Egy montis naplója: Lake Tahoe 2. rész, mert megunhatatlan
Egy átlagos trail, unalmasabb de szép szakasza. Trailt fotózni nagyon nehéz telefonnal…
Szeptember 18.
Mára egy nagy bringázást terveztem, amit persze meg is valósítottam. A térdem is jobb lett reggelre, így bátran vágtam neki. Fenomenális helyeken tekertem, tökéletes bringás időben. Sehol egy felhő, szikrázó napsütés, de a levegő hűvös, így nagyon optimális a helyzet. Gyönyörű trailek és lefotózhatatlan panoráma mindenfelé majd 3000 méter magasan. Csak az a két egymással amúgy szoros összefüggésben álló tény zavart, hogy otthon hagytam (a kocsiban) a medve sprayt, és hogy kiba….ott sok medvenyomot láttam. Konkrétan ugyanazt a trailt használtam egy komplett medvecsaláddal. Sok nyom, kisebb és nagyobb is. Szuper, bocsai is vannak! Nem mondanám, hogy megnyugtató, volt mikor később kiderült, hogy nem medve, hanem puma nyom lehetett…
A trailek amúgy maguk voltak a mennyország. Felfelé nehéz ugyan, de lefelé orgazmus, imádtam az egészet. Sajnos a térdem viszont egyre inkább fájt, de nem volt még vészes, csak figyelni kellett rá. Nem úgy utána, egy óra múlva járni is alig tudtam. Forró lett, kicsit megdagadt, és alig hajlott. A törés óta nem volt vele ekkora gond soha. A tegnapi nap nagyon betett neki sajnos. Remélem rendbe jön, mert holnapra találtam jó programot mikor elindultam South Lake Tahoe felé, hogy hátha találok valahol másik jó placcot a változatosság kedvéért. Azt sajnos nem találtam, ellenben a benzinkúttal szemben, ahol megálltam és feltöltöttem a vízkészleteim, van egy kis bringabolt, ahol épp Ibis demodays van. Kicsit próbáltam beszélgetni a tulajjal, nagyon rendes volt, de sajnos nem annyira értettem, mint másokat. A lényeget azért igen, hogy holnap mehetek prémium kategóriás Ibis bringákat tesztelni, már ha a térdem nem lesz még rosszabb. Ja és volt egy egész jó gumija leselejtezve, azt nekem adott ajcsiba. Kicsit sérült, de javítható és nem kopott, jó az még, és még egy sörrel is megkínált. Már írtam, de ez egy low budget túra a világ túl felén, nem feltétlen akartam 10-15e Ft-ot kiadni egy új gumiért. Meg szeretem, ha valamit sikerül így megoldani, ráadásul a szemét helyett a legjobb helyre került. Mindenki nyert a dolgon.
Egy nagyobbacska patak a közelben
További képek itt:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 19.
Reggelre megint használhatónak, ha nem is hibátlannak tűnt a térdem, úgyhogy irány a bringabolt, ahol egy 2019-es Carbon Ibis Ripley LS 29-er bicajt fogok ma kölcsönkapni, tesztelni. Kb. 1,5 millás bicaj, tehát nagy csalódás nem érhet. Ki is néztem neki egy jó nagy kört. Talán túl nagyot is, de megérte. Ez is majd 3000 méterre ment föl 2000 m-ről, lényegében egyben. Aki próbált már hasonlót, az tudja, hogy nem ugyanaz, mint 2-3x feltekerni Dobogókőre. Ráadásul tegnap is hasonló, vagy még brutálabb napom volt, így már kicsit alapból fáradt voltam. El is készültem mire felértem, majd jött a lefelé, ami egy durva DH pálya volt, 100 %-os koncentrációt igényelt, imádtam. Fantasztikus bicaj, fantasztikus trail, tehát fantasztikus nap. Később leugrottam a tóhoz levakarni magamról az út porát, de rettenet hideg a víz így ősszel már sajna. Nagyon gyorsan végeztem a fürdéssel. De a térdem jobb lett, lehet a hideg víz jót tett neki, remélem a gyógyulás útjára lépett.
Kilátás a tóra 2800-ról, a 29-es teszt Ibis bicajjal
Sokadik tó és panoráma
Szeptember 20.
