Bikemag - a kerékpár magazin

Egy montis naplója: Lake Tahoe az amerikai Garda-tó

Észak felé, a Lake Tahoe-t megcélozva folytattam utam, jártam már itt korábban bicajjal is, így már tudtam, hogy maga a montis mennyország vár rám. Bejárhatatlanul sok, nagyon jó traillel, amikből ráadásul szép nagy köröket lehet csinálni. Ennek megfelelően az volt a terv, hogy jó pár napot elleszek itt és kimaxolom a környéket. Persze ez kb. lehetetlen, mert tényleg egy életre elegendő trail van a tó körül. Nem is akármilyenek. Akár a látvány, a környezet szempontjából, akár a trailek élvezeti értékét nézve, csillagos ötös vidék.

Lake Tahoe keleti part Chimney beach közelében

 

Lake Tahoe keleti part

 

Mint a mesében

 

Kicsit olyan amerikai Garda-tó ez, adott egy hatalmas meseszép kristálytiszta vizű tó 2000 méteren. De nyáron mégis 22-23 fok körülire melegszik a vize. Körülötte körbe hatalmas hegyek 3000 feletti csúcsokkal és helyenként nyáron is hóval. Hatalmas fenyők és gömbölyű sziklák mindenfelé.

Meg lehet szeretni

A trailek meg a kettő közt körbe. Konkrétan a tópartról indulva fel 3000 méter fölé. Ami fizikailag nem kis kihívás. Közben ráadásul egyáltalán nincs víz és kaja vételi lehetőség, így mikor nekilendülsz, hogy na most akkor mászunk 2-3 órát ebben a kellemesen oxigénhiányos, a napon elég forró, ugyanakkor káprázatos vidéken, akkor mindent vinned kell magaddal. Igen kb 3-4 liter vizet is. Ez persze sem könnyebbé, sem komfortosabbá nem teszi a dolgot. De, aki kurvának megy, az ne sírjon ha ba….k. Bármelyik ösvényt is választod 99% singletrail a legjobb fajtából, már ha bírod az erőset. Vannak persze könnyebb trailek is lentebb, de alapvetően nehéz és technikás nyomok vannak erre. Illetve vannak amolyan felvezető transzferutak ezek könnyebbek, de lassabb unalmasabb lankásabban kanyargó kétnyomos, terepjáró utak. Ezeket én hanyagoltam, egy jó trail felfelé is jó, már ha ki tudod tekerni ugye. Jól jött a 22×36, sőt azt sem bántam volna ha van még rövidebb áttétel is, de nem volt. 1×11-el mondjuk klasszik 32×42-vel térden lettem volna lőve az biztos.
Persze itt is lehet ezer más dolgot csinálni, vízisportok, hegy és falmászás, mindenre van lehetőség, ha van rá pénzed. Bár én mindig a vadonban aludtam, de amúgy biztos nem a legolcsóbb hely. Sok sztárnak és üzletembernek is van itt nyaralója. Puccos környék…

Érdekes még hogy a kb 50km-es tó California és Nevada államok határán fekszik. Érdekes, hogy egyes államok közt, így itt is, vannak amolyan határállomások. Nem ismerem a pontos miérteket és logikát benne, de ha jól emlékszem, akkor csak az egyik irányba van „ellenőrzés”. Ahol nem is annyira rád kíváncsiak, hanem, hogy pl. ne vigyél be magaddal, pl. bizonyos gyümölcsöket, vagy fát, mert azok olyan bacikat vagy élősködőket rejthetnek, amik ott nemhogy nem őshonosak, így kimondottan károsak lennének az élővilágra és a környezetre. Gyenge angolommal nem tudtam megfejteni ezt a dolgot teljesen, pedig érdekelne, hogy állít meg egy ilyen kis állomás egy rovart vagy bacit. Főleg úgy hogy este zárva van az állomás, olyankor szabadon jössz mész?!!?
-Volt, hogy megkérdezték van-e nálam gyümölcs.
-Persze mondom, most vettem a Walmartban banánt meg cseresznyét.
-Mondja a cseresznye az baj, azt nem lehet, adjam oda.
-Hogyne, akkor megeszem itt előtte inkább, ha belefulladok is. Drága volt…
-Na erre megenyhült és mondta, hogy menjek, nem találkoztunk…

Visszatérve a bringázáshoz, kéri a terep a rugóutat, merevvel öngól, össztelós AM vagy néhol kimondottan DH bicajokhoz tervezett lefelék szórakoztatják az ide látogatókat. Érdekes mód sok trailről ki vannak tiltva az Ebike-osok. Gondolom a drasztikusan nagyobb talaj erózió miatt, amit a plusz nyomaték okoz a rutintalanabb riderek alatt. Amúgy ha nincs saját bicajod itt speciel nem gond, akad pár bicajkölcsönző errefelé, ahol válogathatsz a valóban minőségi flottából, ez kb 15-20ezer Ft/nap. És persze van szervezett felszállítás is bizonyos trailekre, ha valaki csak a lefelékre fókuszál, egyes trailekre ingyen felvisznek a kölcsönzők.

E-bike tilos

Emberpróbáló a felfelé, de ha egyszer felküzdöd magad, minden bajod elszáll és pár perccel korábbi kínjaid feledve máris a következő napon agyalsz, hogy akkor merre is menj, mert ezt még látni, érezni akarod, függő leszel. Közben nemcsak itt fenn, de lent is van a levegőnek egy számomra megfoghatatlan illata, íze, amit máshol nem tapasztaltam a világban. Fantasztikus ezt a kristálytiszta levegőt belélegezni, már ha nincs épp erdőtűz a környéken. Sajnos az nem ritka, erre érdemes figyelni, nem csak hogy ne égj el, mert ha necces igazából a közelébe sem jutsz, inkább az irritáló füst, amitől szinte nem is látsz, ellenben köhögsz és fáj a fejed. Én megúsztam, de itt is és sok más helyen nagyon panaszkodtak, hogy pár hete gyakorlatilag élhetetlen volt. Gyerekek nem mentek suliba, aki tehette elutazott, aki maradt az meg szenvedett.

