A Balaton Bike Fest keretein belül idén is nagyszabású és nemzetközi downhill versenyt sikerült rendezni, amelyet azonban sajnos a tévé sem a helyszínen, sem élőben nem közvetített, holott bennfentes körökből lehetett tudni, hogy a pálya idén sokkal látványosabb lesz, mint tavaly. Sikerült ugyanis megegyezni egy telektulajdonossal az alsó szakaszon, aki átengedte a rendkívül meredek telkén a nyomvonalat. Ez a gyökeres, poros szakasz lett aztán a pálya csúcspontja, ahol a végső helyezések eldőltek.
Az időmérők idején már 35 fokos hőség fogadott minket két óra autókázás után. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd elindultunk fel a nyomon, amely a felsőbb szakaszokon nagyjából megegyezett a tavalyival. A rajt után volt egy kis sodrós száguldás, majd jött a különdíjat érdemlő távolugró rámpa, amelyen 16 és fél méterrel Filip Polc nyert. Utána jöttek a sprintelős szakaszok és a sebességmérés, amely szintén különdíjat ért a leggyorsabb versenyzőnek. Sokaknak gondot okozott az öt púpból álló hullámsor, amit a jobbak kettesével ugrálva vettek. A tavalyi verseny legnehezebb szakasza következett utána, de a beugrás az erdőbe most sokkal könnyebb volt, mert kisebbet kellett ugrani, illetve nem volt sár. Nehezítésként bekerült viszont a már említett meredek szakasz, ahol tulajdonképpen három komoly fordítót és egy tuskóról induló nagyon magas és mély letörést kellett abszolválni. Önmagában egyik sem lett volna nehéz, de egymásra fűzve és a rendkívül meredek és csúszós talajon már szinte mindenki hibázott. Érdekes módon a mentőnek ide egyszer sem kellett kijönnie. Aki túlélte ezt a szakaszt, annak még bő három méter magasságból át kellett ugrania a parkoló kivezető útját, majd besprintelni a strandra, a vízparton lévő célvonalig.
Szóval ez most annyiban volt csak városi DH, hogy lakóházak közt ment a nyomvonal, de több volt az erdei talaj és egy darab lépcsőn sem kellett végigcsattognia a 140 fő fölötti tíz nemzet fiaiból és két leányából felálló versenyzőseregnek.
Az időmérőn a mért edzés fordított sorrendjében jöttek a srácok, így már ekkor is egyre izgalmasabb futamokat láthattunk. Már ahol odafértünk a pályához, mert a pálya zömét tulajdonképpen elzárták a közönségtől. Tavaly Minnaarék mellett állva épp hallottam, amint azt kérdezte Nico Vinktől, hogy hol van a közönség, meg a csajok. A kérdést emiatt most is feltehette volna, ha nem Willingenben küzdött volna egy másik pénzdíjas versenyen. Ráadásul idén ugye kivetítőn sem láttuk a pálya egyéb részeit, így mindenki csak annyit tudott az eseményekről, amennyi épp azon a belátható két-három helyen történt, meg amit Víg Balázs kommentárjaiból hallott. Aki szegény szintén csak a kiírt részidőkre hagyatkozhatott, ami néha megtréfálta. Szóval mindenki a fölső nagy ugratónál, meg a gyökeres szakaszon tömörült, így a versenyzők a pálya kétharmadán egymaguk tekertek.
Estére aztán, amikor a döntők kezdődtek, már egész sokan lettünk. Az Open kategória látványos esésekkel tarkított küzdelmeiből egy román fiú, Parau Sorin került ki győztesen, megelőzve honfitársát Dan Marcu-t és a harmadik helyezett magyar Bajusz Balázst. Sorin egyébként 52 km/h feletti sebességével megnyerte a leggyorsabb versenyzőnek járó különdíjat is, és bő 4 másodperccel verte a második helyezettet.
A szenioroknál Rácz Ferkó – a tavalyi győztes – tudta, hogy nagyon nehéz dolga lesz, ha meg akarja védeni a címét, mert idén először az egyre ritkábban versenyző Gulyás Misi is ebben a kategóriában indult, de a 38. évét már betöltő Deli Győző is nagyon veszélyes ellenfél, és a szlovén Leposa Dusan is kemény harcos. A döntőben aztán mindenki javított is az idején, és Misi megmutatta, hogy még mindig kiválóan bringázik, Dusan pedig nem akart csak 75 Euróért utazni ennyit, így összeszedte magát és öt másodpercet javítva feljött Feri és Győző elé az időmérő negyedik helyről a másodikra.
A nőknél a bejelentkezett négy hölgyből, csak a téli csokikupákon is aktív Veres Bogi és Jonas Tímea Ella mert elindulni a pályán. A gyökeres részen hatalmas ováció közepette futottak le a bringákkal. Az időmérőn Bogi volt jobb, de a döntőben vetélytársnője jobban koncentrált, ami 150 Euró pluszt jelentett neki.
A juniorok aztán felpörgették a tempót. A 14-18 éves vékonyka srácok olyan eszeveszett módon jöttek lefelé, hogy csak kapkodtuk a fejünket. És, hogy mennyire profik, azt jól mutatja, hogy a tizenhét fős mezőnyükben az időmérő és a döntő sorrendjében egymáshoz viszonyítva csak pár ember került arrébb, azok is csak pár hellyel. Sajnos a külföldiek itt is taroltak, így legjobb magyarként Liszi Attila csak a dobogó alsó fokára állhatott fel.
Természetesen a legvégén jöttek a profik, akik iszonyatos iramot diktáltak. A Pivot csapat két ausztrál (Rischbieth és Delfs) és egy amerikai Strait versenyzője összesen két bringával közlekedett, így egyikük mindig a mezőny élén ment le, hogy a kocsi még felérjen a másik indulására a géppel. Az időmérőt közülük Delfs nyerte, megelőzve a tavalyi győztes Polcot és az előző hétvégén Fort Williamben 6. helyet szerző Sam Blenkinsopot. Igaz, ők hárman egy tizeden belül voltak, de az első öt közt is csak hét tized volt. A legjobb magyar a nyolcadik helyen lévő Szecskay András volt, aki sajnos a döntőben visszaesett a 13. helyre. Állandó versenyző és csapattársa Krizsák Jani szerencsére meg tudta őrizni 10. helyét, ráadásul Kántor Miklóssal századra egyező idővel, így a döntő első tízében hazánkat csak egy ember tudta képviselni (Miki a rosszabb időmérő eredménye miatt hivatalosan a 11. helyre került). Ez a tény jól mutatja, hogy mennyire durván mentek a külföldiek. Polc és Blenki is felgyorsult, így a harmadik helyre szorították Delfs-t.
A részidők alapján, de pusztán látványra is egyértelműen látszott, hogy a külföldiek az alsó, tehát a technikás szakaszon léptek le a magyar élmezőnytől. Teljesen más nyomokon mentek ott, illetve sokkal kreatívabban használták ki a kanyarok támasztékait, amit érezhetően sokan lestek el tőlük az időmérőn. Az is beszédes, hogy az első tíz magyarból hatan egész télen versenyeznek a csokikupa-sorozatban, de pár kivétellel igaz ez a szenior, a női és junior mezőny legjobbjaira is, azaz nagyon számít az, hogy nem marad ki egy fél év a bringázásból, és nő a versenyrutin.
Részletes eredmények:
http://www.motorsport.hu/images/stories/pdf/2010/20100611_dh_final.pdf
Szöveg és fotó: KGÁdám