Ma az volt a terv, hogy csak egy kicsit bringázok, mert már eléggé fáradt vagyok és fáj kicsit mindenem. A kicsiből kb. bruttó 6 óra lett pokoli nehéz helyeken megint, de nagyon élveztem. Ma is kaptam egy hasonlóan szuper bringát a Watta Bike Shop-tól, ami egy városszéli, pont a trailheadnál elhelyezkedő hangulatos bolt, öreg facserepekkel, terasszal, kutyákkal. https://www.facebook.com/Watta-Bike-Lake-Tahoe-119470914798331/
Iszonyat jó bicaj és hát megint fantasztikus új traileket jártam be vele. A Star Lake volt az egyik cél, ami majdnem 3000-en van, és álomszép. Az meg plusz pont, hogy sem ott, sem odáig senkivel nem találkoztam. Ott ugyan volt egy sátor, de nem láttam épp a gazdáját. Lefelé a trailen olyan kilátás volt, ami szintén csak átélhető, le nem nagyon fotózható sajnos. A trail önmagában is fantasztikus, ahogy kanyarog szűk fordítókkal lefelé a hegyoldalban, elég kitetten. Ráadásnak sok olyan kanyar volt, ahol úgy tűnt, ott vége a világnak, a trail elfordult és a semmibe folytatódott volna, ha nem kanyarodsz be, csak az utolsó métereken lehetett látni, hogy azért van alatta talaj, de kb. 70-80 fokos meredekséggel, így a bicajról csak a nagy űrt lehetett látni kb. 1000-1500 méternyi mélységgel a távolba. Sajna ez fotókon nálam sehogy nem mutat, de élőben brutális.
Teljesen végem lett, mire visszaértem a bicajjal. De persze, hogy megkínáltak még sörrel plusz kaptam még két 90%-os gumit, amit valaki ledobott, mondván hogy kopott. Szóval a kezdeti gumi problémáim most már megoldódni látszanak, már tartalék is van. Kicsit dumáltunk még, majd befutott valaki, akinek az apja magyar, ő tudott pár szót magyarul. Természetesen kaptam még pár jó tippet is, hogy merre menjek tovább jó traileket vadászni a későbbiekben.
Star Lake, talán a legszebb tavacska, amit láttam. Melós megközelíthetősége miatt nincs a mainstream helyek listáján
Star Lake
A Watta Bike Shop tulajával
Az egyik Ibis teszt bicajjal
Ugyanaz a gyönyörű Ibis a Star Lake partján
Trail a semmibe…
További képek:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 21.
Éjjel elkezdtem új menedékhelyet keresni, pedig ugye alapszabály, hogy mindig világosban keresünk új helyet, bár ezúttal szerencsém volt. Sajna, amit kinéztem le volt zárva, este 11-kor meg nehéz hirtelen mást találni, ismertem pár parkolót és megnéztem azokat, végül találtam egy szuper helyet, a Secret Harbor View Point parkolójában. Igaz, nem biztos, hogy itt legális éjszakázni. Innen eszméletlen kilátás van a tóra, és közvetlen trail visz le a Chimney Beach-re, ami talán a legszebb, amit valaha láttam. Ráadásul innen szuper bringás trailek is mennek a hegyre, de ez majd holnapután lesz már csak, ma pihi.
Palacsintás reggeli után függőággyal, és laptoppal célba vettem a partot és ott lógtam egész nap. Úgyhogy sok kaland nem volt, csak írogattam meg napoztam és fürödtem, bár a víz továbbra sem meleg, ellenben annyira csábító, hogy nem lehet neki ellenállni. Este még megkerestem a Bonsai Rockot, ami 2 km a strandtól, de különösebben nem érdekes. Ha rákeresel szuper fotókat találsz róla, de ez már művészet. Élőben semmi extra. A strand szebb, még a fotóknál is!
Azért így kezdeni egy napot az úgy ok…
Ideális munkakörnyezet
Chimney Beach
Mindenhol mókusok vannak… gyakran ébresztettek
Na most az én lábam 44-es…
Bonsai Rock
Ha jól emlékszem ez nem a Bonsai Rock, de lehetne
További fotók itt:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 22.
Iszonyat mázli ez esetben a parkolóban alvásban, hogy olyan, mint a pályaszállás. 9-kor már semmi hely nem volt a parkolóban nekem és még párunknak, akik itt aludtunk meg ugye stabil fix helyünk volt. Nem kell kapkodni, keresgélni, helyre várni.
