fbpx

Japán két keréken 6. rész: visszatérés Tokióba

Minden kerékpártúrának egyszer vége lesz, így a jelen epizódban Horváth Zoltán Japánban tett feledhetetlen 3 hónapos kalandja is visszatér kiindulópontjához a fővárosba.
(A túrabeszámoló előző epizódjai innen érhetők el…)

Sadamisaki-félsziget, amely óriási vasúti töltésként emelkedik ki a tengerből.

Sadamisaki-félsziget, amely óriási vasúti töltésként emelkedik ki a tengerből.

Újra Shikokun

Bő egy órát vesz igénybe a legrövidebb kompút Kyushuból Shikokura, a Sadamisaki-félszigetre. Ez a majd 40 kilométer hosszú, de rendkívül keskeny földnyelv már-már olyan érzés nyújt, mint a hegygerincen való biciklizés, akár egy tengerből kiemelkedő, óriási vasúti töltésen mennék. Ezen a félszigeten állítottak emléket Hyoichi Kohno-nak, az első japánnak, aki teljesen egyedül, mindenféle segítség nélkül gyalog tette meg az utat az Északi-sarkra. A 43 éves kalandor ezután 6 évig tartó, 15000 kilométeres gyalogtúrát tervezett az Északi-sarkról vissza Matsuyamába, de expedíciója sajnos tragédiával végződött.

Ezen a félszigeten állítottak emléket Hyoichi Kohno-nak, aki életét veszítette az Északi-sarkról induló gyalogtúrája során.

Ezen a félszigeten állítottak emléket Hyoichi Kohno-nak, aki életét veszítette az Északi-sarkról induló gyalogtúrája során.

Most a 378-as úton haladok végig a tengerparton Matsuyama felé. Öt hete jártam már ezen a vidéken, de akkor nem a félsziget felől, hanem délről, Ozu és Uchiko városából tartottam Matsuyamába az 56-os főúton. A város előtt ismerős kereszteződéshez érek: emlékszem, hogy itt már kiállva tekertem halálra ítélt hátsó gumim miatt. Ezúttal nem megyek be a városközpontba, csupán pár kilométert haladok az ismerős úton, majd letérek keletre. Shikoku északi partvidékét szeretném bejárni, mivel ez kimaradt az első látogatásom alkalmával.

Ennél morbidabb madárijesztőt még nem láttam.

Ennél morbidabb madárijesztőt még nem láttam.

A zarándokok szigete teljesen más képet fest itt az északi részeken, nyoma sincs a ráérős, vidéki életnek, érződik Honshu nagyvárosainak közelsége a Belső-tenger túloldalán. Nem is tapasztaltam sehol máshol Japánban azt a fajta láblógatós, semmittevős életérzést, amelyet Shikoku déli vidékén volt szerencsém átélni. Az az egyik legfejletlenebb, legszegényebb régió az országban, ugyanakkor üde színfolt volt a szorgos, tüsténkedő, tisztaságmániás japánok birodalmában: a helyenként szemetes, lustálkodós, ráérős világ.

Észak-Shikoku egészen más tészta, akár az „udon”, amely a sziget egyik legjellemzőbb helyi specialitása. Az udon búzalisztből készülő tésztaétel, amelyet fillérekért vásárolhatunk Shikokun Japán többi részéhez képest. Eszem is ezerrel a finom, vastag tésztát.

Takamatsu legnagyobb látványossága, a káprázatos Ritsurin Koen.

Takamatsu legnagyobb látványossága, a káprázatos Ritsurin Koen.

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo