Hosszú téli estéken szorgalmas kerékpároshoz méltó módon nyomtam a TV előtt a pedált és közben a szürkeállomány karbantartása céljából a „Legyen ön is milliomos” adását néztem. A nyolcszázezres kérdés az addig magabiztosan játszó nagy tudású játékost zavarba hozta és miután elhasználta segítségeit kiesett. A számára nehéz kérdés ez volt: „Melyik hegységben fekszik a Cuha-völgye?” A játék végén a kvíz-mesterrel megegyeztek, hogy bizonyára szép hely lehet, és egyszer érdemes lenne ellátogatni oda…
Bizony szép, hiszen az ország egyik legszebb turistaútvonaláról lenne szó. Az adás kapcsán is felmerült bennem a kérdés: vajon miért vágyunk mindig inkább a távolabbi, nehezen elérhető célok felé, miközben a hozzánk karnyújtásnyira fekvő értékeket gyakran észre sem vesszük. A tervezett „bakonyi edzőkörökkel” a figyelmet arra szeretném felhívni, hogy néha a távoli úti célok helyett érdemes saját környezetünket is alaposan megismerni. Mostani túránk kiindulópontja Vinye. Ez a pár házból álló kis település mind közúton, mind vasúton jól megközelíthető, Győrtől 45 km, ráadásul a környék akár több hétre elegendő úti céllal kecsegtet bennünket. Bármerre indulunk, szinte egészen bizonyos, hogy valami nevezetes vagy érdekes helybe botlunk. Ha nem a „szánkkal tekerünk”, a Bakony gazdag állatvilágából többet figyelhetünk meg, mint az állatkertekben. Mielőtt e sorok írásához fogtam volna, a „próbakör” tekerése közben három rókával, két szarvascsordával, muflonokkal és számtalan őzzel találkoztam.
Kőrishegyi túra
Az útvonal összeállításánál figyelembe vettem azt, hogy amennyiben nem azonos a résztvevők erőnléte, felkészültsége a gyengébbnek legyen egy könnyebb, „menekülő” útvonala közös találkozási pontokkal. Ebből következik, hogy így mindenki a saját tempójában tud haladni, és a közös tekerés élményének megtartása mellett sem vesszük el egy életre kedvesünk kedvét a túrázástól. Indulás után a vinyei vasútállomástól egy kilométert aszfalton haladunk Fenyőfő irányába. Ekkor mindjárt két lehetőségünk is adódik. A sárga jelzésen végig a Hódos-ér mellett haladva jól tekerhető dózerolt úton lassan emelkedünk felfelé, avagy a zöld jelzésen két kilométer kemény sziklás mászás után érhetjük el Likaskőt. Ezt az egészen egyedi képződményt a több irányból kialakult barlangjáratok teszik még érdekesebbé. A barlangnál megpihenve, majd azt elhagyva még 600 métert haladunk a zöld jelzésen. Ezt követően balra fordulva megkezdhetjük túránk első komoly ereszkedését. Az elágazásnál nehezen észrevehető egynyomos, jelzés nélküli ösvényt keressünk, melyen mindig balra tartva érjük el ismét a Hódos-ér völgyét. Ha mindig jó irányba mentünk, egy hídhoz érünk. Amennyiben a csapat különvált, az első „randevút” célszerű erre a helyre megbeszélni.
Tovább a sárga jelzésen a folyó mentén haladhatunk az enyhén emelkedő úton. A folyóvölgyet elhagyva a piros keresztet követve az út meredekebbre vált, majd némi hullámvasutazás után elérjük az egynyomsávos, jó minőségű aszfaltutat. Újra választhatunk, vagy az aszfalton egyenesen tekerünk Kisszépalma-pusztáig, vagy a kerékpáros körökben „dühöngőnek” keresztelt ösvényen megkezdjük túránk leghosszabb, több mint 4 kilométeres technikás mászását. Utóbbi esetben a piros jelzés mutatja a helyes irányt. Ha sikerült az utat végig kitekernünk, megnyugodhatunk, még nincs baj a kondinkkal! Mielőtt elérnénk a 709 méteren fekvő Kőrishegyet, a piros jelzéshez csatlakozik a sárga, zöld majd az országos kék jelzés is. (ezen a részen gyakran láthatunk békésen legelésző muflonokat). A hegytetőn tiszta időben mindenképpen érdemes megpihenni rövid időre. A fából ácsolt kilátóról déli irányban a Balatonig is ellátunk, míg észak felé jól kivehető Pannonhalma épületegyüttese, körbe-körbe pedig zárt erdő, amíg a szem ellát. (Győrújbarát kiindulóponttal erdei utakon akár a több mint 100 km-re fekvő Balatonig is eljuthatunk összefüggő erdőségben haladva.)
Ha a hegytetőn körülpillantva kigyönyörködtük magunkat, az országos kék jelzés mentén „lezuhanhatunk” a már érintett Kisszépalma-pusztáig. Száguldás közben figyeljünk az errefelé gyakori gyalogos turistákra és vigyázzunk, nehogy túlvállaljuk magunkat!
Az aszfaltot keresztezve a kék jelzés szelídebb turistaösvényre vált, majd egy kiváló minőségű murvás, rendszeresen karbantartott úton beérünk Szépalmapusztára. (szálláshely, arborétum) Az utolsó hosszabb emelkedőt a legelésző magyar szürke marhák látványa teszi érdekesebbé. A Kőrishegy ebből az irányból mutatja talán a legszebb arcát. Az arborétumnál ismét érdemes rövid időre megállni, hiszen nagy számban láthatunk növénykülönlegességeket. Továbbhaladva Borzavárig aszfalton száguldhatunk lefelé, néhol akár hetven kilométeres sebességgel. A falu főutcáját elérve balra, majd a falutábla után közvetlenül jobbra forduljunk. Jól járható jelzés nélküli utunk egy krumpliföldön halad keresztül, majd kellemes gurulás után elérhetjük Porva-Csesznek vasútállomását. A fahídon áthajtva balra fordulunk, és a piros jelzésen elérkezünk túránk legérdekesebb részéhez, a Cuha-völgybe. Az út végig a patakot követve halad a festői szurdokban, miközben tizenkét gázlón kell áthajtanunk. Az utolsó gázlót követő rövid emelkedő végén ismét feltűnik túránk kezdőpontja, Vinye.
Akinek az útvonal megnyerte a tetszését, és versenykörülmények között is szívesen kipróbálná magát és kerékpárját, nincs más dolga, mint nevezni a Győr Maraton hosszútávjára, melynek egyik szakasza éppen az ismertetett útvonal. (A bemutatott útvonal hossza: 30 km, szintkülönbség 730 m.)
Megjelent a Bikemag 2007. májusi számában.
Szöveg: Vock Balázs
Fotó: Vock Balázs