Egy héttel a skóciai downhill világkupa futam után az olaszországi fordulón is az Atherton testvérek diadalmaskodtak, míg több riválisuk is hibákkal és esésekkel került ki a látótérből.
A Trentino tartományban található Val di Sole downhill pályája a legnehezebbnek és a leginkább embert próbálónak számít jelenleg a világkupa naptárában. Óriási technikai tudást és kiemelkedő állóképességet igényel a nyomvonal, hiszen a meredeksége (500 méter szintkülönbség, 1,9 km hossz) mellett végig sziklák, gyökerek és egyre mélyülő gödrök tarkítják. Mindez óriási tempóval, még videón is felfoghatatlan egy nem szakavatott nézőnek, hát még a helyszínen a szalag mellől!
Szinte a teljes mezőny nagy örömére az elmúlt években rendre száraz és napsütötte körülmények között, nyári melegben rendezik itt a világkupa fordulót. Belegondolni is elképesztő, milyen lehet itt sárban versenyezni, de az időjárás ezúttal is kegyes volt.
Gee Atherton eddig tarol a 2013-as világkupa sorozatban
Mivel több szakág is helyet kapott ezen a június közepi hétvégén, ezért az időmérőt pénteken rendezték, majd egy szombati rövid edzésnap után jöhettek a döntő futamok vasárnap.
Az időmérőn az idei eddigi papírforma igazolódott, a fort william-i élmenők ismét a lista elején végeztek. A férfiaknál a múlt heti forduló első nyolcához képest csak egy változás volt, ugyanúgy Gee Atherton vezetéssel, mögötte Aaron Gwin, Steve Smith, Brook Macdonald, Sam Hill, Danny Hart, Greg Minnaar és az új top8-as Loic Bruni. A nőknél Gee testvére szintén a leggyorsabb volt, Rachel több mint hat másodperccel futott jobb időt, mint a második Emmeline Ragot.
Hoztak egy kisebb szabályváltoztatást a lebonyolítást illetően, ami minket, magyarokat jobban érint, mint az élmenőket. Lassan 25 éve húzódik már, hogy egy honfitársunk bejusson a döntőbe (top 80) és idén kicsit tágítottak ezen a kapun. A mezőnyből kiszedték a juniorokat, nekik külön futamot rendeznek a hétvégéken. Így talán egy kicsivel több reménnyel állhatott rajthoz az egyetlen magyar induló, Liszi Attila, aki tavaly ezen a helyszínen mindössze 1,9 másodpercre és 19 helyezésre volt a bejutástól. Idén azonban nem sikerült ilyen jól, a 135. helyen végzett, 13,3 mp-re az áhított 80. pozíciótól.
A top 80-nal folytatódott a hétvége és a szombati, illetve a vasárnap reggeli edzés/bemelegítés sem telt el eseménytelenül. Többek is nagyot estek, avagy egy-egy komoly hibát mentettek meg. A dél-afrikai Andrew Neethling járt az egyik legszerencsétlenebbül, aki emiatt a döntőben nem tudott elindulni, pedig ezen a helyszínen minden évben jól szerepel, sőt itt szerezte első világkupa dobogóját is.
A junior férfiak külön versenyével indultak a döntők, a fort william-i győztes Noel Niederberger esett a futama során, így nem tudott duplázni, pedig minden esélye megvolt rá. Az időmérő leggyorsabbja, a brit Phil Atwill sem tudta győzelemre váltani jó formáját, be kellett érje az ezüsttel, amivel azért biztosan elégedett. Az aranyérmet az ausztrál Dean Lucas szerezte meg, míg a harmadik az amerikai Luca Shaw lett. A junior mezőny szorosságát és a világkupa rangját is jól mutatja, hogy az első három helyezett három különböző kontinensről érkezett és mindössze két tized (!) volt közöttük a különbség egy ilyen mezőnyt rostáló pályán.
