL-38; alu
Első fék: Logan; alu V-fék
Hátsó fék: Logan; alu V-fék, kontrafék
Váltókar: Shimano Nexus; 8 sebesség
Hátsó váltó: Shimano agyváltó; 8 sebesség
Első agy: Shimano agydinamó
Hátsó agy: Shimano Nexus Inter 8
Felni: Rodi Vision, 36 furat
Küllők: 2 mm; acél
Külsők: Schwalbe Terra Cruiser
Kormány: acél; 600 mm – „city” geometria
Kormányszár: Gepida; állítható szögű; 100 mm
Kormánycsapágy: acél; 1”
Nyeregcső: Gepida, teleszkópos, 27,2 mm / 300 mm
Nyereg: Selle Royal F808 Gel
Pedál: műanyag taposó
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,5 fok
Tengelytáv: 1120 mm
Láncvillahossz: 460 mm
Nyeregvázcső-hossz: 585 mm
Felsőcsőhossz: 610 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 630 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Középcsapágy-magasság: 310 mm
Súly: 17,8 kg (pedállal)
