fbpx

Fekete párduc: hazai gyártású karbon rekumbens tesztje

Fényes fekete, mint a párduc bundája, karcsú, könnyed és gyors ragadozó ez is: zsákmánya a távolság és a szintkülönbség. A világszínvonalú karbon reku különlegessége, hogy magyar konstrukció és gyártmány, ezért az ára sokkal kedvezőbb a vetélytársakénál. Beszámoló következik az első ezer kilométer alapján.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Amikor először pillantottam meg a gép – akkor még elsőkerék-hajtású – prototípusát, rögtön megragadott letisztult, egyszerű szépsége. Ám nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert a találkozásra a RAH (Race Across Hungary, nonstop túraverseny Szentgotthárdról Tiszabecsre, 680 km) adott alkalmat, ahol csak az első szakaszon tudtam lépést tartani a szénszálas bringa konstruktőr-lovasával, Novák Ádámmal. Jómagam is gyors masinát, Challenge Hurricane SL típust hajtottam, mégis egyre nőtt, majd a végére tíz órányi lett a lemaradásom – Ádám 30 óra alatt tette meg az extrém távot…

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Ez már felkeltette kíváncsiságomat, szó szót követett, úgyhogy most már a sorozatgyártást megelőzően mondhatom el tapasztalataimat az egyik prototípus alapos kipróbálásáról. Előrebocsátva megjegyzem, hogy ez a modell csak egyike a választhatóknak; van elöl-hátul nagykerekű, 26 colos is, és többféle fékkel, hajtóművel lehet felszerelni a bringákat, így mindenki testre szabva kaphatja meg a magáét. A tesztben szereplő példány kimondottan hegyi túrázásra készült, monti-áttétellel és masszív, strapabíró kerekekkel.

Elöl kicsi, hátul nagy

Miután 28 ezer kilométert mentem különféle fekvőbringákkal, ki merem jelenteni, hogy túrázásra, akár extrémtúrázásra is, az elöl 20-, hátul 26 colos kerékméretű adja a tulajdonságok legkedvezőbb ötvözetét. Egy kerékpár annál könnyebben és simábban gurul, minél nagyobb a kereke, a hátsó tehát mindenképp legyen nagy. Az első viszont jobb, ha kicsi, mert így csökken a váz átlépési magassága (ezé 600 mm), valamint az ülés és a hajtómű magassága is. Sokkal könnyebb fel- és leszállni, a rendszeres élethelyzeteket megoldani. Nagyon kényelmes, praktikus, jól szaladó bicikli az eredmény, nem véletlenül alkalmazza ezt az elrendezést sok neves gyártó, Tajvantól Amerikáig.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

A másik, szinte vallási kérdés az alsó vagy felső kormány. Jómagam az utóbbira esküszöm, mert karcsú, kis légellenállású, jól elhelyezhető rajta tükör, műszer, GPS, kényelmesen tolható vele a gép (például városnézéskor a sétálóutcában). Előnyös, ha előredöntve, majd hátraforgatva szép laposan ráfekszik az ülésre, úgy nem áll ki, könnyű autóba rakni a bringát. A tesztelt reku éppen e követelményeknek felel meg.

Ideális magasság

Sokan tartják úgy, hogy a reku egyik előnye, a csekély légellenállás, akkor aknázható ki igazán, ha nagyon alacsonyan fekszünk rajta (lowracer), mert így a homlokfelületen belül a kerék beleesik a bringás kontúrjába. Ez nyilván igaz, de a nyerhető csekély előny inkább csak pályaversenyzéskor érvényesül, közúton többet számít a „látni és látszani” elv. Márpedig, míg például a Hurricane esetében 1050 milliméter, a Road Runneren már 1170 a szemmagasság az út fölött, ami döntő különbség. Az előbbiről nem látok át a kocsik ablakán, az utóbbiról igen, megvan a szemkontaktus az autósokkal, sokkal biztonságosabban érzem magam.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Másik szempont, hogy egy alacsony ülés, a szükségképpen magasabb hajtóművel együtt, láncvezetési furfangokat követel meg, görgőkön és esetleg tefloncsövekben kell vezetni a láncot, aminek megvan a maga súrlódási ellenállása. Egyes alacsony gépeken félkilónyi erő is kell, hogy hátrafelé forgatva meginduljon a pedál, és ez a fékező hatás persze sokat lassít menet közben. A Road Runner viszont az első reku nálam, amelynek hátrafelé megpörgetett hajtókarja lendületből elforog egy darabig. Ez az egyenes láncvonal és a jól csapágyazott vezetőgörgő érdeme.

