Ismét a felső-ausztriai Salzkammergut tartományban gyülekezett a környékbeli országok montisainak színe-java 2008. július 12-én, hogy megint nekivágjanak az égbenyúló hegyeknek. Idén a verseny új főszponzora, a Kelly’s jóvoltából lehetett jelen stábunk, hogy a helyszínen szerezzen benyomást a már nálunk is legendás versenyről és az annak hátteréül szolgáló csodálatos tájról. Meglepetés, mint mindig, most is volt…
Tavaly a hegyikerékpár egyik ősatyjának tekintett Gary Fisher volt az esemény sztárvendége, idén az országúti nagymenő Gilberto Simoni állt rajthoz, sőt mi több meg is nyerte a 109 km-es távot!
Na de ne ugorjunk ennyire előre! A pálya hasonló volt a tavalyihoz, legalábbis ami a két rövidebb 26 és 53 km-es távot illeti. A versenyt megelőző nap azonban leszakadt az eső, és a verseny reggelén is esőcseppek kopogtak a párkányon. S bár a rövidebb távok rajtja előtt napsütés váltotta fel az égi áldást, az azonban kicsit rányomta bélyegét a pályára. Noha az főként sóderes erdészeti utakon vezetett, azért volt néhány folyósan sáros szakasz. Ez sok bringást szemlátomást egyáltalán nem zavart. A Trophy igazi erőpróbája azonban nem a két rövidebb táv, hanem a 100 km-es hosszútáv és a többek között a verseny hírnevét is adó 200 km-es extrémtáv. Ők már kora hajnalban elrajtoltak, hogy az embert próbáló 7006 m-es szintemelkedést is tartalmazó távot még sötétedés előtt befejezhessék. E célból idén jó pár chipes ellenőrző ellenőrzőpont volt a pálya mentén, meglehetősen szűkre szabott limitidővel, emiatt többen nem tudták abszolválni az áhított hosszútávot. Őket a rendezők idén először külön a számukra egyedi designnal készített „DNF 200 km” feliratú pólóval vigasztalták. Annál nagyobb megbecsülést kaptak a távokat teljesítők, őket név szerint fogadták a célban, és világbajnokságokat megszégyenítő hangulatú díjkiosztó gálával ünnepelték. A verseny nemcsak az Inter Mountain Series, hanem a Rocky Mountain Maraton Series része is volt, utóbbinak ráadásul utolsó állomása, így az összetettben győzteseknek is itt adták át a díjakat.
Az indulók számát tekintve idén újabb csúcs dőlt meg, 34 nemzet több mint 3400 kerékpárosa állt rajthoz. A második legkeményebb táv is tiszteletet parancsoló 109,7 km volt a domborzati viszonyokat jól jellemző kb. 3600 méteres szintemelkedéssel, míg az 53 km-es táv szintemelkedése is elérte az 1663 m-t, amit itthon azért nehéz összehozni.
A 208,7 km-es táv győztesei:
Nők, abszolút:
1. Andrea Huser (Aeschlen, svájci), szül.: 1973, ideje: 13h 18’12”
2. Doris Steenfatt (Conway Factory Team, német), szül.: 1964, ideje: 13h 30’24”
3. Anita Wais (Arbö-Merida, osztrák), szül.: 1968, ideje: 13h 37’32”
4. Nagy Hedvig (Bringabanda, magyar).szül.:1976, ideje: 14h 32’51”
Férfiak, abszolút:
1. Thomas Dietsch (Gewiss-Bianchi Team, francia) szül.: 1974, ideje: 10h 09’14”
2. Ondrej Fojtik (Toyota Kelly’s Bikezone, cseh), szül.: 1977, ideje: 10h 16’17”
3. Stefan Danowski (TrengaDe Team, német), szül.: 1971, ideje: 10h 22’14”
(…)
78. Lőrincz Olivér (Bringabanda SC, magyar), szül.: 1972, ideje: 12h 55’33”
A 109,7 km-es táv győztesei:
Nők, abszolút:
1. Jennifer O’Connor (Patterson Training, új-zélandi), szül.: 1976, ideje: 5h 56’45”
2. Ruth Hagen (Merida Österreich, osztrák), szül.: 1971, ideje: 6h 07’28”
3. Verná Pauliná (MTBTeam Pichovice, cseh), szül.: 1980, ideje: 6h 09’56”
(…)
10. Simon Emese (KTM Team Klaus, magyar), szül.: 1982, ideje: 6h 32’00”
(…)
17. Horváth Ágnes (Meditech SC, magyar), szül.: 1975, ideje: 6h 54’52”
Férfiak, abszolút:
1. Gilberto Simoni (Diquigiovanni Androni, olasz), szül.: 1971, ideje: 4h 29’59,79″
2. Leonardo Paez (Gewiss-Bianchi Team, kolumbiai), szül.: 1982, ideje: 4h 29’59,99″
3. Heinz Verbujak (KTM-Mountainbiker.at, osztrák), szül.: 1973, ideje: 4h 38’27”
(…)
12. Blazsó Márton (Szegedi KSC, magyar), szül.: 1980, ideje: 4h 58’57”
(…)
15. Bogár Gábor (Bringavilág S.K.Born Sport, magyar), szül.: 1974, ideje: 5h 00’51”
(…)
41. Szalay Péter (X2S-Yasec-Garmin, magyar), szül: 1981, ideje: 5h 27’46”
Nagy Hédinek sikerült a leghosszabb távon összetettben megszerezni a 4. helyet, ám az ő kategóriájában csak a svájci Andrea Huser előzte meg, így a tavalyi eredményéhez képest egy helyet javítva a dobogó második fokára álhatott! A férfiaknál a legjobb magyar ezen a távon Lőrincz Olivér volt, ő a kategóriájában a 36. helyen zárt.