Rachel Atherton eddigi 100%-os teljesítményével még egy ideig biztosan őrzi az egyes rajtszámot.
A nőknél Rachel Atherton a döntőben is diadalmaskodott, a felhőtlen örömét pedig mit sem ronthatja, hogy egy másodpercet még apadt is az előnye. Mögötte a francia armada Emmeline Ragot, Floriane Pugin, a regnáló világbajnok Morgane Charre és Miryam Nicole követték sorrendben.
A felnőtt férfiak döntőjére már igencsak sok néző érkezett a pálya szélére és a célhoz, hogy a legjobbaknak, valamint a hazai, egyre előre törő kiválóságuknak, Lorenzo Sudingnek szurkolhassanak. Nem is hiába, hiszen az óriási bíztatások közepette a 16. helyen végzett, ami az egyik legjobb eredménye az évek óta rendre olasz bajnoki címet szerző sportolónak.
A szinte tengerparti melegben sokáig Johannes Fischbach állt az élen, akit szorosan végigkísért a hétfőn (holnap) 39. születésnapját ünneplő Steve Peat. A helyi matador mögötti, azaz a 17-18. helyeket bérelték ki.
Akik a „vérre” látogattak ki, sajnos ők is kaptak a szájízükhöz valót, több esélyes is esés miatt bukta a jónak ígérkező döntős körét. Sam Hill, Brook Macdonald, Danny Hart, Cam Cole, hogy csak a legnagyobb nevek legyenek említve.
Brook Macdonald a döntő előtti edzésen még megmentett egy nagy esésnek ígérkező szituációt, de a döntőben már nem sikerült, nyereg nélkül és egy komolyabb időhátránnyal gurult be a célba.
A viharos csapatváltás után a Specialized színeiben szereplő Aaron Gwin sem volt boldog, több hibája is volt, hatodik lett. Az előző két világkupa szezon meghatározó alakja múlt héten a huszadikon, most azonban előrébb végzett, de láthatóan nem volt boldog.
Vele ellentétben viszont Loic Bruni szinte repesett az örömtől, a tavaly junior világbajnoki címet szerző franciát negyediknek hívták ki a dobogó mellé.
Aktuális világbajnok Greg Minnaar az időmérős hetedik helyéről a harmadikig jött előre és akik nézték az élő közvetítést, ők egy elég ijesztő mozzanatot is láthattak tőle. A sziklák közé kellett betrappolnia futama során, azonban szinte időveszteség nélkül megmentette a dolgot.
Steve Smith kiváló szériája tovább folytatódott ezen a hétvégén is. Kezdődött a tavalyi világbajnokság bronzéremével, majd két hétre rá a világkupa döntőn megszerezte első győzelmét, az idei első fordulóban harmadik, most Val di Sole-ban pedig második lett. Lehet, hogy ő lesz Gee Atherton idei kihívója az összetett győzelemért?
Ám az is lehet, hogy nem lesz itt semmilyen kihívó, ugyanis Gee egy tökéletes futammal bezsebelte a val di sole-i győzelmet is, és már két futam után komoly pontelőnnyel áll az élen.
Val di Sole downhill világkupa eredménylista
Tehát mondhatjuk, hogy idén eddig tarolnak az Atherton tesók, nyolc futamból (négy időmérő, négy döntő) eddig hetet nyertek (a fort william-i időmérőn Gee „csak” második lett), és főleg úgy nem kis teljesítmény, hogy a báty az elmúlt két szezonban nem tudott győzni világkupán.
Folytatás hat hét múlva Andorrában, ahol ráadásul az Atherton família nem csak első duplázását, hanem triplázását is ünnepelhette 2008-ban, hiszen az akkor még létező fourcross világkupa pireneusi futamát Gee bátyja Dan Atherton nyerte testvérei dh-s győzelmei mellett.
Az élő közvetítés visszanézhető itt.
Fotók: Atherton Racing, Trek World Racing