Stabil, gyors

Némi gyakorlat birtokában én már könnyen összebarátkozom egy rekuval, ezért kezdőt ültettem a Road Runnerre, kipróbálni, hogy mennyire könnyen vagy nehezen uralható. Nos, az első méterek bizonytalankodása után szép nagy kört ment a kísérleti alany, és fülig érő szájjal tért vissza. Jóindulatú a gép, eltalált a villaszög, jó kompromisszumot ad a stabil iránytartás és a könnyű kanyarodás között. Keskeny utcában is meg lehet fordulni vele. A kormány finoman érzékeny, nem is kell igazából kormányozni, mert szinte oda megy a gép, ahová nézek.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Nézni viszont nagyon kell, mert rugózás, az aztán nincs! Igaz, úgy méretezték a karbonvázat, hogy oldalirányban merev, függőlegesen rugalmas legyen, de ettől ne várjunk sokat. Javít ugyan a helyzeten a hosszú (1256 cm a versenybringák 100 centijével szemben) tengelytáv, hiszen egy mérleghinta közepén nyugton ülünk, míg fel-le jár a két kerék, de úthibákon azért keményet üt a Road Runner, sín-kereszteződéseknél, kockakövön ajánlatos jól lelassítani. Keskeny, nagynyomású gumija sem rugózik érdemlegesen. Éles peremű kátyút fogni nem lenne jó, úthullámokon pedig átéljük egy pillanatra a súlytalanság állapotát. Végül is országúti versenygép ez, tessék odafigyelni!

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Nem kevésbé versenybringás a sebesség! Síkon 25 és 35 km/óra között áll be nekem a menettempó, legjellemzőbb a 30 körüli érték. Ez jó 3-mal több, mint amit a Hurricane-on megszoktam – a különbséget a kisebb láncsúrlódásnak tulajdonítom. Ha visszagondolok a RAH-ra, egyedül ez többórás különbséget okozhatott… Nagyon jól gyorsul, ugrik is a gép, ez a hektikusan változó tempójú budapesti forgalomban előny, ahol könnyedén tartjuk a lámpaváltások ritmusát, és szerzünk meglepetést nagyképű autósoknak.

Hegyre megy

Mint említettem, a tesztelt gép specifikációját hegyi túrázásra állították össze. Áttételezése megfelel a meredek és hosszú kaptatóknak, a legkönnyebb fokozatban 134 centit megy egy pedálfordulatra, ami percenként 60-as ütemmel 4,8 km/órának felel meg. Itt egy megjegyzés: néhány bringás arc talán lesajnálja a túl könnyű áttételt. Ám tessék figyelembe venni, hogy az Alpokban hosszúak a mászások, gyakori a 15 százalék fölötti emelkedés, a túra nagy magasságba (gyakorta 2000 m fölé) vezet, nem mindig jó az út, és néha pakkot is kell vinni. Ez két-három fokozatnyi különbség a Mátrában megszokotthoz képest…

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Merev vázával roppant hatékonyan mászik a Road Runner, a leküzdhető emelkedőnek csak a bringás erőnléte szab határt. Élvezet érezni, hogy veszteség nélkül előrehaladás lesz a hajtóerőből! Fontos tényező a csekély súly is – 11,8 kilójával ez a reku majdnem olyan könnyű, mint egy országúti versenygép. Többször említett referencia-kerékpárunk, a Challenge Hurricane SL – extrákkal, mint első rugózás, hátsó tárcsafék, fejtámla és sárvédők ellátva – közel 15 kilós. Meredek kaptatón óriási különbség ez!

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Erőteljesen pedálozva felfelé nagyszerűen támasztja a bringás hátát a karbon üléshéj Ventisit betétje, jó érzéssel beleadhatja minden erejét az ember a hajtásba. Az ülésbetét nem lágy, mint valami szivacs, hanem egy eléggé formatartó térháló, ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagyon kényelmes. Kiválóan átszellőzik, nem izzad az ember hátára a mez.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

A lejtőzés egészen más műfaj. Akárhogy pörög a lábam, csak 55 km/óráig tudok pedálozni, onnan már csak a gravitáció visz. Leggyorsabb fokozatban 780 cm a megtett út egy pedálfordulatra, ebből 90-es kadenciánál csak 42 km/óra adódik. De, a rugózás hiánya miatt, helyénvaló az óvatosság! Vagy nevezhetjük gyávaságnak is, de ritkán léptem túl a 60 km/órát, és akkor sem sokkal. Egyébként, ha számít az időeredmény, sokkal több percet nyerek a hatékony mászással, mint amennyit vesztek lefelé néhány fékezéssel. Apropó fék: a tárcsafék súlyos, a patkófék nem olyan hatásos, ezzel a V-fékkel viszont teljesen megnyugtató a szél fütyülését hallgatni.

