Lezajlott az idei Le Mans-i 24 órás kerékpárverseny, és mindkét magyar versenyző célba ért. Egy korábbi cikkünk címében feltett kérdésre is megérkezett a válasz: ezúttal Szőnyi ferenc bizonyult jobbnak, megjavítva Káldy Attila tavalyi eredményét, visszaszerezve és megjavítva a 24 órás magyar csúcsot…
Káldy Attila a Le Mans-i magyar depónál
A versenyzőknek idén nem volt könnyű dolguk, miután a viadal során hatalmas vihar kerekedett, több mint egy órára megbénítva az időmérő rendszert. Pontosan emiatt a hivatalos eredménylista is hosszasan váratott magára, de mostanra sikerült rekonstruálni a mérés alól kiesett időtartamot is. Az eredménylista alapján Szőnyi Ferenc az egyéni férfi versenyzők 53 fős mezőnyében a 4. helyen végzett, 24 óra alatt 181 kört teljesített, ami 754,48 kilométernek felel meg, ezzel a Káldy által tavaly felállított 724 kilométeres 24 órás magyar csúcsát mintegy 30 kilométerrel javította meg.
Káldy Attilának, a Bianchi Club Cycling Team versenyzőjének ezúttal nem jött ki túl jól a lépés, így 162 körrel és 677,97 kilométerrel zárt. A szóló férfi kategóriát amúgy 192 körrel és 803,52 kilométerrel nyerték idén. Hogy mi történt pontosan a versenyen, arról Káldy Attilát kérdeztük.
A Bianchi Club Cycling Team táborhelye a pálya mellett
Bikemag: – Nem sikerült megjavítanod idén Le Mans-ban a tavalyi eredményedet. Mi történt?
Káldy Attila: – Nem tudtam felvenni a ritmust, nem találtam a megfelelő tempót, nem igazán sikerült lendületesen haladnom. Nem tudom mi történt velem, a felkészülésemmel elvileg rendben ment. Ennek ellenére annyira szenvedtem, hogy ha nem olyan erős háttércsapatom, akkor talán fel is adtam volna…
– Mennyire fontos egy ilyen verseny esetében a kiszolgáló személyzet? Kik segítettek idén neked?
– Kiemelten fontos, nagyon sok minden múlik rajtuk. Az idei versenyzésemet egy háromfős csapat segítette, a szponzorom, a BikeLine Kft. részéről Szél Attila és Kovács Renáta, valamint az egykori sikeres triatlonista, Arany Gitta, aki szintén náluk dolgozik. Ők hárman a legnehezebb pillanatokban is el tudták hitetni velem, hogy meg tudom csinálni, túl tudok jutni ezen a tortúrán. Különösen fontos volt ez az éjszakai vihar folyamán, amikor a zuhogó esőben körözve komolyan elgondolkoztam rajta, hogy kiállok. Versenyzői tapasztalatai alapján Gitta szakmailag különösen sokat tudott segíteni nekem, hogy hogyan éljem túl a holtpontjaimat.
Szél Attilával és Arany Gittával a rajt előtt
– Úgy hallottam a szervezőknek is komoly gondot okozott a vihar és a zápor…
– Igen, olyannyira, hogy több mint egy órára áramszünet miatt leállt az időmérő rendszer, 6-7 kör erejéig teljes bizonytalanságban hajtott a mezőny. Szakadt az eső, dörgött, villámlott, ítéletidő kerekedett. Nem lehetett tudni, hogy lefújják-e a versenyt, de végül ment minden tovább. Őszintén szólva féltem a vizes aszfalton, négy komolyabb kanyar van a pályán, nem szerettem volna megcsúszni. Jól vizsgáztak végül a Vredestein külsőim, így megúsztam bukás nélkül.
Felsorakozik a mezőny a rajthoz
– Milyen taktikával haladtál végül? Bolyozni próbáltál, vagy a saját, állandó tempódat próbáltad tartani?
