Folyamatosan hallottam a hírekben, milyen katasztrofális árvizes állapotok uralkodnak Felsőzsolcán. Azon gondolkoztam, vajon minek a kapcsán találkozhattam ezzel a településnévvel mostanában… A megvilágosodás a Millenáris bejáratánál ért, amikor is belebotlottam az időfutam ob plakátjába. Vízibiciklizés, Look-kompatibilis gumicsizma, meg hasonlók ugrottak be hirtelen, majd rögtön az, hogy itt bizony valószínűleg nem lesz ob…
De akkor mégis hol? A „B” terv lassan született meg, végül a hazai kerékpáros társadalom ismét egy új településnevet ízlelgethetett: Bükkaranyos. Magas labda ez a régi vágású sportújságíróknak, lehet kreálni a jobbnál jobb címeket: „Aranyeső Aranyoson”, de inkább ne folytassuk tovább, mert fájni fog. A szükségből született megoldások mindig hendikepesek, volt már ilyen, legutóbb 2008-ban, amikor a hivatalos szervező két héttel az ob előtt mondta vissza a rendezést, és akkor kármentés gyanánt egy szintén nem éppen ideális pályára esett a választás Mezőkövesd határában.
Emődöt elhagyva egyébiránt igen szép tájon, ellenben erősen hullámos aszfaltúton haladtunk a csapatbusszal. Ment is a poénkodás, hogy akár ez is lehetne a pálya… Az út Bükkaranyosra érve kampányszerűen másfél sávra szűkült, majd a faluközpontban jött az első meglepetés. Egy igen mutatós rajtkapu fogadta az érkezőt, rajta a szervező szervezetek logójával, meg hogy mi is ez itt most tulajdonképpen. Kordonozás, molinók, rendezői sátor, faluház, WC – egyszóval határozottan versenyközpont jellege volt a dolognak, ami igencsak pozitív. Parkolásra, görgőzésre, országúti bemelegítésre egyaránt volt hely és lehetőség, ilyen szempontból telitalálat volt a Miskolc környéki település.
Azt már tudni lehetett előre, hogy az új, kényszerből született helyszín miatt a versenytávok lerövidülnek, és egy alig 4 kilométeres lezárt szakaszon megy majd oda-vissza a cikázás. Ez az elitek esetében például összesen öt fordítót jelent, ami jelentősen rontja az élvezeti értékét a dolognak. Talán ennek is köszönhető, hogy a 15 benevezett felnőtt elit versenyzőből mindössze kilencen álltak rajthoz, nem találtuk itt többek között a címvédő Cador Ridát sem.
A rákérdezés után a csodálkozás jött: igen, a pálya az a hullámvasútszerű dolog volt, amin poénkodva végighaladtunk… Ez egész pontosan úgy nézett ki, hogy az ember elrajtolt a faluház előtt, és egy párszáz méteres nyélen belépett a pálya útszakaszára. Áthaladt a későbbi célkapu alatt, majd nekivágott egy emelkedőnek. Ez elsőre különösképpen nem tűnt veszélyesnek, erősebbek akár nagytányéron is bevállalhatták, a tetejére viszont a lendület garantáltan elveszett. Ebből a sokkból ocsúdva kezdődhetett ismét a gyorsulás, amelynek lendületét egy újabb, immár kisebb pukli törte meg. Ez után az út enyhén lejtősbe váltott, itt végre fel lehetett venni egy komolyabb utazósebességet, de mire belejött volna a versenyző, az emődi temetőnél már fordulhatott is meg. Lendület ismét nullára vissza, majd ezután az enyhe lejtőn felmászni ismét, majd hullámozni egyet, végül a legelsőként említett dombon 60-70 km/h közé gyorsulva nyerni némi időt, aztán versenytávtól függően satufékezni a végén, fordulni, és újra az egész. Korcsoporttól fényében ezt egyszer, kétszer avagy háromszor kellett eljátszani.
Versenyzői szemszögből tehát szerintem ennek a pályának az élvezeti értéke zérus volt, sokat számított hogy az első „hegyet” milyen tempóban sikerül kimászni, mennyire tud az ember a fordítóknál újra meg újra dinamikusan állórajtolni, és mennyire jól bírja azt, hogy az egyenletes tempó tartására esélye sincs. El lehetett dönteni persze a bajnokságok sorsát ezen a pályán is – ahogyan ez meg is történt -, de valljuk be, bármelyik Amatőr Kupán belüli időfutamverseny élvezetesebb ennél. A kényszer azonban nagy úr, ismét egy-két héten belül kellett új helyszínt találni, vagy bevállalni, hogy a bajnokságért járó ranglista pontokat elbukja az ország – szerencsére erre azonban nem került sor.
A pálya és a helyszín sajátosságainak mélyelemzése után pedig következzen a szervezők beszámolója:
A Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség a Kerékpársport 2000 Sportegyesület közreműködésével Bükkaranyoson rendezte a kerékpárosok országúti időfutam bajnokságát.
Az eseményre eredetileg Felzsőzsolcán került volna sor, ám az árvíz éppen ezen a településen okozta a legnagyobb pusztítást, így Bükkaranyos fogadta be a bajnokságot. A szervezőknek egy hét állt rendelkezésre az esemény megszervezésére, így egy 7,8 kilométer (oda vissza valóban ennyi volt – a szerk.) hosszú emelkedőkkel és lejtőkkel teli pályát jelöltek ki, a közúti forgalom elől teljesen elzárt útvonalon.