Ma a világ egyik legszebbjének tartott Flume trailt látogattam meg többek közt. Tényleg lélegzetelállító a panoráma, próbáltam én lefotózni, de szerintem hiába, inkább belinkelem ide mások sikeresebb műveit is a témában. Egy meredek hegyoldalban hatalmas fenyők és sziklák közt kanyarog a keskeny trail. Annyira meredek a hegyoldal, az az érzésed, hogy közvetlen alattad a tó, és hát majdnem. Ja és ez kb. 400méterel fentebb van.
https://www.google.com/search…
Amúgy maga a trail nem egy nagy kihívás bringás szemmel, ha csak az nem, hogy elég kitett, ha benézel valamit a nagy ámulatban, akkor eszméletlenül nagyot lehet zuhanni. Viszont a látvány tényleg páratlan. Van még egy szépséghibája a dolognak, mégpedig, hogy hétvége lévén elég sok a koca bringás, ugyanis mindenki, aki ide látogat, az itt kezdi, vagy csak ezért jön. Kicsit csodálom, hogy nincsenek tragikus balesetek a trailen, mikor két bringás összefut egy ilyen szűk és kitett helyen az okozhat némi problémát. Amcsik kicsit furcsák, néha a széltől is óvnak, máskor meg kb „dögölj meg, ha akarsz, mi szóltunk” a hozzáállás.
Ami engem illett jót tett a pihenőnap, meg sem kottyant a mai tekerés, a térdem is javulgat.
Flume trail a világ egyik legszebbjének tartják
Naplemente a szálláshelyemről
Secret Harbor View Point , itt aludtam
További fotók itt:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 23.
Átjöttem a tó északi, északnyugati részére, hogy itt is bringázzak. De előtte még megnéztem a tavalyi alvó placcom útközben, érdekelt miért is nem jelölik már a freecampsites oldalon, hát sajna mert kitettek egy tiltó táblát. Amit nem értek, mert az egy nyugis elszeparált hely volt, nem volt szem előtt az ember. Az út mentén meg most is lehet, pedig ott szinte útban is van. Nagy dráma nincs emiatt, volt tarcsiban egy másik fullos hely panorámával a Lake Tahoe-ra, és még térerő is van.
Kinéztem egy kört, de sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, mert itt ezernyi út van, ezeken eligazodni mindig szívás. Ráadásul sok nincs rajta az appokon, ami még nem is lenne akkora gond, mint amikor az út nincs meg, amit kinéztem. Ma sok ilyen volt, vagyis nem volt… A vége felé már eléggé necces volt az időm, hogy ne sötétben kelljen visszaérnem a kocsihoz, még akkor is belefutottam egy lezárásba. De nem csak úgy egy szalaggal, hanem tiltó táblák 100 méreterenként, melósok, munkagépek stb. Volt ahol belógtam, de máshol meg kerülnöm kellett, persze az sem volt könnyű, a város szélén kénytelen voltam két privát kerten is átgázolni. Kedvesek az amcsik, meg minden, de azért ezt annyira nem díjazzák, vagy ha rossz napod van, lehet sörétessel köszönnek. Azt hiszem jogukban áll!
Amúgy ma nem sikerült olyan jó traileket találnom vagy egyszerűen ez a rész nem olyan jó. A legjobbakat még a helyi harcosok mutatták, akikbe belefutottam. A többi az olyan ritmustalan sziklákon baszkodós küzdelem volt. Viszont találtam egy meseszép kis tavat, a Wattson tavat aminek a partján szintén lehet kempingezni, természetesen ingyenesen. Át is költöztem estére ide. Fantasztikus hely, totál vadregényes hely.
Szálláshelyemre vezető út a Wattson Lake közelében az északi részen
További fotók itt:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 24.
Reggel kissé rosszul esett kimászni a hálózsákból 5 fokban, de kárpótolt az isteni palacsinta ismét 🙂 Én nem is tudom élnék-e még ha nem lenne palacsinta…
Éjjel a szomszéd placcra költözött egy bicajos srác, vele beszéltem kicsit, kiderült, a közelben él, így ismeri a helyet, gyorsan el is mentünk egy jó trailre, ami nincs raja a térképeken, appokon. Mint kiderült, annyira azért nem nagy bringás, mint amennyire lelkes, de legalább ő nem kórházban kötött ki, mint a múltkori. Picit azért aggódtam érte néha. Miután szétváltunk, én célba vettem az azt hiszem elég híres North Star Parkot, ami elég komoly trail hálózattal rendelkezik. Ez kb 4 km-re volt a kocsimtól, így bicajjal mentem. De megint útlezárásokba botlottam, az első helyett még kerestem másik utat, de mivel az is zárva volt, már nem foglalkoztam vele és bementem.
Ott kicsit ugyan furának találtam, hogy sehol senki. Egy rohadt nagy sípályarendszer liftekkel stb, de egy lelket nem láttam és a liftek is álltak. Ellenben megint volt pár lezárva meg ne lépj be tábla, magán a bringás ösvényen is. Hát a fa…m, én már pedig itt bringázni fogok. Rá is mentem rögtön egy feketére, volt azon sok hatalmas ugrató, amik inkább DH gépeknek való és olyanoknak, akik a levegőben érzik jól magukat. Be kell valljam, így vakon elsőre nem mertem mindent ugrani, sokon nem is látszott mekkora és mi jön utána, nem biztos, hogy jó lett volna beleszállni egy munkagépbe, ami meg látszott az sokszor ijesztően nagy volt. Szóval nem az én pályám volt, soha nem is szerettem az ilyet. Ha ez lenne az MTB sport nem lennék belé szerelmes, de ez csak az én ízlésem.
