Mint ahogy azt már az „égimeszelőknek” szóló cikkünkben említettük, a tömegtermeléssel gyártott vázak konfekcióméretre készülnek. A vázgyártó a hosszméretek és vázszögek kialakításához egy átlagos ember testméretét veszi alapul. Az emberek rendkívül kis hányada teljesen átlagos: nagy a szórás, és még a látszatra átlagos testalkatúak is rendelkeznek egy-egy különleges méretű testrésszel. A langaléták ellenpólusán ott vannak a kis termetűek – főként hölgyek -, akik számára talán még nehezebb a megfelelő, kényelmes váz kiválasztása…
Természetesen a kerékpár finomállításával (kormányszárhossz, kormánymagasság, kormánytípus, kormányállás, nyeregmagasság, súlypontállítás, stb.) az aránytalan testméretekkel rendelkezők és az alacsony növésűek többsége számára is kényelmessé és hatékonyan hajthatóvá lehet varázsolni egy átlagos szériakerékpárt. Ha a felsőtest aránytalanul rövid a testmagassághoz képest, akkor válasszuk az adott méretben a legrövidebb felsőcsővel készült vázat, használjuk a lehető legrövidebb kormányszárat, továbbá a nyerget a kormányszár-rövidítés mértékében toljuk előre – ha lehetséges. Ha nem, akkor ebben az esetben is alkatrészcsere szükséges: használjunk olyan nyeregcsövet, mely nem nyúlik hátra, a két nyeregrögzítő-csavar a cső előtt és mögött található.
Az így kapott testhelyzetnél ellenőrizzük az ideális súlypontelosztást (a térdkalács legyen pontosan a pedáltengely fölött, illetve nézzük meg, hogy a leggyakrabban használt kormányfogás mellett a felsőtest kb. 45 fokos – MTB esetében annál kissé felegyenesedettebb – állásban van-e. Az ellenőrzéshez jól jön egy kerékpárállvány vagy edzőgörgő, így a külső szemlélő pontosan látja, hogy teljesülnek-e a fent említett feltételek. (Természetesen mindenekelőtt a helyes a nyeregmagasságot állítsuk be, melyhez egy nemrég megjelent cikk is segítséget adhat.) Ha még így is „hasal” alanyunk a kerékpáron, és már nincs kisebb vázméret, jöhet a kisebb kerékméretű masina vagy az egyedileg készített váz…
A rövid felsőtest és karhossz esetében (általában hölgyek rendelkeznek ilyen testalkattal) – mint láttuk – a „pilótafülkét” rövidíteni kell. Ennek ellentéte a rövid lábhossz és ehhez viszonyított hosszú felsőtest. Ha egyébként a testmagasság átlagos, egy hosszú stucni és egy legalább 2 cm hátranyúlást biztosító nyeregszár megoldást nyújthat. (Fontos, hogy ha előre növeljük a kinyúlást, hátrafelé is kompenzáljuk, különben a testsúlyelosztás eltolódik, a kerékpár irányítása rosszabb lesz!) Ha mindez alacsony termettel párosul, akkor országúti kerékpár esetében az ejtett (sloping) felsőcső jelenti a megoldást. Így az átlépési magasság csökken, de a „pilótafülke” hossza kb. azonos marad. Esetleg nem árt az adott méretben egy hosszabb felsőcsövű modellt választani.
További aránytalansági kombinációk is léteznek, melyekre átlag testmagasság mellett általában van orvosság, kis termet esetében viszont már szűkebb a mozgástér. Ráadásul itt is elmondható, hogy egy átlagos váz lekicsinyítése torzítja az ideális vázgeometriát, és rontja az irányíthatóságot. Hogy mást ne mondjunk, a rövid felsőcső miatt a cipőorr beleérhet az első kerékbe, viszont ha a vázgyártó ezt el akarja kerülni, óhatatlanul lapos lesz a fejcsőszög, mely észrevehetően (néha drasztikusan) lassítja az irányítást. Ahogy a nagyméretű vázak esetében már láttuk, egyenesen belefutunk a kompromisszumcsapdába! Viszont a kis vázméretnél létezik egy menekülő útvonal: a kisebb kerékméret.
MTB kerékpárok esetében kb. 15″-os vázméret a legkisebb, ami még jól irányítható geometriával megépíthető. Ez alatt megáll a tudomány, a felsőcső tovább már nem rövidíthető. Országúti kerékpárok esetében az 50 cm-es vázméret a lélektani határ, ez alatt a váztervezőnek el kellene gondolkodnia a kisebb kerékméret alkalmazásán. MTB-k esetében a kézenfekvő eggyel kisebb méret a 24″-os kerék, országúti gépeknél a triatlonos szabványkerék (650C), esetleg a montis kerékméret keskeny köpennyel. A legtöbb igényes gyártó így is tervezi az adott modelljét: létezik egy XS méret kisebb méretű kerekekkel. Hazánkba nem olyan könnyű egy ilyen gépet beszerezni, gyakran csak rendelésre hoz ebből a forgalmazó. Tessék a szakboltban érdeklődni!
Az egyik legkisebb országúti váz: 38 cm-es vázméret, 650C kerékméret
A kisebb kerekekkel épített váz lehet olyan irányítású, mint egy átlagos váz, azaz nem kell kompromisszumokat kötni a geometria terén. Hátránya, hogy nehezebb egy ilyen géphez pótköpenyt beszerezni, és a belső sem csereszabatos. Kicsit talán rázósabb kis kerékkel hajtani, de megszokható. Talán még az áttételezést érdemes kissé tuningolni, bár aki kis termetű, úgysem hiányolja a „bika” áttételeket. Az egyedi váz elkészíttetése is vonzó lehet: ebben az esetben a vázkészítő pontosan kompenzálhatja az aránytalanságokat, olyan masinát tehet egy kis termetű kerékpáros alá, amiről nem is álmodott. Hátránya legfeljebb anyagi jellegű, illetve várni kell rá, nem lehet a boltból azonnal kitolni…
Az „égimeszelőknek szóló cikket azzal zártam, hogy a karbonvázat jobb, ha elfelejtjük. A kis termetnél is belefuthatunk olyan problémába, hogy míg acél- vagy aluvázak több méretben, extra-rövid felsőcsővel is rendelkezésre állnak, a legkisebb karbonváz nagyobb mérettartományt ölel fel, így lehet, hogy nem lesz elég rövid a felsőcső. A mellékelt ábra egy távol-keleti vázgyártó országúti méretválasztékát mutatja: láthatjuk, hogy 185 cm felettiekre vagy a 165 alattiakra nemigen gondoltak!
