Ismét július, ismét Salzkammergut Trophy, ami számomra a MTB maratonok maratonja, hiszen nemcsak Ausztriában számít a legnagyobbnak, hanem szerintem az egész régióban. A Felső-Ausztriai Salzkammergut tartományban minden év júliusának derekán megrendezett verseny – sőt nemcsak verseny, hanem kicsit már-már fesztivál – mindig sok bringást mozgat meg, és örömteli, hogy köztük egyre több magyart is. Merthogy nagyon sok magyar volt kint, csak benevezett versenyzőből több mint kétszáz! Tényleg mindenütt magyar szó hallatszott, és nagy örömünkre a díjkiosztón is többször is hallhattuk az „…aus Ungarn” mondatvéget.
Salzkammergut Trophy 2010
A Salzkammergut Trophy résztvevőinek létszáma évről évre nő, a rendezők pedig megpróbálnak lépést tartani vele, így egyre újabb és újabb távokat jelölnek ki, idén már 6 különböző távon lehetett indulni. 27, 37, 54, 72 km-es, 119 km-es hosszútávon, illetve a 211 km-es extrém távon. Mivel az Alpokban vagyunk, így természetesen a szintkülönbségek is tetemesek: az extrém távosokkal idén is megmászattak egy nagyobbfajta himalájai hegycsúcsot a mintegy 7200 m-es leküzdendő szintemelkedéssel, de mondjuk még egy 72 km-es távra is jutott 2355 m! A pályák egy része természetesen átfedi egymást, ám így is óriási hosszon kellett a rendezőknek pályát kijelölni, és mint mindig, idén is nagyon profi munkát végeztek. Gyakorlatilag képtelenség eltévedni a hatalmas hegyek közt kanyargó számos ösvény és erdészeti út között, ami lássuk be, nem kis szó. A nagyobb elágazásoknál most is rendezők álltak, és mentősökből sem volt hiány, a veszélyesebb részeknél a hegyimentők is készenlétben álltak. Sajnos ennek ellenére is történt egy tragikus baleset, ami rávilágít arra, hogy az egyéni felelősséget nem pótolja semmilyen pályabiztosítás, szervezés sem. A magashegyi környezet velejárói a nagy sziklák, meredek lejtők, sziklás, mély szakadékok, és az elmúlt hetek száraz időjárása bizony nagyon porossá tette a jobbára sóderes erdészeti utakból álló pályát, ami bizony néha meglepetéseket okozott. Ezt tetézi a nagyon sok induló, úgyhogy az egyéni képességek ismerete és az annak megfelelő versenyzés jelentősége most fokozottan kijött.
Salzkammergut Trophy 2010
Ezt leszámítva a verseny felhőtlen hangulatban folyt, legalábbis estig, amikor is hatalmas esőzés zúdult a még pályán küzdő kerekesekre, így a hosszú és az extrém táv teljesítői bizony a táv vége felé már nem a hőségtől szenvedtek, hanem a heves esőtől.
Az Alpok jellemzője a sok és kitartó emelkedő, néhol 30% feletti meredekséggel. Itt nem marad más, mint a tolás
A rajt-cél területen Bad Goisernben idén is egy kisebb Bike Expo várta a bringásokat, ahol elég kedvezményesen lehetett vásárolni is. Láttunk néhány érdekességet is, melyek közül most csak egy párat villantanék fel: a Cotic nevű angol cég csodálatos kidolgozású Cr-Mo vázai vagy félórára lekötötték a figyelmemet, újdonság volt a hűtőbordákkal telizsúfolt ultrakönnyű tárcsafékrendszer a KCNC-től – nem is beszélve egyéb cuccaikról, és elég szép kis palettával vonult fel az általam már annyiszor istenített cseh Duratec cég is, de itt volt a Canyon is.
Vérszagra gyűl az éji vad: A legmeredekebb emelkedőn is dolgozik a sajtó…
Az eredményhirdetés önmaga maratoni hosszúságú szokott lenni, talán ezért, illetve talán amiatt is, hogy a hosszabb távokról később célba érők se maradjanak le róla, idén a díjkiosztó ünnepséget két részre bontották: míg a 3 rövidebb távét még szombat este közvetlenül a verseny után megtartották, addig a 3 hosszabbét csak másnap délelőtt. A díjkiosztó hosszúságának oka, hogy az abszolút rangsor mellett számos kategóriában osztanak érmet, illetve számos egyéb speciális kategória képviselőinek is, így a tandemeseknek, az egykerekűvel versenyzőknek és idén először egy parasportoló kategória is volt. Ezeken felül a Trophy egyben regionális bajnokság is az osztrákoknak, így külön értékelték a csapatokat is azok legjobb időt ment 3-3 versenyzőjének eredményei alapján, valamint idén is volt „Slow Motion” díj, melyet a pályán a legtöbb időt töltő csapat nyer, akár a lassúságukkal, akár nagy létszámukkal elérve azt. Mindezek mellett idén is megrendezték az elmúlt években nagy sikert arató egykerekű downhill futamot és a kicsiknek a Junior Trophy-t.
