Mostani edzőkörünk környezete a legtöbb országúti bringás számára nem ismeretlen, hiszen több amatőr kupafutam pályáját érinti a bemutatásra kerülő útvonal. A fővárosi kerékpárosok számára a terület a még éppen elérhető kategóriába tartozik, 150-160 kilométeres Budapestről induló edzőkörökbe még pont belefér. Ezúttal azonban abból az alapállásból indultunk ki, hogy az edzeni vágyó a Tatabányán áthaladó fő vasútvonal mentén lakik valahol az ország keleti vagy nyugati felében, és megunván megszokott útvonalait valami újdonságra vágyik. Vonatra pattan hát emberünk, és X óra zötykölődés után már a maga korában hipermodernnek számító tatabányai vasútállomáson is találja magát…
Repceföldek között haladhatunk Tarján határában
Érdekesség, hogy a vonatból kiszállva némi lépcsőzés után a vágányok felett átvezető üvegkígyóból rafinált rendszeren keresztül szintben jutunk ki az állomás előtt elvezető főútra. Innen indul az óra, egy jobbos mozdulattal irány Tarján!
Egy „zovjektum” az út mentén
A városon áthajtva a Turul emlékművet jelző táblánál balra térünk, majd amikor ez az útvonal keresztezi az 1-es főutat, ezen haladunk jobbra, azaz keleti irányba. A főúton ritka táblát láthatunk, a kerékpározás, traktorozás illetve szekerezés mindössze időszakos – 12-18 óra között – tiltás alá esik. Edzőkörünk során lesz még ehhez hasonlóan egyedi tiltó táblával dolgunk. Két kilométert haladunk, majd a táblával jelzett helyen balost nyomunk Tarján felé. Kellemes helyenként sűrű erdőben haladó útszakasz következik mérsékelt emelkedővel. A tizennegyedik kilométerünknél érjük el Tarjánt, ahol balra tartunk Gyermely illetve Szomor felé, miközben megcsodálhatjuk a faluvégi mutatós pincesort.
Kimagasodik Bajna házai közül a Sándor-Metternich kastély
Szomoron a tésztagyáros overállosoktól zajos sarki kocsma mellett balra fordulunk Bajna irányába. A településre érve kopottas tábla csalogat az „Ördöglovas” presszóba, amely nemsokára fel is tűnik az út jobb oldalán, egy leginkább klasszikus görög templomra emlékeztető figyelemreméltó klasszicista épületben. Időközben a hajdan elegáns hölgyek és urak helyét fátyolos szemű borvirágos orrú arcok vették át a teraszon. Na de hogy jön ide ez az ördöglovas-dolog? A nagy kanyar után kiderül, hiszen balról látható a Sándor-Metternich kastély, amelynek egyik névadója Sándor Móric – a reformkorban ördöglovasként emlegetett figura – volt. A maga korában hajmeresztő dolgokat vállalt be lovon, a legismertebb mutatványa a budavári Sándor palota erkélyéhez kötődik, ahonnan lóháton a Szent-György térre ugratott, az arra sétálók nem kis megrökönyödésére. A legenda szerint az akciót a gróf igen, ellenben a derék hátas nem élte túl. A bajnai kastélyhoz tekintélyes méretű istálló tartozik, ez érthető is, hiszen Sándoréknál a ló, mint olyan, fogyóeszköz volt…
Sándor-Metternich kastély, Bajna
Edzésünk 36. kilométerénél járunk csupán, de akit érdekel, az tekintse meg a klasszicista kastélyt. Egyébiránt utunk jobbra folytatódik Epöl és Úny felé. A kiejtését tekintve egy a számítástechnikában elhíresült cégre emlékeztető nevű falut elhagyva kicsit viseltes úton tekerhetünk, amiért azonban a kellemes táji környezet bőségesen kárpótol. Máriahalom elején bebizonyították, hogy könnyen-gyorsan is lehet utat építeni előregyártott betonlapok segítségével. Ilyet is láttunk, tehát továbbhaladhatunk Úny felé. A falu végéhez érve egy Tinnye felé jobbra mutató táblát láthatunk, de mi balra haladunk tovább. Kisvártatva balkanyar következik a Sárisápot jelző tábla útmutatásait követve. Bányavidéken vezet az utunk, néhány a hajdani virágzó bányászat nyomait viselő kistelepülésen keresztül megyünk egészen addig a kereszteződésig, amelynél a jelzések ismét Tatabánya felé irányítanak minket.
Tardos felé haladva az erdőben kellemes tavacska fogad
Mindössze két kilométert haladunk ezen a közepes forgalmú úton, hogy aztán Bajót-Lábatlan felé jobbra térjünk. Áthajtunk az üdülő-település jellegű Péliföldszentkereszten, majd egy emelkedő következik Bajót felé. Ezt a települést is elhagyva Nyergesújfalunál érjük el a 10-es főutat, ahol balra fordulván kisvártatva vegyesboltot találunk. Itt a Kádári érát idéző retro kifli kapható, mely minden bizonnyal a szemben található pékségből érkezik számos finomsággal egyetemben. Hetvenkét kilométeres megtett kilométer-mennyiség után Lábatlan felé indulunk tovább, ezen a szakaszon elvileg tilos a kerékpározás, hacsak nem célforgalomban közlekedünk. Rövidtávú végcélunk Süttő, így már meg is van az alibi. Ipari tájon vezet utunk, talán a Duna-partnál nincs is kellemesebb hely egy azbesztcement áru- illetve egy cementgyárnak. Süttőnél balost nyomunk Tardos felé, majd kisvártatva Bikolt elhagyva nyolc kilométeres háborítatlan erdei kaptatás következik. Tardoson mászunk még egy intenzívet, majd követjük a Vértestolna felé mutató táblákat. Kisvártatva balra mutató jelzés invitál Tarján felé, de akár Vértestolnán keresztül is eljuthatunk oda. Tarjánban – edzésünk 102. kilométerénél – ezúttal jobbra fordulunk, és visszakerekezünk kiindulási pontunk felé.
Egy reformkori freerider nyomában - Tatabánya, Bajna és környéke
A vasútállomásra érkezve összesen 116 kilométert tudhatunk magunk mögött, melyet a ráérősebbek fakultatív Turul-mászással kerekíthetnek tovább. Az összesen 590 m szintet tartalmazó kör egyik valódi erénye, hogy a Tatabánya-Tarján leágazás közti-, illetve a Nyergesújfalut-Süttővel összekötő szakasz összesen 14 kilométerétől eltekintve szinte forgalommentes utakon haladhatunk akár a dolgos hétköznapokon is.
Egy reformkori freerider nyomában - Tatabánya, Bajna és környéke
Megjelent a Bikemag 2006. szeptemberi számában.
Szöveg: HBalage
Fotó és ábrák: HBalage
