Igazán szép pályasportot láthattak, akik 2009. július 8-án a 14 és 20 óra közötti időszakot a Millenáris Sporttelepen töltötték. A sprint szakágban generációváltás látszik kibontakozni, a stéherverseny során trónfosztásnak lehettünk szemtanúi, végül pedig az elit pontverseny végkimenetele okán izgulhattunk.
A versenyprogram tartalmas időtöltést ígért, ezzel kapcsolatosan kétségek csupán a gyülekező sötét fellegek apropójából merülhettek fel. A délelőtti erős szél a verseny kezdetére valamelyest enyhült, estére pedig még a nap is kisütött. Három ország (Magyarország, Ausztria, Csehország) 11 csapatának bringásai várták a 14 órai rajtot, mely a sprint kvalifikációs futamokkal vette kezdetét.
Relatíve hosszú beszámoló következik, melyben azonban a teljesség igénye nélkül, csak a számomra érdekes számokról teszek említést. Aki nem szeretne sokat olvasni, vagy a többi versenyszám és korosztály eredményeire is kíváncsi, az kattintson ide a teljes eredménylistáért.
Közel a 11 másodperces határhoz: a sprintfutamok
A sprint – vagy repülőverseny – a pályasport egyik legrégebbi, és máig a legnagyobb tekintéllyel bíró versenyszáma. Ez nem is véletlen, hiszen az egyik legizgalmasabb pályaszám, viszont igazán csak akkor élvezhető ki, ha az ember némi előképzettség (pl.: youtube) után nagyjából képbe kerül azzal kapcsolatosan, hogy mi is történik a pályán valójában. Magyar részről igen jó kilátások mutatkoztak. A 2009. június 27-én rendezett időmérő edzésen Szalontay Sándor (KSI) 11,12″-es, míg Veres Ádám (KSI) 11,89″-es 200 méteres időeredményt hozott. Előbbi azért érdekes, mert az elmúlt öt évben nem volt divat a Millenárison 11,5-ön belül menni.
A sprintversenyben ifi, U23-as és elit versenyzők indultak együtt. A legkomolyabb ellenfélnek természetesen a csehek bizonyultak, akik három felnőtt, egy U23-as és két Ifi sprinterrel érkeztek. Közülük két felnőtt versenyző fapályán simán 11 másodperc alatt képes teljesíteni. A régi öregek véleménye szerint egy sprinter számára 11,3-11,6″-es egyéni csúcs bőven elég, hiszen úgyis a taktika dönt. Ezzel szemben a mai valóság sokkal inkább azt mutatja, hogy 2-3 tizedmásodpercnyi gyorsaságbeli különbséget igen nehéz jó taktikával kompenzálni.
No, a lényeg az, hogy már a kvalifikáció során kirajzolódtak az erőviszonyok. Összesen 17 versenyző állt rajthoz, közülük négyen teljesítettek 12 másodpercen belül. A legjobb időt a cseh Adam Ptacnik futotta, bizonyítva, hogy az egyre romló állapotú pályán is lehet figyelemreméltó, 11,05″-es időt hajtani. A KSI SE sprintere, Szalontay Sándor 11,4″-es idővel harmadikként kvalifikált, a tavalyi felnőtt sprintbajnok, Berkesi András pedig 12,72″-es időt hajtott, sejtetve már ekkor, hogy ma itt neki sprintben nem sok szerep jut.
Érdemes megnézni és összehasonlítani a legjobb négy kvalifikációs időt teljesítő versenyző mostani és 2009. január 9-10-i nemzetközi pályaversenyen a bécsi fedett pályán elért időeredményét:
1. Adam Ptacnik (Cseh, Dukla Brno Sprint Team) 10,671″ (Bécs); 11,05″ (Vasló Kupa)
2. Filip Ditzel (Cseh, Dukla Brno Sprint Team) 10,838″; 11,22″
3. Szalontay Sándor (magyar, KSI SE) 11,815″; 11,40″
4. Martin Feiferlik (Cseh, Dukla Brno Sprint Team) 11,416″; 11,70″
Mint az látható, mindenki 3-4 tized közötti idővel hajtott rosszabbat a budapesti betonon, mint a bécsi parketten, leszámítva a KSI sprinterét, aki szívós edzésmunkával ledolgozta a nemzetközi mezőnyhöz viszonyított fél évvel ezelőtti komoly hátrányát.
Az előfutamokból három magyar és 5 cseh versenyző jutott tovább. A magyarok között Szalontay Sándort, Veres Ádámot és Berkesi Andrást találhattuk. A negyeddöntő összeállítása egy érdekes párosítást hozott. A 2008-as (azaz jelenleg is regnáló) felnőtt sprintbajnok és a mindössze 19 esztendős Szalontay került össze. Itt maga a futamgyőzelem jelentette az elődöntőbe jutást, tehát egyetlen győzelemre ment ki a játék. A futamot felvezető Berkesi minden taktikai cselt bevetett, hogy gyors, ellenben taktikailag kevésbé felkészült ellenfelének megindulását megakadályozza. Szinte már a 200 méteres vonalnál tartottak, amikor a hátul haladó KSI-s versenyző folytonos kiugrási kísérleteit még mindig sikeresen hárította az FTC pályaspecialistája. Ekkor azonban Szalontay megelégelte a dolgot, és balról előzve, szabályosan félretolva az útból ellenfelét, megsemmisítő vereséget mért a felnőtt bajnokra. Berkesi ezután az 5-8. helyért folytatott négyes futam megnyerésével vigasztalódhatott.