Az Europe Tour pontokért zajló versenyen derekasan helytállt Kiskó Gábor a miskolci Atlantis Casino Kerékpársport 2000 versenyzője. A felnőtt férfiak mezőnyében 22 kilométeres távon rendezett versenyen a második helyet szerezte meg Kusztor Péter (Atlas Personal) mögött. Kiskó ezüstérmének értékét növeli, hogy Kusztor Svájcban versenyez, ahol hozzászokott a hegyekhez.
Az U13 kategóriában Istlstekker Zsolt édesapja hírnevéhez méltóan szerepelt, Zsolt korosztályában bajnoki címet szerzett.
Az U15 és az U17 korosztályban a megszokotthoz képest örvendetesen nagy volt a mezőny, 17-17 fiatal nevezett a bajnokságra. A 15 éveseknél siófoki fölény jellemezte a versenyt, ugyanis Böröcz Bence szerezte meg az aranyérmet klubtársa, Gulyás Márk előtt.
A 17 éveseknél a Központi Sportiskola versenyzői diadalmaskodtak. Kenyeres Ábel lett az első, az ugyancsak KSI-s Varró Bálint, illetve a siófoki Németh Csaba előtt.
A női U17 mezőnyben figyelemre méltó a csöppnyi csepeli klub teljesítménye. Bár Kerekes Lilian több mint egy perccel lemaradt a győztes, salgótarjáni Király Kinga mögött, második helye így is meglepetés.
A Master kategóriában borsodi siker született. Az MVSC-Volvo versenyzője, Menyhárt Zsolt a tavalyi győzelme után ismételni tudott, idén 11 perc 10 másodpercre volt szüksége a bajnokság megnyeréséhez. Mögötte Greff Balázs (Biondo Bike Club) és Kolb Tamás (Blue Scorpions) végzett.
Az U23 kategóriában papírforma eredmény született Fejes Gábor (Betonexpressz-2000) volt a leggyorsabb klubtársa Lovassy Krisztián előtt. A 23 éveseknél Suhajda Balázs (Team Prolog) szerezte meg a bronzérmet.
A 2010. évi Időfutam Országos Bajnokság eredményei:
U13:
1. Istlstekker Zsolt (Szekszárd) 14’32,68”
2. Illich Márk (Szegedi Kerékpáros Sport Club) 15’05,14”
3. Orosz Gergely (FSZSE) 15’08,43”
U15:
1. Böröcz Bence (Siófok) 12’37,27”
2. Gulyás Márk (Siófok) 12’50,70”
3. Moricz Dániel (KSI) 12’52,34”
U17:
1. Kenyeres Ábel (KSI) 11’36,50”
2. Varró Bálint (KSI) 12’05,98”
3. Németh Csaba (Siófok) 12’27,30”
U19:
1. Palotai Péter (RC-ARBÖ-DEVINE -Tom Tailor- RBK-Wörgl) 21’09,65”
2. Stubán Ferenc (KSI) 22’05,15”
3. Dani Antal Jonatán (BVSC-Zugló) 22’17,91”
U23:
1. Fejes Gábor (Betonexpressz 2000-Universal Caffe)19’49,05”
2. Lovassy Krisztián ((Betonexpressz 2000-Universal Caffe) 20’40,75”
3. Suhajda Balázs (Team Prolog) 21’17,01”
Férfi felnőtt:
1. Kusztor Péter (Atlas Personal) 29’56,70”
2. Kiskó Gábor (Atlantis Casino Kerékpársport 2000 Miskolc) 31’30,70”
3. Hemmert János (Team Prolog) 31’54,53”
Férfi master:
1. Menyhárt Zsolt (MVSC-Volvo) 11’10,11”
2. Greff Balázs (Biondo Bike Club) 11’47,57”
3. Kolb Tamás (Blue Scorpion) 11’51,33”
Férfi senior:
1. Révész Gábor (Szegedi Kerékpáros Sport Club) 11’22,07”
2. Papp Zoltán (Karbona SE) 11’24,69”
3. Huszár László (Karbona SE) 11’25,60”
Férfi amatőr:
1. Fábián Norbert (Ózdi KE) 10’53,62”
2. Rokob Jakab (Biondo Bike) 11’18,53”
3. Merő Csaba (Merida HCT) 11’22,68”
Nők, WU17:
1. Király Kinga (Salgótarján) 13’26,10”
2. Kerekes Lilian (Csepel) 14’31,89”
3. Wohlmutter Alexandra (MTE) 14’33,58”
Nők, WU19:
1. Vaskó Luca (Merida HCT) 13’26,10”
2. Kéri Zsófia (LTV Merida Racing) 14’31,89”
3. Kormos Veronika Anna (KSI ) 14’42,93”
Női Felnőtt:
1. Révész Anikó (Szeged) 22’34,79”
2. Tóth Zsófia (FSZSE) 23’55,40”
3. Benkó Barbara (Rothaus-Cube) 24’10,70”
További fotók ide kattintva érhetők el.
Letölthető dokumentumok:
– Teljes eredménylista
– UCI kompatibilis jegyzőkönyv
Szöveg: HBalage, MKSZSZ
Fotó: HBalage