Salzkammergut Trophy 2010
És ha már megpendítettem a magyar eredményeket, jöjjenek hát a konkrétumok! A 72 km-es új távon Melts Andris és Grósz Béla az abszolút 4., illetve 5. helyet szerezték meg, ami kategóriájukban az ezüst és a bronzérmet jelentette. A sérüléseiből épp csak gyógyuló Nagy Hédi ezúttal is megmutatta, hogy bírja a strapát, a már szinte őrültnek hangzó 211 km-es távon kategóriájában a 3. helyet szerezte meg, ami a nők abszolút mezőnyében is a 4. helyet érte. A 72 km-es távon az öregfiúk közt (60 év felettiek) is magyar versenyző állhatott a dobogó tetejére Melihercsik János személyében.
Salzkammergut Trophy 2010
A hölgyek 119 km-es mezőnyében Cseh Veronika állt kategóriájában a dobogó 3. fokán. A továbbiakban legalább vázlatosan áttekintést próbálok adni az előkelőbb helyeken végzett magyar bringásokról, beleértve a fentebb már említett dobogósokat is (az adott táv abszolút eredménylistája alapján):
211 km-es táv:
Nők:
4. Nagy Hedvig (Bringabanda SC) 15:29’08”
Férfiak:
41. Matusek Róbert (Sportograf.com) 12:34’24”
47. Halász Róbert (TATANKA-George KSE) 12:46’52”
49. Vas Péter (Merida Maraton Team) 12:49’26”
Salzkammergut Trophy 2010
119 km-es táv:
Nők:
10. Cseh Veronika (KTM-Erste Leasing) 7:41’40”
14. Horváth Ágnes (Meditech SC) 8:03’49”
Férfiak:
23. Száraz Dénes (Budapest) 6:06’48”
Egy kis érdekesség az Expo-ról: ultrakönnyű tárcsafékrendszer a KCNC-től sok-sok hűtőbordával
71 km-es táv:
Nők:
21. Aszódi Katalin (Bringabanda) 6:18’10”
25. Sejben Anita (Salgótarjáni HKE) 6:51’19”
27. Kapas Andrea (Go Go Bronco 7:42’59”
Férfiak:
4. Melts András (Corratec World Team) 3:22’57”
5. Grósz Béla (Corratec World Team) 3:23’06”
92. Dévai Dániel (Mátra Biker SC) 4:34’08”
Salzkammergut Trophy 2010
54 km-es táv:
Nők:
35. Mozsdényi Petra (Esztergom) 3:45’02”
55. Cséri Szilvia (ZKSE) 3:58’54”
66. Nagy Ágnes (Hidas) 4:10’04”
Férfiak:
44. Szécsi Tamás (Bringabanda SC) 2:44’21”
Az egykerekűvel rajthoz állóknak külön kategória volt
37 km-es táv:
Nők:
43. Baranyai Ágnes (Püski) 3:26’02”
46. Bedo Imola (Budapest) 3:28’56”
Salzkammergut Trophy 2010
27 km-es táv:
Nők:
42. Kovács Judit (Győrújbarát) 2:12’04”
45. Szécsi Ildikó (Bringabanda SC) 2:14’41”
Férfiak:
9. Gergácz Péter (Galaxy Fitness Club) 1:16’35”
36. Szabó Dávid (Tatanka Racing Team) 1:29’31”
42. Domnánits József (Tatanka Racing Team) 1:31’18”
Salzkammergut Trophy 2010
Ha valaki ezek után úgy döntene, hogy jövőre kilátogat a sógorék földi paradicsomába, annak javaslom, hogy időben nevezzen és foglaljon szállást, mert az utolsó pillanatban már csak nagyobb távolságra talál. Mi kifejezetten olyan helyet kerestünk, ahova több napra kényelmesen be tudjuk magunkat fészkelni bringástul, és onnan csillagtúraszerűen bebringázni a környéket. Az Alpen Parks hálózat egyik kifejezetten kerékpárosbarát szálláshelyét próbáltuk ki, mely tökéletes választásnak bizonyult: a Hagan Lodge nevű apartman park egy sípálya aljánál helyezkedik el a Bad Goisern mellett húzódó hegy túloldalán Altaussee-ban. A mindennel felszerelt háromszobás házak pont ideálisak nagyobb baráti társaságok, csapatok kényelmes szálláshelyének, egy nagy közös konyha/nappali hangulatos helyszíne lehet az esti élménybeszámolóknak, közös főzéseknek, kajálásoknak. A kerékpárosbarát körülbelül annyit tesz, hogy a házban külön zárható helyiség szolgál a kerékpárok tárolására, minden házhoz van bringamosó, a parkban pedig még egy bringaszerviz is működik. A recepción pedig a tapasztalt hegyikerékpáros üzemeletetőtől kerékpáros térképeket, túraajánlókat, a túrákhoz tartozó GPS-es itinereket és nem utolsósorban hasznos tippeket, tanácsokat kaphatunk. Nem csalódtunk, mindenkinek ajánljuk figyelmébe. Innen kiindulva bejárható egész Belső-Salzkammergut, például a Dachstein-körút, elérhetők a környező tavak, vagy a számtalan különböző nehézségi fokú kijelölt túraútvonal. Merthogy rengeteg van ám belőlük, mind nagyszerűen kijelölve! Eltekerhetünk például a szomszédos Halstatti-tóhoz, és megcsodálhatjuk a partján fekvő festői Halstatt városkát, ami szerintem a világ egyik szívcsakrája, Mint kiderült a tengerszemek mindegyikében lehet fürdeni, bár tapasztalatunk szerint a nagyobb, gleccserből táplálkozó tavak kissé hűvösek – úgy tűnt, a helyieket ez cseppet sem zavarja -, a kisebbek viszont ilyenkor nyáron gyakorlatilag Balaton hőmérsékletűek, és nagyrészük kisforgalmú ösvényeken körbebringázható. Szóval itt nem lehet unatkozni semmilyen évszakban sem. Szembetűnő, hogy a helyiek mennyire tudatosan próbálnak egyre inkább építkezni a nyári turizmusra is. Ismerve az itteniek profizmusát, ennek mi, bringások csak örülhetünk.
