Ha kerékpározásunk során otthonunktól eltávolodunk, előbb vagy utóbb szembesülni fogunk egy olyan helyzettel, ahol útközben kell egy hibát megoldanunk. Erre célszerű felkészülni mind a szükséges eszközök, szerszámok tekintetében, mind a leggyakrabban felmerülő hibák megoldásának elsajátításával. Mindig egy utazó alap szerszámkészlettel induljunk útnak, így a hibák döntő többségét gyorsan, szakszerűen meg tudjuk oldani. Vészhelyzetekben – az otthoni szereléssel, karbantartással, felújítással ellentétben – általában csak egyetlen problémát kell megoldani. Ilyen lehet egy defekt megjavítása vagy egy elszakadt bowden cseréje. Ha ennél nagyobb a gond, zsebünkben a mobiltelefon, megrendelhetjük a hazaszállítást…
Defekt
A leggyakoribb felmerülő hiba, mely ellen nem sokat tehetünk (még a profi versenyzők életét is megkeseríti), a rettegett defekt. Azért a megelőzés terén van tennivalónk: az indulás előtti rendszeres ellenőrzés során vizsgáljuk meg a köpeny futófelületét, és távolítsuk el a beékelődött szilánkokat (lehet, hogy néhány fordulat múlva áthatol a belső gumi falán…) Emellett vizsgáljuk meg az oldalfalat is, nagyobb repedések esetén cseréljük ki a köpenyt. Menet közben pedig kerüljük ki az üvegszilánkokat, kátyúkat, így valamelyest csökkenthetjük a defektek gyakoriságát, de kizárni teljes egészében nem tudjuk. Ha utolér a végzet, a következő módon járjunk el:
- oldjuk ki a féket és a patentszárat, első kerék esetében lazítsuk ki a patentszár rögzítőanyáját, míg a hátsó keréknél először váltsunk a legkisebb lánckerékre, majd a kerék kivételénél húzzuk hátra a váltókanalat, majd emeljük ki a kereket
- a köpenyt a gumiemelő szerszámok segítségével emeljük át az abroncs peremén, a szorosan ülő köpenyek esetében két szerszámot rögzítsünk a küllőkhöz, majd a harmadikkal haladjunk tovább
- ha a külső gumi az egyik oldalon teljes egészében „átbukott” a peremen, a szelepnél kezdve húzzuk ki a belső gumit
- ha belsőt is hoztunk magunkkal (ajánlott), nem kell foltozással vesződni, viszont ebben az esetben is meg kell határozni, hogy mi okozta a defektet: tapogassuk végig a köpeny belsejét, illetve vizsgáljuk meg külsejét, hogy megtaláljuk az esetleg még mindig beékelődött szilánkot. Ha a lyukas belsőn két párhuzamos nyílás van, akkor a maga az abroncs pereme okozta a sérülést, azaz a kereket „felütöttük”, ha a belső agy felöli oldalán van a sérülés, akkor azt a védőszalag hiányossága okozta
- belső gumi hiányában a lyukat meg kell foltozni: dörzspapírral édesítsük fel a sérülés körül a belső gumi felületét, majd közepesen vastag rétegben kenjünk rá vulkanizáló oldatot, és hagyjuk öt percig száradni. Ezután helyezzük rá a fóliáról frissen lehúzott foltot, nyomjuk erősen rá, majd távolítsuk el a külsején lévő celofánt
- ellenőrizzük a gumi állapotát, ha 1 cm-nél hosszabb vágás van rajta, akkor annak belsejére is vulkanizáljunk foltot, ha a védőszalag nem takarja valamely nyílást, igazítsuk meg, majd otthon cseréljük ki
- a belső gumit a szeleptől kiindulva helyezzük vissza a köpenybe, majd az utóbbit – ha lehetséges – gumiemelő használata nélkül „buktassuk át” az abroncs peremén
- pumpáljunk egy kevés levegőt a gumiba, igazítsuk meg a fekvését, majd helyezzük üzemi nyomás alá
- a kereket szereljük vissza, majd rögzítsük a patentszárat és a féket, és ellenőrizzük az utóbbi megbízható működését.
