A Scott idén remekül propagálta a versenypályákon legújabb bringáit, Nino Schurter a 650B kerékmérettel ért el vk-sikereket és vb győzelmet, Simon Gerrans és a GrrenEdge istálló országúton keltette jó hírét az új Foil-nak.
A Scott Eurobike standján ugyanakkor a versenypályákra szánt high-tech fejlesztéseken kívül komoly szerepet kapott az életérzés, ami a márkát jellemzi, vidám színek, sőt, az utcai Scott-divat önálló területet kapott. Kétrészes bemutatónkat azonban az országúti hírekkel kezdjük.
2011 furcsa év volt a protour-mezőnyben, ugyanis hiányzott az egyik legfontosabb márka a Tour de France-ról és a többi nagy versenyről, pedig 2010-ben Cavendishék még Scott bringákkal aratták magasan a legtöbb győzelmet a szezonban. Azért telhetett el egy év „üresben”, mert a Scott már 2010 végén megállapodott az akkor formálódó ausztrál első osztályú profi gárda képviselőivel a szponzorációban, viszont az ausztrálok még nem kapták meg a WorldTour licencet. A 2012-es szezonra viszont már teljesítették a feltételeket, és a pályán is sikert sikerre halmoztak Gerransék, természetesen a zászlóshajó, a Foil nyergében.
A versenypályákon látható országúti kerékpárok fejlesztése manapság a súly-merevség-aerodinamika szentháromság jegyében zajlik (a komfortosságot célzó megoldások kevésbé esnek latba protour szinten a kockaköves klasszikusokon kívül, amellett, hogy nagyon is fontos szegmenset képez ez az irányzat is az eladások szempontjából).
Amíg a kiváló merevségi mutatókat minden bringán igyekeznek megtartani a gyártók, két fő csapáson haladnak, a versenyzőknek aerodinamikus és merev, vagy nagyon könnyű és merev bringákat kínálva. A Foil tavaly debütált, és figyelembe véve a konkurensek által bejárt utat is, 2013-ra még jobban kikristályosodik a küldetése.
A Scott ugyanis a Foil kerékpárral szembe megy az előbb említett trenddel, ugyanaz a váz egyszerre kínálja a legjobb aerodinamikai tulajdonságokat, miközben össztömege sokkal kisebb mértékben gyarapszik ezáltal, mint általában a konkurensek aero-modelljei. Bár nem ostromolja a 700 gramm körüli jelenlegi álomhatárt, de 840 grammos súlyával még a „könnyű és merev” konkurens csúcsmodellek között sem kell szégyenkeznie, köszönhetően a drága IMP karbon technológiának is.
Mindemellett aerodinamika szempontjából hangzatos számokat olvashatunk a katalógusban. A Mercedes szélcsatornájában végzett kísérletek szerint a váz légellenállása 20%-kal kisebb, mint egy hagyományos csövekből épült vázé. Ami sokkal inkább kézzel fogható adat, hogy a kerékpárossal együtt 45 km/h-nál átlagban 4-5%-kal alacsonyabb a légellenállás, ez kb. 15 Watt spórolást is jelenthet a teljesítmény szempontjából. (Azért fontosabb adat az utóbbi, mert hiába az aerodinamikus váz, ha rossz pozícióban ül rajta a kerékpáros, mellesleg egy szerencsétlen formájú bukó szerencsétlen fejtartással nagyobb különbséget képezhet légellenállás szempontjából, mint egy aero és egy hagyományos formájú váz közötti differencia…)
A Scott, kiemeli, hogy a koncepciójuknál és a formatervezésnél figyelembe vették azt is, hogy a szél nem mindig csak szemből fúj. A koncepció vezérelve egyébként nem új, egyszerűen kölcsönvették a repülőgépiparban használt formákat. Nagyjából megtartották a szárny ideális homlokfelületét, vagyis ami megtöri a levegőt, de elhagyták a nagyobb kiterjedésű részét, ami tulajdonképpen elvezeti az áramlatokat. A kerékpárral jóval kisebb sebességgel közlekedünk és nem akarunk felszállni, így a szárny „megtörésénél” keletkező kártékony áramlatok elhanyagolhatóak az előre haladásunk szempontjából.
Persze az alapötlet még csak a tervezés egyszerűbb része volt, de nem mellesleg leegyszerűsítette, hogy sikerüljön megfelelni az UCI 3:1-es szabályának a csőformákat illetően. Figyelembe kellett venni, hogy a megtört levegő hogyan áramlik tovább, hogyan, milyen szögben találkozik a következő felülettel a bringán, mellyel érintkezésbe lép…
Továbbá a kapcsolódó szerelékek szempontjából is a minimális légellenállásra törekedtek. Természetesen a belül vezetett kábelek, a kompatibilitás elektromos váltórendszerrel már alapkövetelménynek számítanak. Érdemes egy pillantást vetni a nyeregcső rögzítés megoldására is, ami nem csak aerodinamikus, de mind a felsőcsövet, mind az ülőcsövet „rövidíti”, azaz szerkezetileg erősebbé teszi a vázat.
Érdekesség, hogy amíg a Scott elsősorban azért vásárolta meg a Syncrost a Ritchey-től, hogy saját kiegészítő márkájává tegye, a Foil bringákon Ritchey felirattal láthatjuk az egyedi keresztmetszetű nyeregcsövet. A csúcs Foil országútin a kormány és a kormányszár is a legkönnyebb Ritchey karbon modellek közül került ki, így elektromos Dura-Ace-szel és Syncros RR1.0 kerekekkel a bringa súly mindössze 6,5 kg, vagyis pedálokkal éppen az UCI által meghatározott súlylimit (6,8 kg) határán mozog.
A Foil királyi vázát meglepően „alap” alkatrészekkel is szereli a Scott, Shimano 105-ös szintig. A Scottnál a felső kategóriás komfort karbon bringa szerepét a CR1 tölti be 2013-ban (Ultegrától 105/Tiagra felszereltségig), a karbon váz az SDS (shock damping system) koncepció szerint készül, vagyis mind a karbonszövetet, mind a váz formáit a lehető legjobb komfort jegyében alakították. Továbbra is kínálja Scott a Speedster alumínium országútit kedvező áron, team-színekben meglepő hasonlóságot mutatva a drágább modellekkel.
Hamarosan folytatjuk a Scott mountain bike szekciójával…
További Scott információ a hazai forgalamzó oldalán, IDE KATTINTVA.
(x)