Mostani edzőkör epizódunkban egy valós dilemmát kívántunk megoldani: nevezetesen mit tesz az a kerékpáros, aki az irigylésre méltó fekvésű (és szépségű) Pilisszentkerszten él, de nem bírja elviselni a hétvégi – nagyrész motoros – turistaforgalmat? Hát elteker Esztergomig, majd csinál egy kis kanyart a szlovák oldalon az Ipolyság kihalt, de infrastrukturálisan elfogadható mellékútjain…
Országúti edzőkörök: Ipolyság
Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy az ő általa ismert tökéletes országúti edzőkör Esztergomból indul, majd a Mária Valéria-hídon át az Ipoly szlovák oldalán vezet északnak, aztán néhány kilométerrel keletnek az Ipoly mentén vissza. „Forgalom nincs, mivel mindenki a két út mellett futó harmadikat, azaz a 76-os főutat használja. Ráadásul az út minősége is egész jó.” Igaza lett: kevés olyan normális burkolatú utat ismerek Magyarországon, amin 77 km haladva mindössze fél tucat autóval találkozunk.
Országúti edzőkörök: Ipolyság
Az immár 10 éve átadott híd szlovákiai hídfőjét elhagyva elérjük Sturovo (Párkány) főútját, ahol jobbra fordulunk, majd tartjuk az irányt egészen ki a faluból, keresztezzük a vasutat, majd a Hron folyót. Kamenicánál lesz az első elágazás, ahol dobunk egy balost Malá felé. Ezzel meg is kezdjük az első meredek, de igen rövid kaptatót. A táj dimbes-dombos, egy-két lepukkant, félig romos tehenészet tűnik fel a falvak előtt vagy után. Malá után egy tankkal kombinált vasbeton partizán emlékműnél a jobb irány kell nekünk, és már haladunk is tovább Pavlová felé. Ismét egy néhány száz méter hosszú meredek emelkedő, majd ismét egy gurulás…
Országúti edzőkörök: Ipolyság
Tavaszi, szezon eleji, avagy éppen szezonvégi edzésnek tökéletes a kis szintkülönbséggel tarkított út. (Mint a grafikonról leolvashatjátok, 400 métert sem éri el a túra összes emelkedése.) Viszont azt sem mondhatjuk, hogy unalmasan sík a táj. Sok a kanyar, és mindig van egy következő kis domb – egyszer nagytányér, egyszer kicsi. A kocsmák sörcégérei csábítanak egy jó korsó cseh vagy szlovák sörre, de mi nem szakítjuk meg száguldásunkat, amit egy-két feltűnően szegényes faluban a gyermekek kitörő ujjongással fogadnak. Másutt düledező vályogházát támasztva pipázik egy cigányember, és gondolkodik az élet nagy kérdésein. Csendes nap ez az Ipolyság eme oldalán…
Országúti edzőkörök: Ipolyság
Mély elmélkedésünk során ne felejtsünk el Zalaba után a baloldali utat választani a völgy felé, majd M. Ludincében a baloldalit tovább Salov irányában, majd Sikenica felé. Ez utóbbi helység lesz túránk legészakibb pontja, mivel a falu kellős közepén a Lontovot jelző táblát követve egy meredek utcán elindulunk keletnek. Dimb dombot követ, majd Lontovot is keresztülszáguldva leérünk az Ipoly mellett futó észak-déli útra. Ez is csendes, bár az általunk megszámolt járművek döntő többségével itt szembesültünk. Balról a Börzsöny magaslik – azaz a mi hazánk, de teljesen más látványt nyújt, mint a magyar oldalról!
Innen végig tábla jelzi Sturovót, tehát művészet lenne eltévedni. 32 km, azaz egy óra múlva már ismét a hídon leszünk. Előtte elhaladunk a Letkés/Salka átkelőhely mellett, ahol eltervezhetjük, hogy legközelebb egy északi Dunakanyar körrel kombinálva is hazabicajozhatunk Pestre – már ha fővárosiak vagyunk. (Legalább nem kell megmászni a Dobogókőt …) Ha már a Pilis réme előbukkant, Salka után a Burda hegyet azért még abszolválni kell, amin egy 100 szintkülönbséget takaró szerpentin vezet át. Szerencsére a kaptató meredeksége állandó, így semmi nem zavarja meg a kellemes ritmust. A másik oldalon egy rövid fennsík után a domb tetején felbukkan az esztergomi Bazilika. Csodálatos látvány: sehonnan sem olyan impozáns a főtemplom, mint Kamenica felől!
Országúti edzőkörök: Ipolyság
A gurulás után már ismerős lesz az út, mivel erre jöttünk idefele. Sturovóban rákanyarodunk a hídfőhöz vezető útra, majd fel a hídra, legurul és már itthon is vagyunk! 77 km van mögöttünk, Esztergomban van elég vendéglátóhely, így az elvesztett kalóriákat könnyedén pótolhatjuk. Mi innen még hazatekertünk a Pilisen át, közben a szentkereszti Kislugas vendéglő juhtúrós sztrapacskájával tettük a túrát igazán finommá. Köszönjük a túratippet!
Megjelent a Bikemag 2006. májusi számában.
Szöveg: Németh Balázs
Ábra és fotó: HBalage