Lánchiba
A második leggyakoribb út közben fellépő hiba a lánc szakadása vagy beszorulása. Beszorulás esetén meg kell próbálni ugyanott kibújtatni, ahol bebújt, tehát általában az első lánckerekek és a láncvilla közötti résen. A lánc rugalmas, de mint tapasztalni fogjuk mégsem eléggé. A beszorulást a lábunk erejével értük el, így kézi erővel nehezebb dolgunk lesz, de a hajtókar forgatásával sokszor sikert érhetünk el. Ha nem sikerül, bontsuk meg a láncot, majd az alábbiak szerint szereljük össze.
Régebben a láncok ritkán szakadtak, manapság a rendkívül keskeny 9 vagy 10 fokozathoz tervezett darabok sajnos annál gyakrabban. Sok esetben a szakadást a helytelen összeszerelés vagy a lánc korábbi beszorulása során elszenvedett sérülés okozza. A szakadás során az egyik szegecs kicsúszik a külső lap nyílásából, és a lánc szétnyílik. A teljes szakadás előtt a váltóból érzékelhető a kattogó hang, így ilyen esetben azonnal álljunk meg, és vizsgáljuk meg a lánc állapotát. Ha a lánc teljesen szétnyílik, elszakad, sokkal nehezebb lesz megjavítani, tönkre teheti a váltókat, a vázat, illetve ez eséshez, illetve komoly sérüléshez is vezethet.
A szegecs láncbontóval történő visszatolása csak átmeneti megoldás, otthon a láncot ki kell cserélni. (10 fokozatú láncok esetében hazafelé kis pedálnyomatékkal hajtsunk!) Ha a külső lap elhajlott, szereljünk ki az adott szempárt: ehhez préseljük ki a következő szegecset úgy, hogy az egyik külső lapban még „üljön”, majd a hibás szempár eltávolítása után a kitolt szegecset préseljük vissza.
Ha viszünk magunkkal patentszemet, akkor a láncbontóval csak a sérült külső lapokat kell eltávolítani, majd a tartalék patentszemmel összekapcsolni. Ebben az esetben a lánc szerelés után is teljesen terhelhető, később sem szükséges cserélni, legfeljebb ha a szakadást a túlzott kopás okozta.
Abroncssérülés/küllőtörés:
Ha esés, ütközés vagy kátyúba hajtás miatt az abroncs megsérül („nyolcast kap”), és már nem képes elfordulni a fékpofák vagy a váz érintése nélkül, akkor a nálunk lévő küllőkulccsal centrírozni kell a kereket. Küllőtörés esetén a törött küllőt célszerű kicserélni, ha nincs tartalékküllő, a lehető legpontosabban szedjük ki a „nyolcast” a kerékből.
A küllő cseréjéhez állapítsuk meg, hogy melyik küllő törött, majd csavarjuk ki a küllőanyából, és távolítsuk el a másik végét is. Ez a hátsó kerék meghajtás oldalát leszámítva nem nehéz feladat: ez utóbbi esetében a lánckeréksor leszerelése nélkül nem tudjuk a munkát elvégezni. A tartalék küllőt fűzzük a régi helyére, majd centrírozzuk a kereket.
A centrírozáshoz vizsgáljuk meg, hogy melyik irányba üt a kerék. Ha nem hiányzik küllő a kerékből, akkor az ütés irányába az agyperem felé haladó küllőket fél fordulattal lazítsuk, majd a szomszédos kettőt (amelyek az ütés irányával ellenkező agyperem felé futnak) fél-fél fordulattal feszítsük meg. Addig folytassuk a munkát, míg az abroncs már nem érinti a fékpofákat, majd vigyük a kereket szerelőhöz, esetleg otthon, centrírozó állványunkon orvosoljuk a problémát.
Abban az esetben, ha hiányzik egy küllő és nincs tartalék, csak lazítsuk a vele szomszédos két küllőt, míg nem sikerül használható állapotba hozni a kereket. (Az út menti centrírozástól különben se várjunk tökéletes megoldást.) Hazafele ne hajtsunk gyorsan, kerüljük a sprinteket és a bedőlős kanyarodást. Ha nem sikerül a fékpofa súrolását kiküszöbölni, oldjuk ki a féket, de ellenőrizzük, hogy még így is maradjon valamennyi fékhatás. Ugyanígy kell eljárnunk, ha nem vittünk magunkkal küllőkulcsot, de ha a vázhoz is hozzáér a kerék, próbáljuk meg kézi erővel kiegyenesíteni az abroncsot (támasszuk a kereket falnak vagy fának, de legjobban tesszük, ha nem kerékpáron térünk haza.
