Mostani edzőkörünk kiindulópontjának az általános iskolás osztálykirándulások slágerhelyszínét, azaz Kőszeget választottuk, ahonnan egy valóban kemény kört jártunk be. Bár sorozatunk célja elsősorban a hazai tájak feltérképezése, történelmünk ismeretében ez nem feltétlenül csak a jelenlegi határokon belüli mozgolódást jelenti. Így eshetett meg ismét, hogy útlevelet ragadtunk, és kilométergyűjtésünket a történelmi Magyarország területére terjesztettük ki. A mostani kört nevezhetnénk egyfajta vártúrának is, bár nem ez volt az eredeti szándék…
Kastélyszálló Bozsokon
Ennek ellenére kiindulási pontunkon máris találunk egyet, de sajnos minden igyekezetünk ellenére nem annak tövében, hanem a Bozsok felé vezető út mentén található Forrás Áruház mellett találtuk meg a leginkább költséghatékony parkolóhelyet. A teret egyik oldalról egy iskola zárja le, így ezúttal valami unalmas tanórát sikerült feldobnunk szokásos indulás előtti sztriptízünkkel.
Megkezdjük a kilométergyűjtést az osztrák oldalon
A parkolóból balra kikanyarodván ötszáz méter megtétele után már el is hagytuk Kőszeget, hogy aztán igencsak alacsony forgalmú útvonalon 4,2 kilométer megtételével elérjük az első települést – Cákot –, majd ezt is elhagyva jobbra térjünk Kőszegszerdahely felé.
A mászás hosszú és gyötrelmes, de a látvány ezt némileg feledteti
Következő állomásunk Bozsok, mely településen szállóként funkcionáló kastélyt találunk, melyhez a településközpontban a balra kanyarodó fő csapásiránytól jobbra kell letérni. Alig egy kilométer többletet jelent az akció, lehet, hogy megéri megejteni.
A 9 kilométeres kaptató végén tiszta időben csodaszép panoráma fogadja a megfáradt vándort
A határt Bozsok után 3 kilométerrel érjük el. A szerv kézlegyintése jóvoltából ellenőrzés nélkül átesve az átlépési procedúrán ismét ellőjük a köreinkben lerágott csontnak számító poénok valamelyikét: 1. A kerékpárosnak öltözött körözött bűnözők gond nélkül távoztak az országból. 2. A preparált kerékpárvázakban két kiló heroin ismét zavartalanul halad tovább a célállomás felé… (ma már ilyen poénokra nem nyílik lehetőség, miután már a szerv sem áll ott – a szerk.)
Útikönyvek állandó szereplője: Léka vára
Tükörsima nyílegyenes aszfaltcsíkon érjük el Rechnitzet – azaz Rohoncot – ahol jobbra az 56-os főutat követve nekivágunk az Írottkő osztrák oldalának. A gatyát illendő felkötni, ugyanis a település belterületén mindjárt egy durva szakasszal kezdődő intenzív mászásnak csak kb. 9 kilométer után lesz vége. A csúcs 802 méter magasan van, de a valódi 884 méteres tetőig még némi erdei gyaloglás szükségeltetik. Lejtő előtt mindig felidézzük azt a klasszikus mondatot, amit tíz évvel ezelőtt a Lajta-hegység egyik kaptatóján intéztem az először arra járó haverom felé: „Ez majd kárpótol mindenért…”. A kollektív emlékezet azért őrizte meg ezt az örök igazságot, mert állítólag még magamhoz képest is durván raccsolva böktem ki.
Gondtalan zuhanás az Írottkőről Léka felé
Lényeg a lényeg, a tényleges csúcs gyalogos meglátogatását kihagytuk, inkább belekezdtünk a nagyjából 10 km hosszú gyors lejtmenetbe, melynek Lockenhaus – avagy Léka – központjában szakad csak vége, és valóban kárpótolja az embert a mászás gyötrelmeiért. A település természetesen várral is büszkélkedik, amely divatos piros-sárga fém spalettáival az Ausztriáról készült útikönyvek képes mellékleteinek állandó szereplője.
