Ismét pályaverseny apropójából gyűltek össze Európa több nemzetének bringásai a bécsi Ferry Dusika velodromban, 2010. október 20-22-én. Az UCI IM2-es viadalon 9 ország (Ausztria, Csehország, Lengyelország, Németország, Magyarország, Olaszország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia) képviseltette magát, született két új magyar csúcs, dőltek az egyéni rekordok, folyt némi vér is, és számtalan sírva vigadós jelenet játszódott le a kerékpár geometriáját érintő UCI szabályok szigorú betartatása jóvoltából…
Mindenekelőtt azonban következzen a lényeg azok számára, akik nem szeretnek monitoron sokat olvasni:
A versenyen készült fotók galériája ide kattanva érhető el.
A versenyszámok eredménylistái meg ide kattanva…
Aki ellenben a bő lére eresztett verzióra kíváncsi, az olvasson tovább! Lesznek örömteli pillanatok, érdekes celebek, mérés szemmértékkel és profilacéllal, ipari kémkedés a depókban és vetkőző szőke nők is – csak úgy a rend kedvéért.
Magyarok
A Grand Prix Vienna háromnapos pályaversenyen hazánk a következő összeállítású csapattal állt rajthoz: Dani Antal Jonatán (BVSC-Zugló), Gyurján Adrienn (Giant Gyömrő), Hartmann József (BVSC-Zugló), Ivanics Gergely (Pécsi Junior KE), Juhász Balázs (BVSC-Zugló), Kenyeres Ábel (KSI Schwinn-Csepel SE), Kenyó Anita (BVSC-Zugló), Lovassy Krisztián (Technofilm Betonexpressz 2000), Solymosi Márton (BVSC-Zugló), Ifj. Stubán Ferenc (KSI Schwinn-Csepel SE), Szalontay Sándor (KSI Schwinn-Csepel SE), Török Zoltán (Merida HCT) és Veres Ádám (KSI Schwinn-Csepel SE).
A srácokat-lányokat Berkesi András, Hazai György, Pataki Ibolya, Somogyi Miklós és Venczli Krisztián kísérte. Az eseményen tiszteletét tette Tarapcsák Péter, az MKSZ alelnöke, a versenybíróság elnöki tisztségét pedig Törzsök Zsolt az MKSZSZ elnöke látta el. Most pedig nézzük sorjában, hogyan teljesítettek a magyarok!
Sprint csapatban ifi és elit (U23-as) válogatottunk egyaránt indult, az előbbi Dani Antal Jonatán- Kenyeres Ábel-Hartmann József összeállításban 52,398”-as időeredménnyel a harmadik helyen végzett. Az eliteknél Juhász Balázs kezdett, a tempót Veres Ádám fokozta, majd a végeredményt Szalontay Sándor állította be. Az időeredmény 48,870” lett, ami kereken egy másodperccel jobb, mint az Eb-n elért 49,870”, és ebben a mezőnyben a 8. helyre volt elég. Az időeredmény még tovább fokozható, amennyiben Veres felzárkózása javul a rajtnál, bizakodásra adhat ellenben okot, hogy Szalontay harmadik köre ebben a nemzetközi mezőnyben is erősnek számít (lásd részidők).
Az előzetes három fő helyett csak ketten – Gyurján Adrienn és Kenyó Anita – képviselték hazánkat a nők mezőnyében. Intenzív három nap várt a lányokra, ugyanis mindketten indultak a külön számként megrendezett pont-, scratch- és sprint csapat futamokban, valamint a hat pályaszámot tartalmazó omnium versenyben. A pontverseny Kenyó Anitának sikerült jobban, tizedikként zárt a 17 fős mezőnyben, ezzel 12 világranglista pontot szerzett (az első tíz helyezett kap pontot) és a ranglista 84. helyére került. Scratchben a 12. hely jött össze neki, női csapat sprintben pedig a negyedik helyen zárt a magyar páros. A női omnium versenyt végül értékelhető módon csak Gyurján Adrienn fejezte be, aki a 11. helyen végzett, Kenyó Anita az utolsó versenyszámban már nem állt rajthoz.