Ezután Szalontay a csehek kettes számú sprinterével, Filip Ditzellel került közös futamba, innen a döntőbe jutáshoz már két győzelem kellett. A magyar versenyző bátran, bevállalósan, ellenben – a szakemberek szerint – nem kellő átgondoltsággal versenyzett, ugyanis kétszer követte el egymás után ugyanazt a hibát. Mármint hogy egy olyan versenyzővel szemben, aki 200 méteren két tizeddel gyorsabb, nem lehet abban bízni, hogy a 200 méteres vonalon belül indított robbantással akkora hátrányba lehet hozni, amit képtelen ledolgozni. Ditzel nem sokkal ugyan, de mindkét alkalommal megelőzte Szalontayt, de egyik sem volt kifejezetten papírforma győzelem, így a közönség izgalmában nyugodtan összevizelhette magát.
A döntő így végül cseh összecsapást hozott, amit a korábban legjobb idővel kvalifikáló Adam Ptacnik nyert. Szalontay Sándor a nemzetközi szintű tapasztalatszerzés mellett a szintén Dukla Brno színeiben induló Martin Pfeiferlik kétszeri megverése után a harmadik hellyel lehetett gazdagabb. Ezúttal bejött a papírforma: a kvalifikációs sorrend egyben végleges sorrend is lett.
Keirin: meglepetésember a döntőben
Az U19-es, U23-as és elit versenyzőket felvonultató keirin versenyszám mezőnye 15 főt számlált, gyakorlatilag a sprintfutamok résztvevőiről volt szó. A társaságot három előfutamba osztották szét, négy, öt, illetve hat ellenfél hajtott a motor után az egyes futamokban. Az első két menetből 2-2, míg a hatfősből 3 versenyző jutott az elődöntőkbe. Szalontay Sándor magabiztosan nyerte a futamát, míg Veres Ádámot a tavalyi felnőtt keirinbajnok, Berkesi András búcsúztatta. A reményfutamból aztán Veres bevállalós versenyzéssel visszaverekedte magát az elődöntőbe, majd saját futamában revansot vett Berkesin, és előtte áthaladva a célvonalon jutott a futam harmadik helyezettjeként a döntőbe.
Szalontai Sándornak nem volt szerencséje. Az ötfős futamban 4 Duklás sprinterrel került egybe, akik – a sprintfutamok során megismerve gyorsaságát – komoly csapatmunkát fektettek abba, hogy ne legyen ott a három továbbjutó között. A motor mögé harmadiknak sikerült beállnia, a felvezető jármű kiállása után azonban az előtte haladó cseh elit versenyző először megszakította a sort – ezzel elengedve a mezőnyt vezető csapattársát -, majd a felzárkózni kívánó KSI-s sprintert a végén úgy körbezárták, hogy csak a negyedik hely jutott neki – így nem lett a döntősök között.
Veres Ádámnak tehát nem volt könnyű dolga, egyedül találta magát a döntőben, öt csehvel szemben. Ez különösképpen azonban nem zavarta meg. A harmadik rajtpozícióból borított ügyesen elsőnek a motor mögé, majd a sprintkörben ígéretesen próbálta felvenni a tempót a három felnőtt cseh sprinterrel. Végül igen szép küzdelemmel, kevéssel maradt le a dobogóról.
Sikertelen visszatérés és trónfosztás a stéherfutamban
Az egykoron szebb napokat látott stéherszakág napjainkra leginkább egy élő halott képét mutatja. Hogy ma Magyarországon ez a szakág még létezik, az jelenleg mindössze egy maroknyi embernek köszönhető. De hiába minden igyekezet, ha a technikai háttér meglehetősen korlátozott, ráadásul a technika ördöge sem a stéhereseknek dolgozik. A hetvenes években beüzemelt utcai Jawákból átalakított motorokat üzemképesnek nem igazán lehet mondani, így a futamgyőzelem szempontjából nem közömbös, hogy a versenyző melyik motor mögé áll be. Éppen ennek kiküszöbölésére pár hete rendbe tették mind a négy gépet, így a háromfős mezőnyt számláló futamnak elvileg még tartalékgépe is volt. No de itt jön képbe a technokrata ördög, de erről majd később…
A36 körös futamra három versenyző nevezett. A stéher ob-k rendszeres résztvevője, Farkas Dániel (Atlantis Casino, vezetője Tarapcsák Péter), aki azonban eddig be kellett, hogy érje bajnoki dobogós helyezésekkel. A kétszeres magyar bajnok, Erdélyi Sándor (BSMC Filutás, vezetője Szabó Zoltán) és a versenysportba idén visszatérő, hajdani többszörös stéherbajnok, Garamszegi László (Betonexpressz 2000-Limonta, vezetője Somogyi Miklós). Komoly izgalmakat ígért „Ottó” ismételt szereplése, a végeredmény szempontjából az általam a helyszínen végzett nem reprezentatív felmérés a következő eredményt hozta: fele-fele arányban Garamszegire és Erdélyire tippeltek a megkérdezettek. A mércét Erdélyi Sándor felé billentette a tény, hogy ő évek óta összeszokott párost alkot Szabó Zoltán motorvezetővel, míg Somogyi Miklóst jó ideje nem láthattuk stéhermotor nyergében.