Nagy nehezen megtaláltam a felfelét, de mondjuk ott is ki volt téve az utat teljesen eltorlaszolva vagy 6db Ratrak tolólap. Innen meg már nem fordulhattam vissza, mert kerülni nem akartam.
A felfelé trail sokkal jobb volt, mint a lefelé. Igazi hegyi ösvény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az friss medvecsalád nyom, amibe botlottam, ők is hazai pályának érezték. Ez mondjuk nem adott különösebb örömre okot, de dacolva ezzel az akadállyal is csak tovább mentem, nagyon nem is tehettem mást. Ez már tuti medve volt amúgy, a múltkorit benéztem, az puma volt. Egyesek szerint csak kutya, de akkora kutya a világon nincs, vagy ha mégis, azt cirkuszban mutogatják, és nem itt csatangol egyedül, legalábbis remélem.
Megint kinéztem egy csinos fekete (pályát), ez már sokkal jobb volt. Az ugratók kisebbek és beláthatóak, de volt benne bőven erdei trail is, sok gyökérrel meg sziklával, az utolsó métereken estem is egyet, de nagyon élveztem az egészet. Majd megint fel a medvés trailen aztán irány haza.
Vacsorára csináltam valami tésztát, amit ha értékelnem kell, valahol a „ba..eg ez szar” és az ehetetlen közt mozgott. Kemény menet volt, de megettem, holnap sokat akarok menni, kell a kalória.
Az én mancsomtól jobbra medve pajtás nyoma
További fotók itt:
https://www.facebook.com/…
Szeptember 25.
Még előző éjjelre egy egész csapat fiatal vert tábort mellettem, de tök normálisak voltak még falkában is. A másik irányban meg egy texasi farmon dolgozó kb. 25 éves srác volt, akiről kiderült, hogy gyakorlatilag a kocsijában él, ami kisebb, mint az enyém. Amennyire értettem, így szeret élni, van neki mindene, ami kell, bicaja, síje stb., de ezeket egy raktárban tartja és amúgy a kocsiban elvan.
Később két cseh bicajossal is összefutottam itt, bikepacking stílusban csavarognak itt pár napot. Valami bicajos kiállításon voltak itt melózni, és ha már itt vannak, akkor maradtak kicsit, stoppal és bicajjal utazgatnak. Önszívatásnak vittek magukkal egy gitárt is, de az élet is adott nekik, az egyikük bicaja eltört a támvillánál, de kreatívan megerősítették egy talált síbottal. Fotózni nem engedték, mert valami proto volt…
Ma a tó észak-keleti felén tekertem, nagyon jó traileken, de hiába ettem meg este azt az iszonyat tésztát, nem lett túl sok erőm, sajna már nagyon fáradt voltam az elmúlt napok bringázásaitól, ez egy kicsit levett az élvezeti értékéből, igazából örültem, mikor végre a kocsihoz értem. Ha jól számolom, akkor az utolsó 9 napban tekertem összesen vagy 32 órát mondhatni nehezített körülmények közt. Kell pár nap pihi most megint. Éjjelre feljöttem Reno-ba, sok mindent kell intéznem holnap a városban és elvileg barátnőm is érkezik délután. Éjjelre egy kaszinó parkolóját néztem ki, remélem nem lesz gond a rendőrökkel. Érdekes volt bemenni a kaszinóba, ennél nagyobb kontraszt nem is lehetne, mint a Lake Tahoe környéki outdoor emberek meg a reggel megismert furgonlakó és a kaszinó vendégei közt van.
Wattson Lake, mesés szállás
Cseh bringásokkal
Wattson Lake partján alvóhely, a szürke az én kocsim, a fehér egy másik furgonlakóé
További képek itt:
https://www.facebook.com/…
[message_box title=”A sorozat megjelent részeit itt olvashatjátok” color=”blue”]
Egy montis naplója: avagy a világ legjobb trailjei, egy ősmontis szemével!
Egy montis naplója: A montizás hazája
Egy hosszú nap krónikája, esés, kórház és még pár fordulattal. – Big Bear Lake (Kalifornia)
Egy montis naplója: Lake Tahoe az amerikai Garda-tó
Egy montis naplója: Lake Tahoe 2. rész, mert megunhatatlan
[/message_box]