A 109,7 km-es távon a hölgyeknél új-zélandi győzelem született Jennifer O’Connor jóvoltából, míg a férfiaknál az inkább a Girókról ismert Gilberto Simoni győzött, még ha csak 20 századmásodperccel is a kolumbiai Leonardo Paez előtt a nagyon respektálandó 4 óra 29’59”-es idejével. Magyar eredmények akadtak itt is: a hölgyeknél az abszolútban tizedik, kategóriájában ötödik helyet szerző KTM-es Simon Emese, valamint a kategóriájában 9. helyet szerző Meditech-es Horváth Ágnes nevét említeném meg. Férfiaknál Blazsó Márton volt a legjobb hazánkfia 4óra 58 perces idővel, ami neki egy kategória 5. helyet ért, illetve még Bogár Gábor védte az erősebb nem becsületét egy kategória 9. hely megcsípésével. Azért megemlítem még Szalay Péter (X2S-Yasec-Garmin) nevét is egy kategória 10. hellyel.
Rövidebb távokon nem nagyon születtek kiemelkedő magyar eredmények, talán az utánpótlás alakul: a 26 km-es távon a junior Koós Brigitta állhatott a dobogón egy bronzéremmel a kezében.
Minden távon külön értékelték a tandemmel indulókat, a 26 km-esen pedig külön kategóriaként szerepeltek az egykerekűek, és nem is volt hiány indulókban. A legjobb egykerekes egy 17 éves srác volt, de meglepő módon akadt a 40-es éveiben járó egykerekes is. Ezen kívül az idei Trophy-t másnap egy kifejezetten gyerekeknek kiírt Junior Trophy, illetve egy egykerekű downhill futam színesítette.
A versenyt idén is kísérte egy kis bikeexpo, mely a célterület körül volt felállítva. Ugyan ez idén kicsit szerényebbre sikerült az elmúlt éviekhez viszonyítva, de azért így is akadtak érdekességek. A Rotwild standján az új, általam eddig még sosem látott kidolgozású karbonváz volt az újdonság, a nálunk jórészt ismeretlen Progress márka sem volt kispályás, a Tune standján pedig maga cég atyja, Uli Fahl válaszolt a szemet gyönyörködtető színekben pompázó és híresen könnyű alkatrészeivel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Az expón kívül is találkoztunk érdekességekkel, például a helyi bringaboltban már ott virított néhány 2009-es Merida modell is!
A verseny szervezése a négy táv pályájának kijelölésével és a számos frissítőpont, az összesen több száz kilométernyi pálya biztosítása nemcsak pályaőrökkel és irányítókkal, de mentősökkel éppúgy igazi erőpróba volt a szervezőknek, de az elmúlt évekhez hasonlóan most sem lehet panasz a munkájukra. És íme még néhány szemléletes adat a versenyről: 600 önkéntes segítette a rendezők munkáját, az utolsó beérkező összesen 17 órát töltött nyeregben. Az indulók a verseny alatt elfogyasztottak: 2500 kg banánt, 2000 kg almát, 3000 kenyeret, 4000 süteményt, 3500 energia gélt, valamint 3500 Powerbar szeletet, nem is beszélve a sok hektoliternyi energiaitalról és vízről.
A részletes beszámoló a magazinunk szeptember-októberi számában lesz olvasható.
Szöveg: Gajdov Géza; további hírek, érdekességek a versenyről akár magyarul is: http://www.trophy.at
A részletes eredmények pedig itt olvashatók:
http://www.sport-timing.at/results/results_overview.php?Event_ID=1438