Bernstein: itt született az „Angol beteg”
Lékán átgurulva elérjük az 50-es főút kereszteződését, amelyen balra folytatjuk az utunkat. Ez is egyike azon osztrák magasabb rendű utaknak, amelyek csak szélességükben, kiváló minőségükben és makulátlan padkájukban felelnek meg a kritériumoknak, a rajtuk bonyolított közlekedési tevékenység ellenben főúthoz mérten méltatlanul csekély. Ezt persze mi egy percig sem bántuk, élveztük a zavartalan haladást egyenesen a Weißenbach után következő sunyi jobbos elágazásig (jelentéktelen mellékútnak tűnik, figyelni kell), amely Salmannsdorfon át Redlschlagba vezet. Itt már lekanyarodás után érdemes kapcsolni a kistányér-csörlő kombinációt, mert ismét szuperintenzív emelkedővel nyit a keskeny ámde jó minőségű aszfaltút.
Pihenő a stadtschlainingi óváros központjában, szemben pedig…
Salmannsdorf egy fennsíkon megbúvó idilli kis település a megfelelő helyre komponált templommal és faszerkezetű csűrök tömegével. A következő falu – Redlschlag – után még mindig 5 km kell ahhoz, hogy ismét elérjük az 50-es főút kereszteződését, ahol jobbra tekintve Bernstein – azaz Borostyánkő – vára tűnik fel egy meredek sziklaormon vigyázva a környező tájat. Eme végletekig lecsócsált költői kép tárgya nem másról nevezetes, mint hogy 1895-ben itt született az „Angol beteg” című filmből ismeretes Almássy László gróf. A szülői ház mintájára akár nevezhetnénk szülői várnak is, amennyiben ez jól hangozna.
…Szalónak vára
Filmélményeink felidézését követően mégis balra fordulunk, és egy ideig korábbi haladási irányunkkal szemben mozgunk az előbbiekben már ismertetett főúton. Nem sokáig azonban, mert kisvártatva Holzschlag felé jobbra fordulván végleg elhagyjuk az 50-est.
A várba vezető híd nem éppen gyenge építmény…
Holzschlag településre egy szabadeséshez hasonlatos lejtőn érkezünk meg, aki pedig még egyszer ki szeretné próbálni, az ne másszon vissza, mert a következő településen – Unter-Kohlstätten – éles jobbkanyar után lesz még egy ugyanilyen. Miután „kiszabadestük” magunkat irány Stadtschlaining, ahová kellemes erdőben kanyargó aszfaltcsíkon érkezünk meg. Ha a település kezdetét jelző táblánál egyből a leágazó mellékútra kormányozzuk a gépet, akkor az óvárosba, illetve egyenesen a várhoz kaptathatunk fel. Bár ez a hurok kihagyható, de Szalónak vára a látvány miatt szerintem kihagyhatatlan…
Körünk kétszer is elhalad a festői rohonci temetőkápolna mellett
Bár edzésünk legnehezebb szakaszát – 68 kilométeren belül 20-22 kilométernyi összesen 1300 méternyi szinttel megtűzdelt emelkedővel – már magunk mögött hagytunk, a legvégére tartogat még a táj egy jó kis mélyütést. A vártól legurulunk Neumarktba, majd a település legelején egyből balost nyomunk vissza Rechnitz felé. A kanyar után rögtön egy domb kezdődik, aki először jár erre, az még csak nem is sejti, hogy ez egy kilenc további pukliból álló hullámvasút első fejezete, mely jóvoltából további közel 300 méter szintet gyűjtünk majd a határig. Megroppantja az embert rendesen, de a határátkelő után az idefelé is megjárt kellemes lankás utakon már lehet pihengetni.
Hegy-esszencia: Kőszegről az Írottkőre
A pálya 98 km-es hosszából mindössze 24 halad a Magyar Köztársaság területén, a többi igen alacsony forgalmú és jó minőségű osztrák aszfaltutakon. Nem egyszerű alig 100 kilométerbe ennyi szintet (1605 m) és ennyi izgalmat belepasszírozni, de ezúttal sikerült. Nagyon kemény, változatos pálya Burgenland legszebb tájaival színesítve, így érdemes Kőszegre látogatni, de nem csak emiatt…
Hegy-esszencia: Kőszegről az Írottkőre
Eredetileg megjelent a Bikemag 2007. májusi számában, azzal szemben ellenben feltuningolva mindazon fotókkal, amelyek akkor sajnos nem fértek be a cikkbe.
Szöveg: HBalage
Ábra és fotó: HBalage