– Bolyozgattam és szólóztam is – mikor mi bizonyult éppen praktikusabbnak. Az egyéni versenyzők azonban hosszú távon 10-12 óránál tovább nem igazán tudtak lépést tartani a 4-6-8 fős csapatok versenyzőiből álló, 40-45-ös átlagtempót diktáló bolyokkal. Nem mindig tudtam elkapni a nagyobb bolyokat, sokat szenvedtem egyedül.
Elindul a verseny…
– Hogyan osztottad be a pihenőidődet?
– Az volt a tervem, hogy 100 kilométerenként fogok megállni. Ennek ellenére az első 50 kilométer megtétele után már nagyon igényeltem a frissítőt. Nem igazán tudtam tartani az előzetes tervemet, így az első depózást 80 kilométer környékén ejtettem meg. Aztán utolsó 3 órában már nem álltam meg, mert a 8. helyért voltam nagyon szoros versenyben. Az utolsó másfél-két órában hatalmasat mentem, de megérte, mert mint kiderült, végül a pozíciómat veszélyeztető versenytárs az utolsó fél órában volt kénytelen erősen visszavenni a tempójából.
– Hogyan értékeled a teljesítményedet?
– Nem ment jól, ennek ellenére meglepődtem, hogy az egyéni kategóriában az első tízbe tudtam kerülni. A nyolcadik hely a körülmények ismeretében annyira nem rossz talán, így gondolja a háttércsapatom vezetője is, aki elégedett volt a teljesítményemmel a verseny után.
Haladás hol bolyban, hol magányosan…
– A másik magyar induló, Szőnyi Ferenc az egyéni kategóriában 4. lett, megdöntve a tavalyi eredményedet, felállítva egy új 24 órás magyar csúcsot. Mit szólsz az eredményéhez?
– Csodálatosan szép eredmény ez, annak fényében pedig különösen, hogy először indult ezen a versenyen. Sokáig tekert a 3. helyen, de végül sajnos lecsúszott a dobogóról. Nem egy depóban voltunk, de sokat beszélgettünk. A maga műfajában ő jelenleg a világ élvonalában van, tőle nem szégyen kikapni.
A verseny éjszaka sem állhat meg
– Összességében milyennek láttad a 2011-es Le Mans-i 24 órást?
– Nagyon komoly versennyé kezd válni, mind szervezés, mind pedig a résztvevők száma és a mezőny minősége szempontjából. Friss, nagyon erős csapatok vannak, komoly RAAM-ot látott gárdák ruccantak át a tengerentúlról, ha így megy tovább, nagyon ki fogja nőni magát ez a verseny. Nagy dolog, ha valaki ezen a versenyen egyáltalán befér a rajtolók közé, az pedig, hogy idén magyarként ketten is tízbe tudtunk kerülni – ráadásul egy olyan országból, ahol nem is nemzeti sport a kerékpár – hatalmas eredmény szerintem.
Káldy Attila idén a 8. helyet szerezte meg a szóló kategóriában
– Milyen megmérettetések várnak még rád az idei szezonban?
– Erre az évre már befejeztem, ez volt az utolsó versenyem az idén. A Le Mans-i 24 óráson természetesen szeretnék jövőre is rajthoz állni és bosszút állni mindenért 🙂 Komolyra fordítva a szót, az idei versenyt nagyon megszenvedtem, ezzel szemben a célom az, hogy jövőre élvezzem a versenyt, és nem utolsó sorban eredményesebben is zárjam. Köszönettel tartozom szponzoraimnak, a BikeLine csapatának és a Decathlon Magyarországnak, akik bíztak bennem, és remélhetőleg továbbra is kitartanak az ultratávú kerékpárversenyeken való részvételek támogatása mellett.
– Eredményes felkészülést kívánunk a 2012-es viadalra!
Ilyen trófeáért folyik a küzdelem 24 órán keresztül
További információk: http://www.24heuresvelo.fr/en/
Részletes eredménylista: http://www.chronorace.be/web2/Classements/Classement.aspx?eventId=5939939770393&mode=normal&IdClassement=7261
Szöveg: HBalage
Fotó: Kovács Renáta, Arany Gitta
