Ha meglát az ember egy ilyen gépet – melyet tulajdonosa csak ótvarnak hív – akkor rögtön berakja a „mi ez a sz.r” kategóriába, majd gyorsan törlődik is a memóriából. És pont ez a cél a felszínes szemlélődők esetében. Ellenben ha közelebbről megnézi az ember a vasat, akkor kiderül, hogy gyakran több „technológia” lapul benne, mint egy több százezres kerékpárban…
Ez a gép a maga 73 éves sebességváltójával, egymagában személyesít meg egy „ál”-rokkantkocsit, egy villanypásztort, egy személyi testőrt, egy riasztó- és őrállomást, egy önellátó kommunikációs és helymeghatározó központot, valamint egy lőfegyvert…
Persze a gazdája sem kevésbé különleges: világjárás 20 országban fillérekből – vagy legtöbbször ingyen -, félig levágott pénisz, 27 késszúrás, buddhista imatorony építés, 3 mázsa kókusz reggelire, valamint 20 db női „segédmunkás” csak hogy jó legyen a társaság… Mindezek csak pillanatképek főhősünk életéből, akinek ceyloni túrabeszámolóját a 2008 január-februári lapszámban, míg az indokínai beszámolóját a 2008 november-decemberi lapszámban olvashattátok. Ő az az ember, akinek MacGyver is kezet csókolhatna… Ismerkedjetek meg vele!
Atom: Kezdjük a bicajnál. Mit takar ez a koszlottság?
Szirmai Gábor: A koncepció legfőbb lényege, hogy ha bárhol lerohad, akkor saját kezűleg tudjam javítani. Ez ugye helyből kizárja a „magas” technológia alkalmazását. Vagy ha van is magas technika – pl. chipek a lámpákban, illetve a GPS-ben -, amiket a kerékpár meghajtása lát el árammal, vagy tölti is őket, az mind olyan, hogy én viszek magammal félvezetőket, és ha kell, akkor bárhol összeforrasztok magamnak egy szükségáramkört.
A blöff telefon:
Ez itt a bicikli telefonja. Az alap egy 500 Ft-os böhöm nagy ezer éves készülék, ami viszont nagyon jó nekem arra, hogy képes visszamondani azt a szöveget – különböző nyelveken – amiket előzetesen rámondtam. Ez azért fontos, mert jelzi a Bak- és a Ráktérítő közti népek számára, hogy igen, én most éppen tartom valakivel a kapcsolatot, akivel kihangosítva beszélek.
Ha valaki jön, akkor csak bekapcsolom, és ez folyamatosan „beszél hozzám”, amibe én néha közbeszólok, így külső szemlélődő számára ez azt jelzi, hogy többen is vagyunk, és a társam most telefonon keresztül éppen útbaigazít. Az útvonalam alapján előre benne van a megfelelő szöveg, ami szól a telefonból, ha találkozok valakivel. Így kevésbé mernek belém kötni, bántani, mert azt hiszik, hogy akármikor segítséget tudok kérni. Persze ez csak egy blöff, de a blöff, egy magamfajta utazó életében az egyik legfontosabb dolog.
Szirmai Gábor ceyloni utazásáról magazinunk 2008. január-februári, míg indokínai kalandjairól 2008. november-decemberi számában olvashattatok. Atom ezúttal interjút készített vele, valamint bemutatásra kerül a világjáró kerékpár. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2009. január-februári számában.