Alattam egy kis tavacska és a háttérben vagy 700 méterrel lejjebb a Lake Tahoe

Mivel dél felől érkeztem logikusan a déli részen kezdtem a környék bebringázását, sőt előtte Eldoradoban Thunder mountain DH trailen is mentem egy jó kört, az is szuper volt. Ez a videó nagyrészt még abból lett vágva. https://www.youtube.com/watch?v=QvV0MDkUxIA

Szeptember 15.
Az első nap a készletek feltöltésével és mosással telt a városban, majd visszamentem a kinézett táborhelyemre, ami egy ingyenes, de direkt kialakított kemping szerűség, természetesen medveládákkal… Csak egy regisztrációs cetlit kellene kitölteni, de az elfogyott. Egy fiatal pártól próbáltam informálódni, hogy ilyenkor mi van, ők sem tudták, de mondták nekik még jutott, álljak melléjük majd legfeljebb azt mondjuk, együtt vagyunk. Így is lett, egész jól megértettük egymást, mint kiderült 22 évesek és épp végeztek az egyetemen, de most egy évig csavarognak hasonlóan, mint én, csak épp egy hihetetlen profin megépített Dodge (ez kb ugyanaz, mint itt Európában egy magasított Merci sprinter) lakóautóval. A srác ugyanis gépészmérnök, megcsinálta magának a tutit. Volt hely a bringáknak, mászócuccnak meg úgy mindennek, én azt hittem gyári kialakítás, annyira igényes volt. Nagyon kedvesek voltak, nem csak befogadtak maguk mellé, de adtak netet, (nekem nem volt térerőm itt) kaját, és valami koktélt is. Én meg sörrel és a bicajom kölcsönadásával viszonoztam ezt nekik. Így megy ez itt, mindenki segít ahol és amivel tud. Az egyik bicajuk lerokkant és akartak menni egy éjszakai túrát. Amíg tekertek befutott Töki, azaz Holczer Tamás barátom San Franciscoból. Aki hozzám hasonlóan az őskorból származik, annak nem kell bemutatni, aki meg még fiatal ehhez annak elég tudni, hogy nagyon jó XC versenyző volt, válogatott kerettag még kis csibész korában, majd DH legendává nőtte ki magát, de már majd 20 éve kint él. A kilencvenes évek első felében sokat versenyeztünk egymás ellen, most meg itt bringáztunk együtt.

Azért ebben kicsit kényelmesebb lehet

 

Fiatal barátaim és a szuper kis otthonuk

 

A belső tér sem olyan mint nálam

További képeket itt találsz: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2022926077759000&id=1487965574588389

Szeptember 16-17.
Két lazább nap következett, mivel itt kimondottan hidegek az éjszakák, a kocsiban 2 fok volt reggelre, így a felkeléssel igazán nem kell kapkodni, nem üldöz ki a meleg. A kényelmes ébredést egy még kényelmesebb, de fantasztikus reggeli követett, hatalmas adag isteni palacsintát csináltunk, szomszédainkkal közösen megettük, majd még kényelmesebben elindultunk bringázni. A felfelére is leginkább a kényelmes szó illene, minek is sietnénk, meg hát szokatlanul fárasztó még ez a magasság. De aztán jött az, amiről végül is ez a nap szólt, 20 perc szuper lefelé egyben. Eszméletlen jók az itteni trailek ritka aljnövényzet nélküli fenyves (hatalmasak), mély por és nagy tapadós sziklák, minden pillanatban kanyar, szikla, ugrató vagy valami kihívás a trailen. Nem lehet nem imádni!

A következő nap is hasonló ütemben indult, majd bringázás helyett a közelben lévő mászható sziklacsúcsot vettük célba. A felszerelésünk néhány ponton hiányos volt az igazi mászáshoz, így csak a sportcipőben biztosítás nélkül is vállalható szakaszokat csináltunk. Meg van a varázsa, ha az ember csak úgy megy irányba, mikor már trail sincs. Fent csodás panoráma a tóra, sajnos kb. lefotózhatatlan ez is. A kamera csak a töredékét látja, mint, amit saját szemmel érzékelünk.

Lefelé aztán kicsit eltévedtünk, mentünk át mindenen irányba, de ennek már hagyománya van nálunk, Tomival így „szoktunk” menni akár bicaj akár túra van, ennek köszönhetően már volt korábban durva kalandunk, de erről majd máskor…
Vacsira még csináltunk isteni hamburgereket, majd érzékeny búcsú, mennie kellett. Az egyetlen negatívum, hogy a sérült térdem elkezdett sajogni, remélem nem lesz vele gond. Nem lehet!!

Csípős volt, itt még nem sejtettem, hogy innentől folyamatosan ennek közelében lesz az éjjeli hőmérséklet

 

Egy átlagos reggeli

 

South Lake Tahoe trailjein

 

South Lake Tahoe környékén

 

Töki csillogtatja főzőtudományát

 

A hamburger is gyakori volt, -kicsi, savanyú, de a miénk- igazából isteni csak csúnya

További képeket itt találsz:
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2025834730801468&id=1487965574588389

Hozzászólások

Szólj hozzá

*