Nagyszerű 1000 méteres állórajtos idők is születtek, a sort Hartmann József nyitotta meg, aki az ifik mezőnyében teljesített egy 1’09,894”-et, mely egyben új egyéni csúcsa is, és itt egy második helyet ért. Az elitek között Solymosi Márton, Szalontay Sándor és Veres Ádám indult 1000 méteren, a legjobban Szalontaynak jött ki a lépés, aki egy remek 1’06,733”-as időeredménnyel a 9. helyen zárt, ezzel 13 UCI pontot kapott és a világranglista 99. helyére került. Nem járt túl messze Barkóczi Péter fedett pályás felnőtt csúcsától (1’06,529), illetve ezúttal elérhetőbb közelségbe került Pais Péter abszolút csúcsa is (1’05,505”). Veresnek (1’09,736”) és Solymosinak (1’10,053”) most kevésbé sikerült a dolog, mindketten a szentpétervári Eb-n futott idejükön kívül teljesítettek. Az omnium versenyben is szerepelt az 1000 méteres állórajtos időfutam, mint betétszám, itt Lovassy Krisztián 1’07,127”-es időt hozott össze, több mint egy másodperccel megjavítva az Eb-n futott eredményét (1’08,235”).
Szalontay Sándor nemcsak 1000 méteren jött ki jól a lépés, hanem a második napon rendezett repülőrajtos 200 méteres időfutamban is. A sprinterek harmincfős mezőnyében 10,788”-as új magyar csúccsal a 13. helyen zárt, több mint egy századdal megjavítva az Eb-n felállított korábbi csúcsát (2010. szeptember 12. – 10,799”). A bravúrt sajnos másnap, a sprint kvalifikációban már nem sikerült megismételnie, viszont az ott elért 10,832”-es időeredmény bizonyítja, hogy a 10,8” körüli időt stabilan tudja hozni. Ez viszont a repülőverseny 33 fős mezőnyében a 17. helyre volt elegendő, így Sándor végül nem került a továbbjutás lehetőségét jelentő első nyolcba. Az időeredmények ilyetén alakulása igaz volt másik két sprinterünkre is. Míg Juhász Balázs a repülőrajtos 200 méteres futamban új egyéni csúccsal (11,187”) zárt a 25. helyen, a másnapi sprint kvalifikációban 11,201”-el a 27. helyre érkezett. Veres Ádám esetében ugyanez 11,394”-et, illetve 11,520”-at jelentett.
Rövidtávmenőink (Juhász, Szalontay és Veres) keirinben is rajthoz álltak, itt azonban nem sikerült sem az előfutamokból, sem pedig a reményfutamokból továbbjutniuk. Szalontay viszont úgy tűnik, kezdi felvenni a tempót és a ritmust, vele szemben a nemzetközi mezőny előnye már nem bizonyult annyira drámainak.
Lovassy Krisztiánra is sűrű program várt, hiszen a férfiak omnium versenyében a három nap alatt összesen hat számban kellett helytállnia a húszfős mezőnyben, emellett pedig bevállalt még egy madisont is Ivaniccsal párban. Elsőként egykörös repülőrajtos időfutamra került sor, ahol Krisztián 14,001”-el a 9. helyre került. Ezután pontversenyben nyolcadik lett, selejtezőben kilencedik, 1000 méteren szintén kilencedik, 4000 méteren 14., scratch-ben pedig ötödik. Ezzel a teljesítményével összetettben a hetedik helyen zárt, 16 UCI pontot szerezve, így a világranglista 47. helyére lépett előre.