A kerékpárosokra szabott apartman park, Hagan Lodge-Altaussee-ban
További információk az AlpenParks Hagan Lodge Altaussee-ről: www.alpenparks.at/haganlodge
A Salzkammegut Trophy honlapja magyarul is: www.trophy.at
Salzkammergut tartomány turisztikai honlapja szintén magyarul is: http://www.salzkammergut.at/alias/salzkammergut/ung/sommerwelt
Végül KisCADman jóvoltából térjünk vissza a pályára, és jöjjön néhány élmény a 2010. 2010. 07.17-én bonyolódott Salzkammergut Trophy-ról, ezúttal versenyzői szemszögből.
Salzkammergut Trophy 2010
——————————————————————-
Verseny közben
Küzdelem az időjárással
A reggeli kellemes időjárás nagyon hamar hőségbe csapott át, hiszen a fátyolfelhők szétszaladtak, a napocska pedig ontotta a gyilkos UV sugarakat. Árnyék nem mindig akadt, ezért lényeges volt az állandó folyadékpótlás. Szerencsére a frissítőpontok kínálata több mint bőségesnek bizonyult. A 35 fok feletti hőmérséklet a hirtelen támadt délutáni viharban gyorsan 15 fokig süllyedt. Az extrém táv versenyzőinek jelentős része még jeges esővel is találkozott. Bár az időjárás-jelentés előre jelezte a közelgő frontot, sokan ezt nem vették figyelembe. Sorstársakkal egyetemben én sem vittem esőkabátot, így 1,5 órát túlélő üzemmódban küzdöttem az esőben. A bütykös gumi szuper dolog, de a sáros levet pontosan az ember szemébe hányta. A rajtnál néhányan mosolyogtak a sárvédős kollégákon. Nem kellett volna…
Salzkammergut Trophy 2010
Küzdelem a hegyekkel
Nem meglepő, hogy meredekebbek és sokkal magasabbak a Bad Goisern környéki csúcsok, mint itthon. Talán az mindent elmond a nehézségekről, hogy a 114 km-es távon a közel 4000 méteres szintet 5 mászásból hozták össze a szervezők. Alacsonyabb versenytempóval haladtunk páran az első mászás közben, hiszen nem szabad ellőni egyből a puskaport. Így tudtunk picit beszélgetni, viszont lassabban értünk fel a csúcsra. A fékeket kiengedve hamar 60-70 km/h-val lehetett a sotteren száguldozni. A sóbányához vezető szerpentinen a 600 méter szintet gyorsan be tudta gyűjteni az, aki ki bírta tekerni a meredek emelkedőt. A mezőny 80%-ával egyetemben én is bringát toltam. Ez senkinek sem esett jól, megfordult a fejemben, hogy feladom. Szerencsére továbbmentem, mert innen jött a pálya legszebb része. Először morajló patakot, vízesést láthattunk, majd hatalmas sziklafalak szegélyezték az utunkat.
Salzkammergut Trophy 2010
Küzdelem önmagunkkal
Mindenkinek megvan a maga mumusa, amit le szeretne küzdeni. Az első 5 km-en még remekül ment nekem is minden. Aztán belekortyoltam a kulacsomba. Ekkor reakcióba lépett az előző este elfogyasztott káposzta az izotóniás itallal. Hangos morajlás hallatszott. De nem az ég dörgött, hanem a gyomrom. A nap hátralévő részében emberkísérleteket hajtottam végre magamon. „Vajon mit ehetek?” Lett a nap kérdése. A verseny végére meglett a győztes, de végül is kiállni kényszerültem. Most nem jól jött ki a lépés. Ennek ellenére már a jövő évi részvételt tervezgetem.
Szöveg: gg, KisCADman
Fotó: gg, Salzkammergut Trophy