Pikk-pakk

Rekun nem lehet hátizsákot viselni, de a Road Runner szerencsére jól pakolható. Ülésére éppen ráillik a Radical Design 12 literes, kulacstartós táskája, illetve a két darab 12 literes oldaltáska. Aki nem akarja magával vinni a franciaágyat, sátras túrára mehet ennyivel. Másik lehetőség ugyanettől a holland gyártótól a 40 literes széles üléstáska, amely eredetileg hálós támlához készült, de két pár erős patent beleütésével beszűkíthető a tartó része a karbon üléshéjhoz.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

Egyéb szerelvényként két tükröt, hátsó villogót és GPS-tartót tettem fel, a világítást egyelőre fejlámpával oldottam meg, de lesz a gyártótól az első váltó csonkjára illő lámpatartó is.

Ár, érték

Arról volt szó, hogy „kedvező” a Road Runner ára. A gyakorlatban ez 1400 eurós vázkészletet jelent, ami forintban jelenleg 400 ezer forint alatti összeg. Akinek van alkalmas donorbringája, csak a hosszú (a normál háromszorosa) láncra és az első kerékre kénytelen költeni, és lesz egy világszínvonalú rekuja. Összehasonlításul: a hasonló nívójú Volae karbongép 5000 dollár fölött kóstál, és azt még be kell hozni Amerikából, el kell vámolni, áfát kell utána fizetni stb. Ha valami mégsem tetszik rajta, jöhet a levelezés, a problémázás. Itt viszont magyar gyártóról van szó, aki könnyen elérhető, és messzemenően figyelembe veszi az ügyféligényeket.

Carbonrecumbent Road Runner

Carbonrecumbent Road Runner

A Road Runner minősége pedig kiváló! Sima felületek, szép átmenetek, profin megoldott részletek, szemet gyönyörködtető megoldások jellemzik. Minden masszívan áll rajta, nem zörög, lötyög semmi, hangja csak a láncnak van. Aki látja, gusztálva nézegeti, laikusok is. Lehet vele mutatkozni, büszkélkedni. Aki bringa-különlegességet szeretne, ebben megtalálhatja a neki valót – a kis széria zöme külföldre kerül majd, csekély a valószínűsége, hogy minden sarkon egy Road Runnerrel találkozunk. Van olyan exkluzivitása, mintha kutya helyett fekete párducot sétáltatna valaki a parkban.

InfoBox – Carbonrecumbent Road Runner:

Forgalmazó: Szatuna Kft.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 3 év, gyártási hibákra
Alkatrész-garancia: 2 év
Vázméretek: egy illik mindenkire
Ajánlott fogyasztói ár (ÁFA nélkül): 1600 Eurótól

Vázanyag: karbon UD
Ülés: karbon, alumínium üléstámasztó rudak
Villa: Optima alumínium
Hajtómű: Shimano Deore; 44/32/22 fog
Pedál: Shimano patentpedál
Első váltó: Shimano Alivio
Hátsó váltó: Shimano Deore
Markolatváltók: SRAM Attack
Fék: Shimano Deore LX
Fékkar: Shimano V-brake
Első agy: Shimano Deore
Hátsó agy: Shimano Deore
Lánckeréksor: Shimano 12-32 fog; 9 sebesség
Lánc: Shimano CN-HG53
Első felni: Krypton; 406 × 19
Hátsó felni: MX Mach 1
Küllők: fekete; rozsdamentes
Első külső: Continental City Contact; 20 × 1,10”
Hátsó külső: Schwalbe Stelvio; 26 × 1,10”
Kormány: RANS, felső; szélesség 450 mm
Kormányszár: RANS; előrehajtható és hátrafordítható; teleszkóposan állítható
Markolat: Sram
Ülésbetét: Ventisit
Nyeregtáska: Radical Design; 10 vagy 40 literes; 2 db 12 literes Radical Design oldaltáska

Geometriai adatok:
Ülésmagasság: 590 mm
Hajtótengely-magasság: 680 mm
Tengelytáv: 1200 mm
Ülésszög: 25-45 fok (fokozatmentes)
Kerékméret: elöl 20” (ETRTO 406), hátul 26” (ERTRO 559)
Súly: 11,4 kg (pedálokkal)
Teherbírás: 100 kg

Szöveg és fotó: Karlovitz „Pupu” Kristóf

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.