Az elit omnium másik résztvevője Ivanics Gergely volt, akinek a futamok során nyújtott legjobb teljesítménye egy pontverseny 11., illetve egy scratch 12. hely volt. Ivanics ezzel végül a 17. helyen zárta az összetettet.
Az ifik pont- és scratch futamának 14 fős mezőnyében létszám tekintetében abszolút domináltak a magyarok, hiszen négy fővel (Dani Antal Jonatán, Hartmann József, Kenyeres Ábel, Ifj. Stubán Ferenc) az egyik legnagyobb legénységgel jelenlévő nemzetként jelentek meg. A résztvevő válogatott versenyzők erőnléte jó csapatmunka esetén eredményezhette volna akár azt is, hogy zsebre rakják kompletten az egész mezőnyt, ennek ellenére sikerült úgy intézni, hogy be kellett érni legjobb eredményként pontversenyben egy bronzzal Kenyeres Ábel-, scratch-ben pedig egy ötödik hellyel Hartmann József jóvoltából. Hogy pontosan ki, mit és hogyan csinált, illetve mit nem, arra most nem térnék ki, inkább az osztrákok részéről feltett költői kérdést idézném: „A magyarok miért egymás ellen bicikliznek?” Tényleg, miért?
A háromnapos programot a madison szám zárta, hosszú idő után végre ismét magyar résztvevőkkel. Ennek én személy szerint már csak azért is örültem, mert érdekeltség hiányában eddig mindig jóval előbb hazautaztunk, így Bécsben még sohasem láttam párosversenyt. Ezúttal viszont két magyar kettős is indult, az ezen a téren tapasztaltnak számító Ivanics Gergely-Lovassy Krisztián, illetve az együtt először versenyző Török Zoltán-Solymosi Márton duó.
A 40 kilométeres, nyolc sprinttel tűzdelt, 160 körös versenyben 13 legénység állt rajthoz, köztük olyan tapasztalt hatnapos párosokkal, mint az osztrák Andreas Graf-Andreas Müller, vagy az olasz Fabio Masotti-Angelo Ciccone. Solymosi és Török két körhátrány elszenvedése után féltáv körül kiszálltak, de a másik magyar páros bírta a tempót, a versenyt a 8. helyen, körhátrány nélkül (igaz egyben pont nélkül is) fejezték be. Berkesi András összegzése szerint sem ügyetlenebbek, sem pedig lassabbak nem voltak a többieknél, mindössze a sprintek előtti tempóváltásokat nem sikerült kellő ütemben felvenni.
A magyar versenyzők tehát összességében jól vizsgáztak, biztató eredményekkel zárták a háromnapos programot. Közben más is vizsgázott, hiszen az UCI bírói pozícióra pályázó Törzsök Zsoltnak ezen a versenyen a versenybíróság elnöki pozíciójában mutatott teljesítménye alapján dől el, hogy kap-e nemzetközi bírói minősítést. A döntés a versenyt követő két héten belül várható.
Celebsarok
A versenyzők között járva az ember olykor régi idők bajnokaiba botolhat. Az egyikhez nem is kellett túl messzire menni, hiszen a magyarokkal szomszédos osztrák depóban tevékenykedett Pavel Buran, aki jelenleg az osztrák pályaválogatott mellett edzősködik. A 37 esztendős egykori cseh sprinter aktív versenyzői karrierje az 1990 és 2005 közötti időszakra tehető. Tandem, keirin és sprint számokban többször volt ezüst- és bronzérmes a világ- és az Európa bajnokságokon, nyert keirinben világkupa-futamot 1997-ben és sprintben Eb-t 2001-ben.
Állítólag már ifiként olyan tökélyre fejlesztette a sprintfutam közbeni egyhelyben állást (trackstand), hogy nagyrészt neki köszönhető, hogy az UCI időkorlátot hozott a trackstand maximális hossza tekintetében (jelenleg 30 másodperc). Pályafutása befejeztével edzősködésbe kezdett, legnevesebb tanítványai között találjuk a két holland klasszis sprintert, Theo Bost és Teun Muldert.
