Ímhol egy Gepida. Nézegetem kicsit, de valami nem stimmel. A legutóbbi Karatonnál, leginkább a villára voltam kiakadva, de ebbe belekötni most nem tudok. Ez egy RS, a jobbik fajtából. Tovább legeltetem a szemem, és igencsak jóllakatom, mire az alkatrészlista végére érek. Tükrös fekete polír Holzfeller hajtókar, hívogató nyereg, tespedős kormány – nagyon szimpatikus a jövevény. Már tudom is, hogy mire fogom használni!
De ezt csak később tudjátok meg, feltéve, ha előbb olvastok, és csak aztán nézegetitek a képeket. Idén bizony ráfeküdtek a Gepida részlegen a témára. Dicséretükre legyen mondva, rendesen kitettek magukért a bringa megálmodói. Persze én a csúcsmodellt kaptam, mert ugye van az alapgép, aztán a Pro és végül az SP, ez akár arra is utalhat, hogy SPálya kompatible… A katalógust böngészve ez a váz más, mint az alapmodellé – csak az első háromszög azonos. Jellemzően túlépített benyomást keltő hegesztésekkel és merevítésekkel rendelkezik. Ugyanakkor kicsit butácskán feszeng a fejcsőtől majdnem 10 cm távolságra az extra „sajtszelet” merevítő. Oldalt és alul fut a hidraulika cső és a bowden – ebben a sorrendben. Szerencsére a megakasztási/rögzítési pontok jó messze vannak a fejcsőtől, így szabadabban és nagyobb szögben betekerhető a kormány. Ez nem hátrány bizonyos trükköknél. A középcsapágy mögött egy aszimmetrikus yoke feszeng, ám ennek sajnos a kivitelezése nem éppen 10 pontos. A hajtás oldalán tömör, forgácsolt alu tömbbe kapaszkodik a láncvilla, ám a yoke a guminál túlzottan elvékonyodik. Persze ennek eltöréséhez több kell, mint a másik oldalon hagyományos megoldással hajlított téglalap keresztmetszetű csőnek, ami szintén a guminál transzformálódik olyan alakúvá, ami gyenge pontként jelentkezhet.
A támvilla vonala egyenesebb, mint a Megyeri híd függesztőkábelei, S-bendnek nyoma sincs. A papucs megoldása még ellentmondásosabb mint a yoke. Ami pedig megkülönbözteti az alap váztól, az pontosan a papucs kialakítása. A legtöbb vízszintes sarus megoldásnál nehezen érhető el, hogy a fékmunkahenger ne érjen egyik állásban sem a tárcsa palástfelületéhez. Itt a teljes konzol tologatható, egyik felfogatási pontja a hátsó tengely, másik pedig a papucshoz tartozó hosszanti horony. Emiatt viszont olyan messze esik a konzol a tárcsa vonalától, hogy egy 10 mm-es távtartót kell beépíteni. Több anyag, hosszabb csavar, nagyobb erőkar, nagyobb tömeg, nagyobb rugalmasság! A másik oldalon, ellenben nincsen túlbonyolítva a rendszer. A váltó hűségesen tatja a távolságot a tengelytől, minden pozícióban, mivel a papucs a tengelyre rögzül, így mindig ideális helyen fut fel a lánc a hátsó lánckerékre.
Villa terén csak jót mondhatok. A nyaka acél. Számomra sokkal szimpatikusabb anyag az alunál, főleg ilyen dinamikus erőkkel terhelt helyen. Az alumínium ugyanis nem szereti a hirtelen behatásokat, hajszálrepedések keletkezhetnek az anyagban, ami egy ködös szeptemberi délutánon csúnya pofára esést eredményezhet. Tehát az alapanyag jóvoltából már a legelején nagy bizalmat vetettem bele. Vállai nem túl hivalkodóak, ízlésesen kigyúrtak. A becsúszószárak átmérője, és a vastag, egy darabból készült láb megadja az alapot egy oldalirányú erőhatásokkal szemben ellenálló villához. Ezt fokozza a praktikus és gyorsan szerelhető átütőtengely. Fékmunkahenger rögzítés terén igencsak vonakodóak a Rock Shox csapatnál. Jelen esetben is ragaszkodtak a hagyományos IS rendszerhez a radiális (PM) felfogatással szemben. De ne távozunk a villától keserű szájízzel, mert bizony egy 180 mm-es pizza foglal helyet elöl, továbbá szépen vöröslik a csillapítás állító csavarantyú a jobb láb alján, amivel nem csak a visszaút csillapítást, hanem a szuszogás hangerejét is változtathatjuk.
Gördülékenységről nem igazán beszélhetek, ha a kerekekre terelődik a szó, mert a Fat Albert – alias Space – gumik nem éppen az alacsony gördülési ellenállásukról híresek. Mindezek mellett még a dirt pályán is ferde szemmel nézik minden mozdulatunkat a mackós guminyomunk láttán. Ellenben akár az erdő királyai is lehetünk, mert csapatni azt nagyon szeret, a híg lucsoknak a mélyére ásva tapadást találnak a bütykök, és vihogva csapják teli az ember hátát mocskos lével. Felni, küllő, agy, kintről befele haladva: csak a gyártó változik, a minőség nem. Mindegyik közép, felső közép kategóriás cucc. Jól bírják a nyúzást, ebben szerepet játszik a 36 küllős kialakítás.