Váltótörés
Az első átdobó ritkán hibásodik meg, ha mégis úgy hajlana el, hogy ez akadályozza a lánc elhaladását, akkor legegyszerűbb olyan helyzetbe hajtani a terelőlemezeit, hogy valamely váltóállásban a lánc elférjen. Érdemes a kis lánckereket szabaddá tenni, mivel így emelkedőre is fel tudunk hajtani. Esetleg az első váltó teljes egészében leszerelhető, ha a terelőlemezek csavarral kapcsolódnak egymáshoz (máskülönben a láncot is meg kellene bontanunk a váltó leszereléséhez.) A szabadon lógó bowdent rögzítsük a vázhoz.
A hátsó váltó esetében több hiba is felmerülhet, és ennek függvényében több megoldás kínálkozik. Ha a felső terelőgörgő törött el vagy esett ki, csavarozzuk ki az alsót és tegyük a helyére, majd az alsó helyére kötegelővel rögzítsük a kerékszelepet rögzítő anyákat. Ha a görgőt megtaláltuk, de a csavarját nem, a kulacstartóból szereljük ki a csavart, és azzal pótoljuk. Ha a váltó egy bukás miatt kis mértékben elhajlik, próbáljuk meg finoman kézzel visszahajtani, majd állítsuk be a váltót. (Hazafele ne használjuk a két legszélső fokozatot.) Ha ennél súlyosabb a hiba, bontsuk, majd rövidítsük meg a láncot (lásd láncszerelés!) és így iktassuk ki a váltót. Válasszunk olyan áttételt, mely a lehető legfeszesebben tartja a láncot, és kényelmes áttételt biztosít.
Bowdenszakadás
Az első váltóbowden szakadása esetén kössük el a felesleges darabot, és a kis lánctányéron folytassuk utunkat. A hátsó váltóbowden esetében így csak a legkisebb (vagy legnagyobb) hátsó lánckerék lesz használható, mely nem biztosít kényelmes áttételt. Állítsunk a vltó végálláscsavarján úgy, hogy a harmadik lánckeréken fusson a lánc. Forgassuk a hajtókart, és a csavarral állítsuk be a legcsendesebb működést. A fékbowden szakadásán kizárólag a csere segít, ennek hiányában hajtsunk lassan és óvatosan hazafelé.
Nyereg-/nyeregszár-/kormánytörés
Ha a nyeregpálca törik el, rögzítsük úgy a nyerget, hogy a bilincs mindkét törött véget rögzítse, és ezután ne nagyon nehezedjünk a nyeregre. A bilincs vagy a nyeregszár törése esetén szereljük ki a csövet, és nagy áttétellel állva hajtsunk hazáig. (Felfogható egy jó kemény edzésnek!) Ha a korány megreped, vagy eltörik, legjobb, ha telefonos segítséget kérünk, és nem kerékpárunkon térünk haza. Esetleg ha a törés pontosan a kormányszár mellett található, fogjuk be a törés két oldalán a kormányt, és rendkívül óvatosan kerekezzünk haza.
Általános elővigyázatosság
- mindig legyen nálunk elegendő folyadék
- minden esetben tudjon valaki arról, hogy merre kerékpározunk és mikor vagyunk várhatóak
- egy óránál hosszabb út esetén vigyünk magunkkal ennivalót is
- legyen mindig nálunk mobiltelefon
- délutáni kerékpározáshoz vigyünk magunkkal egy tartalék réteg öltözéket
- használjunk fejvédőt
- hajtsunk óvatosak a kavicsos/múrvás utakon
- ne hajtsunk hosszú ideig teljesítőképességünk határán: ez teljes kifáradáshoz, vércukorszint-eséshez vezethet
- kerékpárunk mechanikailag legyen mindig kiváló formában.
Forrás: BikeMag
Képek: Zinn alapján BikeMag