Az RSC Cottbus háza táján egy másik celebbel is találkozhattunk, az egykori NDK egyik legjobb – ha nem a legjobb – sprinterével. Lutz Heßlich meglehetősen komoly trófeagyűjteménnyel rendelkezik, hiszen kétszer volt ifi sprint világbajnok, valamint felnőtt versenyzőként szintén kizárólag repülőversenyben összesen négy aranyat, három ezüstöt és egy bronzot szerzett. Emellett begyűjtött két olimpiai aranyat, a moszkvai Barátság Versenyeken (ellenolimpia) pedig 9,98”-as 200 métert teljesített, ezzel ő volt az első a versenyszám történetében, aki 10 másodperc alatti kétszázat futott. Érdekesség, hogy az ominózus futamban ellenfele állítólag a magyar Lipták Zoltán volt, aki később az 5. helyen végzett, és repülőverseny futamai során 11,37”-es akkori új magyar csúcsot állított be. Lutz Heßlich jelenleg Cottbusban egy kerékpárboltot vezet, Bécsbe pedig fiát, Nicót kísérte el, aki jelenleg omnium versenyzőként próbál szerencsét.
Geometriai alakzatok
Nem ez az első UCI IM2-es pályaverseny, amit végignéztem Bécsben, de első alkalommal találkoztam az UCI szabálykönyvben lefektetett, a kerékpár geometriai beállításait érintő szabályok szigorú számonkérésével. Maga a szabálygyűjtemény egy valódi gyöngyszem, ha azt a feladatot kaptam volna, hogy úgy állítsam össze, hogy az a lehető legkevésbé legyen egyértelmű, akkor pontosan így készítettem volna el. Először is rajzoljunk ábrákat, méretezzük azokat be, de a méretvonalakra ne egyértelmű mérőszámokat írjunk, hanem a vonatkozó szabály paragrafus számát. Ezután az adott paragrafust egyszerűen hagyjuk ki a doksiból, vagy ha mégsem, akkor mindössze a számadatokat kenjük el benne úgy, hogy ne legyen egyértelmű. Persze lehet, hogy csak én vagyok béna, de szögletes mérnöki lényem sajnos félreértelmezhetetlen és konkrét megfogalmazásokhoz szokott, és ez semmiképpen sem az. Ezek után ember legyen a talpán, aki kapásból kinyeri a szabályzatból azt az egyszerű mérőszámot például, hogy a nyereg orra és a középtengely tengelyvonala egymástól minimum milyen távolságra lehet. A megoldás 5 cm, de ezt nem volt egyszerű megtalálni benne.
Még izgalmasabbá tehetjük a helyzetet, ha kiskapukat építünk be a szabályzatba. Magyarán speciális testfelépítésű (ez esetben túl alacsony, túl rövid lábakkal rendelkező, kis vázméretet igénylő) versenyzők esetében ettől el lehet térni, ilyen esetben az UCI bíró a helyszínen mérlegel. Itt jön be a képbe a „Tetszik-e az arcod?”-faktor, azaz onnantól kezdve, hogy a testrészek méreteit nem mérik (pedig mérhető lenne), a dolog teljesen szubjektív. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az UCI bíró felülteti a delikvenst a bringára, és szemre megsaccolja, hogy ez most belefér-e a tűréshatárba, avagy nem. Itt válik szerintem az egész komolytalanná. Az egyórás világcsúcstartó és 4000 méteres világbajnok Graeme Obree életéről készült játékfilm szól kb. ugyanerről, azaz hogy a gumiparagrafusokkal teli UCI szabályzatok alapján hogyan szívatják a végletekig szerencsétlen skótot…