A már messziről feketén csillogó hajtókarok határozzák meg alapvetően a hajtás merevségét, amit tovább fokoz, hogy a KMC lánca nincs súlyra kihegyezve. Ez azonban érezhetően rontja a könnyű láncokhoz szokott Sora váltó munkáját. Nehezen beállítható a rendszer, és talán sosem lesz zajtalan. Ugyanakkor megbízható, mert egyszer sem váltott félre, vagy ugrott odébb a lánc. A rövidkanalas szerkezet tele van energiával. Könyörtelenül feszíti a láncot, így szinte szükségtelen a láncvillavédő.
A széles kormány jól kompenzálja a némileg rövidebb felsőcsövet. A tekeréshez nem kell felvenni a lehető legnagyobb légellenállással bíró testhelyzetet, vagyis a félig előredőlt, kormányra fekvős, karszéttárós pozitúrát. Még a kesztyű nélküli izzadt kezemhez is jól tapadt a markolat, ami nem hátrány a parásabb lejtőkön, a rövid kormányszárnak köszönhetően pedig tovább javul az irányítás is. Kis fészkelődés után könnyen megtalálható a nyergen az a testhelyzet, amelyben 10 percnél többet ülve lehet tölteni, a harmadik kontaktfelület pedig a pedál. Valamivel karcsúbb, mint a noname darabok, de a - pillanatnyi kedvenc – „wah-wah”-tól fényévekre van. Mindezek ellenére jól forog, nem kotyog, nem rág és a tapadással is minden rendben van.
Mielőtt komolyabb kezelésnek vetettem volna alá a gépet, néhányszor elmentem vele dolgozni, meg vissza. Csak hogy szokjam. Két nap után – ami kb. 30 perc tekerést jelent – nem okozott gondot a bunny manual, illetve a manual bunny kombó sem, sőt a kettő egymás után is összejött néha. Elmondhatom tehát, hogy hamar kezes báránnyá szelídült a gép. A csillapítás belövése és a váltó folyamatos állítgatása után összeszokott csapatként gördültünk a gyorsítódomb tetejére – itt sem okozott meglepetést. A nagy, nehéz gumik miatt kevésbé jól gyorsítható, kanyarokban alacsony nyomásnál (2,5 bar) érezhetően tekeredne lefelé a külső a felniről. Elrugaszkodáskor is számolni kell a gumi dinamikájával. Míg az ív elejét próbálja elnyelni, a végén kirúgja magát, így nagyobbra tekertem a csillapítást, ezzel némiképp kompenzálva a jelenséget. Mindazonáltal ez a vas jobban szereti a kanyargós erdei ösvényeket, sziklás lejtőket, nagylélegzetű ugratókat, mintsem a meredek ívű poros dörtpályákat.
Mindent összevetve, a nagy nemzetközi versenytársakat megszorongató árkategóriás bringával van dolgunk. Egyértelmüen a Hardyk, és a Konák köré lett árazva. Azoknál némely dolgokban többet, némely dolgokban kevesebbet nyújt. Bátrabbaknak nem csak lightos DH-ra is ajánlom. Tekerős, technikás pályákon ezzel a felszereltséggel valódi ellenfele lehet a nagy dh gépeknek.
[poll id=”81″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. augusztusi lapszámában.
Forgalmazó: Olimpia Kft.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 1év
Alkatrész-garancia: 1év
Vázméretek: 35 cm (egy méretben kapható)
Ajánlott fogyasztói ár: 234.900 Ft
Vázanyag: 6061 AL
Villa: Rock Shox Argyle; 304 mm / 100 mm
Hajtómű: TruVativ Holzfeller; 36 fog
Középrész: TruVativ BB HOW XR
Lánckeréksor: Shimano HG50
Lánc: KMC K-J7
Váltókar: Shimano Alivio
Hátsó váltó: Shimano Sora
Fékek: Hayes Stroker; 180 / 160 mm
Fékkarok: Hayes Stroker
Első agy: Gepida disc; bolt-on; 36 fog
Hátsó agy: Gepida alloy disc; 36 fog
Felnik: Rodi DH alloy; 36 furat
Küllők: 2 mm; húzott fekete acél
Külsők: Schwalbe Fat Albert; 26 × 2,35
Kormány: TruVativ Holzfeller; 680 mm
Kormányszár: TruVativ Holzfeller; AL-66; 45 mm
Markolat: Velo VLG-539; 130 mm
Kormánycsapágy: Gepida A-head
Nyeregcső: Gepida; 30,4 mm / 300 mm
Nyereg: Velo VL-2064
Pedál: Xerama Sp1040
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 69,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,0 fok
Felsőcsőhossz: 530 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 540 mm
Fejcsőhossz: 120 mm
Tengelytáv: 1060-1080 mm
Láncvillahossz: 410-430 mm
Tömeg: 15,88 kg