A bemelegítés némi technikai problémát hozott. A Garamszegi-Somogyi páros motorja nem igazán domborított jól, így a tartalék motor igénybevételére volt szükség. Utóbbi viszont nem indult el, így végül mégis maradt az eredeti felállás. A kegyelemdöfést azonban a rajt utáni kör jelentette, amikor is Garamszegi már nem tudott görgőt fogni: Somogyi Miklós motorja végleg megállt. A versenyben így ketten maradtak. Fekete Dániel az élre állt, és lassan növelni kezdte a különbséget, majd fél kör előnyt szerezve állandó tempóra állt, és ezt a differenciát igyekezett tartani. Erdélyi Sándor nem igazán volt elemében, a sikertelen felzárkózás pedig szemlátomást kifárasztotta. Észlelve ezt, a Fekete-Tarapcsák Páros fokozta a tempót, és 75-80 km/h-val kezdtek körözni. Ennek az lett a végeredménye, hogy mindenki meglepetésére a verseny végére körhátrányt kapott a 2008-as magyar bajnok, így Fekete Dániel ünnepelhetett.
Pontverseny – magyarok szökésben
A 6 sprintet és 48 kört tartalmazó pontverseny elején még úgy tűnt, hogy a mezőnyben nagy hanggal bíró csehek egy újabb győzelmet szereznek majd. Az első hajrá 3 helye mind külföldi kézbe került, egyedül Veres Ádám (KSI) mentette a mundér becsületét egy 4. hellyel. Az első hajrá után nem sokkal azonban megindult a magyar lószparádé: először Lengyel Gábor (Kommuna.org) ugrott meg, és zsebelte be a 16. kör végén a hajrágyőzelemért járó 5 pontot. Miután beérte a mezőny, szinte egyből megugrott Specziár Viktor, a mezőny pedig nem igazán reagált erre. Aztán az utolsó utáni pillanatban észbe kaptak, és elkezdték üldözni az FTC bringását. Az „utolsó utáni” szó szerint értelmezendő, ugyanis a fáradó Specziár elfogása mindössze 2 méteren múlt, de végül nem sikerült, így a harmadik hajrágyőzelem ismét magyar kézbe került. Ezután Lovassy Krisztián (Betonexpressz 2000-Limona) robbantott, Berkesi András pedig rátette a kereket, így ketten, váltott vezetéssel távolodni kezdtek a mezőnytől.
Tették ezt olyannyira, hogy a 4. hajrához közeledve már éppen lekörözni készültek azt. Ekkor azonban Lovassy egy meglehetősen udvariatlan gesztussal hátulról kiugorva lesprintelte az élen vezető fradistát, megszerezve ezzel a negyedik hajrá 5 pontját. Berkesi erre látványosan megsértődött, és nem volt hajlandó többet vezetni. Ezután Lovassy minden egyes váltási kísérletére szélárnyékban felborítás volt a válasz, így a Betonexpressz 2000-Limonta versenyzője kénytelen volt energiát nem kímélve egyedül vezetni, miközben a mezőnnyel szembeni előnyük a korábbi 350 méterről kb. 70-re fogyott. Ekkor belátta Lovassy is, hogy ez így nem fog menni, így némi tanakodás után helyreállt a rend: a szökés két tagja ismét közösen dolgozott, az 5. hajrágyőzelmet pedig Berkesi kapta. A közös munkának meg is lett az eredménye, mindketten körelőnyt szereztek pár körrel a vége előtt. A legvégén aztán sprintben dőlt el kettejük csatája, ezúttal Lovassy javára. A dobogó harmadik fokára Támer Kolos érkezett két darab 2. hajrá helyezésével.
Ezek voltak a XI. Vasló Kupa legizgalmasabb pillanatai – legalábbis szerintem. Izgalmas a Tour de France tévéközvetítése is, de számomra bármelyik (nincs sok) hazai pályaverseny élőben való megtekintése komolyabb élvezeti értékkel bír. Hogy miért? Gyertek ki legközelebb és megtudjátok…
Pályasportról, versenyszámokról és a Millenárisról bővebben: www.velodrom.hu