…mert elég nehéz máshogyan értelmezni azt, ami Bécsben történt. A fenti képen az UCI bíró mindenféle mérőeszköz nélkül éppen araszmértékkel próbálja megsaccolni, hogy a 3T kifejezetten mezőnyszámokra fejlesztett Sphinx karbon kormánya megfelel-e az érvényes keresztmetszeti szabványoknak. Az idei vb pontversenyét amúgy az ausztrál Cameron Meyer ezzel a kormánnyal nyerte. Komikus jelenet volt az is, amikor egy Cervélo T3 vázcső keresztmetszeteit kezdte „araszolgatni” közvetlenül egy állórajt előtt, a versenyző nem kis bosszúságára. Részletkérdés, hogy mezőnyszámokban a fél világ azzal a vázzal megy, és nem szokott gond lenni vele, de mint tudjuk, az ördög sohasem alszik…
Az öt centi kimérése így zajlott (fenti kép). A sablon függőleges idomacéljának bal oldali éle egybeigazítva a középtengellyel, majd egy pillantás a nyeregorra, és amennyiben közte és az idomacél jobb oldali éle között marad még hely (mint a képen), abban az esetben megfelel. Közepes és nagy vázméreteknél ez csont nélkül összejöhet, de egyes meredek nyeregvázcsőszöggel (ami a rövid felsőcsőhossz előállítása érdekében szükséges, hiszen a fejcsőszög változtatása terén eléggé szűkre szabott a mozgástér) rendelkező kisméretű vázak esetén, alacsonyra állított nyereggel, a standard, 25 milliméteres hátranyúlású nyeregcsővel, még teljesen hátratolt nyereg esetében sem oldható meg.
A háromnapos verseny egyik legvidámabb pillanata kétségkívül az volt, amikor a komplett lengyel női csapat alól a rajt előtt fél perccel kiszedték a biciklit egy kis geometriai méricskélés erejéig. A lányok eközben igyekeztek nem nagyot esni a parketten a stoplis cipőben, és vidáman túlélni az amúgy meglehetősen kellemetlen szituációt.
Ezen felbuzdulva többen is arra a döntésre jutottak, hogy külön időpontot kérnek a túlbuzgó UCI bírótól, és a rajt előtt jó előre leellenőriztetik a beállításokat. Ez különösképpen az időfutam kormányoknál volt érdekes, ugyanis ha az ember alkarja nem vízszintes, abban az esetben nem jó a beállítás. Hogy az alkar és csukló meglehetősen organikus együttesének vízszintes helyzete hogyan értelmezhető (alkar tengely, avagy alkar felső él, avagy alkar és csukló együtt), az nem lett számomra világos, pedig többször és nagyon figyeltem. A dolog kb. annyira tűnt egzaktnak, mintha egy konkrét mérőszámmal kéne jellemezni egy szál házi húsos kolbász átmérőjét. Később egyre jobban belazult a bíró, és a harmadik napon már az öt centis nyereg beállítási szabályt is megmondta sablon nélkül, guggolós-hunyorgós módszerrel. Összegezve: szerintem ezen a téren még lehetne mit csiszolni az UCI szabályokon…
Szakbarbár technokrata rovat
Ha éppen semmi érdekes nem történik a pályán és a vázgeometria mérésére szolgáló sablon körül, abban az esetben lehet egy kicsit nézelődni a depókban, pályabringás technikai érdekességek után kutatva. Íme a mostani merítés:
Olykor még a látszatát sem próbálják fenntartani annak, hogy az adott váz tényleg pályára készült. A szlovák csapat több tagja is új Author pályagéppel nyomult, kár, hogy a kulacstartó szem előkészítésből arra lehet következtetni, hogy ugyanezzel a sablonnal készülnek az országúti időfutam vázaik is. Egyébiránt ilyen részletet Cervélo pályagépen is láttam már, ott viszont egyszerűsíti a helyzetet, hogy a gyári geometriai táblázat alapján is teljesen egyértelmű, hogy az T3 valójában egy országúti váz pályapapucsokkal.
