Akik látták a gyorséttermeket lejárató dokumentumfilmet, tudják, hogy a több nem mindig jobb. És az új montis kerékméret-szabvány esetében a kérdés hogyan áll? Mit nyerünk, és mit vesztünk a “supersize” kerékátmérőjű bütykösökkel?
Azt hiszem, én voltam az egyik első hazai kerékpáros szakújságíró, aki megpillanthatott egy óriáskerekű montit. Történt mindez 2002-ben, Trentinóban, ahol a világ- és olimpiai bajnokkal, Paola Pezzóval hajtottam együtt 4 napig, hogy népszerűsítsük a gyönyörű észak-olasz régió ösvényit. Gary Fisher szponzorált volt Paola, de nem ő hajtotta a “nagykerekűt”, hanem edzője, aki egyébiránt Miguel Martinez felkészítéséért is felelős volt. A sziklás-köves ösvényeken hihetetlen sebességgel száguldozott az 50 év felett járó francia mágus. Már akkor szimpatikussá vált számomra a nagy kerék: főleg mivel elég magas vagyok ahhoz, hogy a vázmérettel arányosan nőjön a kerék is.
Egy eredeti Gray Fisher 29-er... érdemes megfigyelni a megváltozott méretarányokat!
A személyes élmények után nézzük, hogy az elmúlt 7 év során milyen karriert futott be a 29″-os méret, és miért nem söpörte le az ösvényekről a régi, 26″-os szabványt! A rendszer fejlődése eddig lassú de egyenletes volt. Maga a kerékméret paramétereit Gary Fisher, a montik úttörője, természetesen nem védhette le, legfeljebb a “29-er” név használata korlátozott. A lassú start inkább a gumi-, teló- és felnigyártók visszafogott lelkesedését mutatja. Kellett idő, míg a gyártók belátták, hogy van igény a “nagykerekűekre”, és ha már elég számban kerülnek az üzletekbe, viszonylag olcsón lehet hozzájuk speciális alkatrészt gyártani, azaz nem lesznek árhátrányban a 26″-osokkal szemben.
Maga a 29″ elnevezés semmire sem utal, mint ahogy a 26″ sem jelöl pontos kerékméretet. A 29-esek abroncsátmérője megegyezik az országúti felnikével – az abroncs lényegében egy hagyományos túrázásra szánt modell. Ha rátesszük a gumiköpenyt, az átmérője kb. 28-29″ lesz – innen az elnevezés.
Ma már a gumiválaszték is jónak mondható...
Ha felpattanunk egy 29-es masina nyergébe, rögtön érezni fogjuk, hogy a nagy kerék sokkal könnyebben gurul át a terepakadályokon. A kényelem terén sokat nyerünk vele, lefele a sebesség minden esetben növekszik – legalább olyan mértékben, mind amikor a merevfarúról átülünk egy össztelósra. Felfele, sziklás vagy gyökerekkel szabdalt ösvényen a kerék hajlamosabb a nyomvonalon maradni, így ugyancsak gyorsabbak leszünk. Puha talajon, homokban úgyszintén jobb a “nagykerék”, főleg, ha a köpeny elég széles. Mindez a hosszabb érintkező felületnek, illetve a talajjal bezárt kisebb szögnek köszönhető.
A 29-es kerék fő hátránya a többlet súly és a nagyobb fokú tehetetlenség. Egy ilyen masina gyorsítása elmarad a megszokottól, az irányítás is lassabb – leszámítva, ha a vázgeometriát ennek kiküszöbölésére gyorsabb irányításúra tervezték. A nagyobb kerékméret kisebb vázmérettel párosítva cipőorr-átfedést eredményezhet, ami nehezíti az irányítást a technikás szakaszokon. Talán még azt is érdemes a negatívumokhoz venni, hogy a nagyobb kerék kevésbé erős/merev, mint a kisebb, így óhatatlanul többlet anyag kell bele a megfelelő tartósság érdekében.
A tanulság, hogy a 29″-os kerékméretű masina teljesen új tervezési szemléletet igényel: a gyártóknak a geometriát pontosan ki kell kísérletezni, meg kell tervezni. Nem lehet pillanatok alatt előállni egy felnagyított szokványos montis vázzal. Idő kell a 29″-osokhoz, meg persze pénz a fejlesztésre. Például a fejcsőszög mellett a láncvillát is át kell tervezni, mivel a kelően gyors manőverezés megtartása érdekében nem érdemes kilométeres hátsó traktust hegeszteni a gépbe. És akkor még ott a kis váz problematikája…
A legtöbb nagy telógyártó kínál 29"-os modelleket...
Míg a 26″-os kerékméret viszonylag jó közös nevezőnek számít a populáció átlagmagassága tükrében (155-195 cm-es testmagasságig arányos, jó irányítású vázat lehet köré építeni), a 29″-es esetében az ideális magasság-intervallum kb. 10 cm-rel megnő. A 16″-os vagy annál kisebb vázméretet el lehet felejteni, valójában 17-nél kezdődik a használható méretválaszték. Ha viszont nagyra nőttél, végre megtalálhatod, amire mindig is vágytál: egy arányos méretarányokkal rendelkező masinát!
Összefoglalva a tanúlságokat, a 29″-es monti általában gyorsabb, mint a 26″-os, legfeljebb nem olyan dinamikus. A legtöbb tereptípuson gyorsabb a vele való haladás, de még jobb tulajdonsága, hogy a kényelemérzet is nagyban javul. Simán be lehet vállalni a 29″-osból egy merevfarút – feltéve, ha a terepviszonyok nem túl extrémek.
A 29-es kerekű monti könnyebben gördül át az akadályokon, és kényelmesebb vele a tempós haladás...
Ma már a speciális alkatrészek – azaz a 29″-os kerékhez való telók, felnik és köpenyek – ellátottsága jónak mondható, még hazánkban is. Az utóbbiból még válogathatunk is: többek közt ott a Schwalbe Little Albert, a Panaracer Rampage, a WTB ExiWolf, a Maxxis Ignitor, illetve a Continental Vapor. Az alkatrészválasztásnál pedig csak arra kell figyelnünk, hogy a lánckeréksor 34 fogig menjen fel, mivel a nagy kerékméret miatt az áttételek 10%-kal menőnek!
Forrás: BikeMag/What Mountain Bike ide vonatkozó cikke segítségével
Képek: gyártók