Pontosan ezt imádom a karbonban, hogy olyan kompromisszummentes megoldások hozhatók létre belőle 🙂 Ez az olasz Visual Bikes „pályaváza”, melyen megtaláljuk az első váltó előkészítését is – biztos, ami biztos. Bizonyára sokat dolgoztak a cég szakemberei azon, hogy igazi pályaspecifikus geometriát alkossanak.
Az olasz csapatnál többen is az FSA új Carbon Track hajtóművével versenyeztek. Hogy mennyire fog elterjedni ebben a technikai téren igencsak ortodox szakágban ez a termék, az kérdéses, mindenesetre van pár érdekes tulajdonsága. Például az, hogy alu lánckerék csavarokkal szállítják (gyári specifikáció szerint Torx, a valóságban nem), ami a gyakori áttételcsere miatt nem az igazi – könnyebben nyalódik, talán nem véletlenül nem párosította eddig senki a versenyzésre tervezett pályahajtóművét vele. Bizonyára súlyt kívánnak csökkenteni ily módon, van is miből, hiszen a FSA Carbon Track 49-es tányérral együtt 658 gramm gyári tömeggel bír középrész nélkül, ami 130 grammal több, mint egy ódivatú négyszöges Record ugyanebben az összeállításban. A konstrukció egyébiránt alumínium magos, a csillag lánckereket fogadó végeinél, a tengelykapcsolatnál és a pedálfuratnál egyaránt kibukkan az alu alapanyag. A típus előnye talán a merevsége lehet, de ennek mértékéről nincsenek konkrét információim.
Amikor a high-tech meg a low-tech házasságra lép… Az SRM pályahajtómű nem gyakori jelenség, különleges, drága és felsőkategóriás cucc. Hozzá a KMC félszemes BMX divatlánc maga az időzített bomba, mely konstrukciójából adódóan bármikor elszakadhat, így alkalmatlan pályahasználatra. Mentségére szolgáljon a kerékpár tulajdonosának, hogy bár most már nagy a szám, de egykoron én is bedőltem ennek a terméknek – hiszen milyen jól néz ki, és milyen praktikus…
Szintén ritka madár – a szó szoros értelmében – a Columbus valamikor a kilencvenes évek közepe táján gyártott stilizált galambra emlékeztető csapágyháza. A váz középcsapágy tájéki merevségét növelni hivatott konstrukció talán azért nem lett igazán sikeres, mert használata esetén bonyolult áthatásokat kell a csatlakozó csővégekre marni.
A világ- és Európa-bajnok cseh Alois Kankowski időfutamgépe, mely a Look 596 Track pályavázra épült. A Look ezen időfutamra kihegyezett modellje sokkal ritkábban tűnik fel pályaversenyeken, mint a mellette csüngő 496-os, mely az apró termetű Jarmila Machacova alatt teljesít szolgálatot. Talán azért, mert sokan időfutamra is a 496-ost használják. Az igazán menők az állórajtos időfutam számokra nem egyszerűen kormányt cserélnek rajta, hanem kompletten a bringa első fertályát – első telikereket, villát, stucnit és kormányt együtt.
A Corima Cougar a Look térhódítása előtt az egyik legkedveltebb és leggyakoribb karbon váz volt a pályasportban, az utóbbi időben azonban már igen ritkán látni. A korai példányok még hagyományos acélvillával készültek, ez is egy ilyen darab lehet, igaz a villa már sajnos nem eredeti benne.
Ügyes karbon nyeregcső az Authortól, amelyik egyszerre kínálja a hátrahajlás nélküli és a hátranyúlással rendelkező pozíciót. Erre a témára számtalan variációt találunk a pályagépeken.
A Mavic iO első kerék értékes, úri cucc, ezért érdemes költeni a javítására is akár. Ez itt egy a tavalyi junior Eb-n balesetet szenvedett darab, melyet idehaza javítottak meg ilyen szépen.
Persze mit sem ér az egész, ha nem szerelik be rendesen… A képen éppen az látható, hogy a svájciak nem feltétlenül mindig óramű pontossággal dolgoznak. Az élről kiállni kényszerülő Loic Perizzolo kis híján elvesztette menet közben az első kerekét – úgy tűnt, elfelejtették meghúzni a rögzítő csavarokat. Hát, bizony halál közeli élmény lehet, ha egy 45 fokos dőlésszögű pályán oldalirányba fél centit mozog az ember első kereke…
Nem létezhet tecnokrata vesézgetős rovat pályapapucs nélkül, ez már-már hagyomány. Ez a mutatós darab egy ismeretlen eredetű, korosodó, ámde csinos karbon vázon figyelt. További érdekesség a ritkán látható, spanyol Zeus gyártmányú lánckerék, és az ismeretlen okból fehér barkács tapétával beborított Campagnolo telikerék.
PINArello rovat
Pályakerékpáros beszámolónkat ismét csajos bulvárblokkal zárnánk, mert hát mi mással is lehetne az érdeklődést felkelteni a pályasport iránt, mint némi p..nával. Ezen a ponton akár el is lehetne gondolkozni azon, hogy vajon nyomdafestéket tűrő szóval állunk-e szemben, avagy nem… Akik csuklóból rávágják a nemet, azoknak álljon itt az a régi történet, miszerint egy ízben tűz ütött ki az Operaházban, másnap pedig címlapon hozta az országos sajtó. Az egyik nagy példányszámban megjelenő napilapban cím gyanánt pedig majdnem ez állt: „Óriási pánik az Operában”. Csak majdnem, mert a figyelmetlen szedő felcserélt két magánhangzót…
Hihetetlenül változatos anyanyelvünk a női nemi szervre leggyakrabban alkalmazott kifejezése azonban nemcsak nyomdafestéket tűr, hanem megáll a karbonon is, mint ahogyan azt a fenti felvétel is bizonyítja. A párosítás kapcsán Gyurci bácsi faragott is sebtében egy vidám találós kérdést, hogyaszondja: „Két keréken gurul és két p..a van alatta, ki az?” (Helyes válasz a fenti képaláírásban.).
Szólni kéne az olaszoknak, hogy amennyiben nem akarják elveszíteni a magyar piac jelentős részét (hatalmas érvágás lenne ez nekik minden bizonnyal), abban az esetben a Magyarországra szánt vázakon hanyagolják a márkanév ilyetén rövidítését…
Újabb svájci menyecske döntött úgy, hogy nem elégszik meg a velodromokban elért sikerekkel, hanem nőiességét is kiteszi a kirakatba. A GP Vienna női onmium versenyének összetett győztese – Pascale Schnieder – honfitársa, Andrea Wolfer után szintén vetkőzött kicsit a svájci Blikknek, ami viszont érdekes, hogy nem egyedül, hanem több női- és férfi sporttársával együtt. Legszokatlanabb talán a Franco Marvulli-Bruno Risi hatnapos páros ilyetén megjelenése, ezen a ponton ugrott be többeknek a remek ötlet, hogyan is lehetne pénzt hozni a magyar pályasportba. Gyártathatnánk akár magyar pályakerékpárosokról készült hasonló fotókkal megjelenő falinaptárat, a bevételekből pedig ki lehetne fizetni a bajnokság alatt a pályabérletet…
Ennyit mára a pályasport színes és izgalmas világából. Bécsben legközelebb év elején lesz pályaverseny ismét, ahonnan várhatóan megint részletes képes beszámolóval jelentkezek. Addig is: kamáslit és forralt bort mindenkinek!
Kapcsolódó tartalom:
– Pálya világranglisták az UCI honlapján
– Wiener Blut – Falco
– Wiener Blut – Rammstein
– Wiener Blut – Johann Strauss
Szöveg és fotó: HBalage