Következő interjúnk egy tehetséges fiatal lányt mutat be, aki több szakágban is jelen van, rendszeresen indul nemzetközi XCO versenyeken, ahol kiválóan teljesít, 2017-ben 14 évesen a DH OB-n már a felnőtt nők között versenyzett és a BMX cross szakágban is otthonosan mozog. Bokros Csenge a veszprémi utánpótlásbázis egyik remek példája, tökéletesen tükrözi, hogy milyen széleskörűen képzik a fiatalokat a királynék városában és annak környékén.
Csenge pályafutását már régóta nyomon követem (ismerem a családját, egykoron egy csapatban versenyeztünk), a kezdetek óta korosztálya egyik legtehetségesebb XCO versenyzői közé tartozik (többszörös magyar bajnok), többet láthatjuk külföldön versenyezni, mint itthon, és eredményeire is méltán büszke lehet. Ezenkívül évek óta rendszeresen látni őt fullface sisakban BMX-en is, 2017 nyarán pedig már teljes páncélban találkoztam vele a Mecsekben egy enduro versenyen. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy a téli időszakban mindenképpen készítek vele egy interjút.
Bikemag: Annak ellenére, hogy még nagyon fiatal vagy, már sok év rutinnal rendelkezel kerékpárversenyzőként, hogyan kezdődött a kerékpáros karriered?
Bokros Csenge: Az egész családom sportos életet él, anya és apa is több sportot űzött fiatal korában. A kerékpározást mindketten szerették és versenyeztek is, ilyenkor én is velük utaztam. Sok időt töltöttünk nyeregben együtt már kicsi koromtól fogva, úgyhogy – bár én is kipróbáltam egyéb sportokat is – végül a kerékpározás lett a fő sportág. Először a maratonokat kísérő kisebb gyerekversenyeken indultam el, majd U11 másodévben belevágtam az XCO versenyzésbe az akkori magyar kupa futamain. Először nem készültem tudatosan ezekre a versenyekre és technikailag sem voltam igazán magabiztos, de ahogy egyre jobban beleszerettem és egyre nagyobb célokat tűztem ki, annál inkább lett a felkészülés, az edzés is átgondoltabb és rendszeresebb.
Bikemag: A bringázás előtt próbáltál más sportot? Ha igen, akkor miért pont ezt választottad?
Bokros Csenge: Kisebb koromban úsztam és a helyi tenisz klubban játszottam, majd a teniszt ping-pongra cseréltem az úszás helyett pedig barátnőimmel együtt elkezdtünk lovagolni. Ez utóbbi csak egy rövid ideig tartó hobbi volt, mert a kinti mozgás egyre inkább a közös családi bicajozás lett, az úszás pedig a téli felkészülés részeként maradt csak meg. A családi bringatúrák és apa hétvégi versenyprogramjai miatt elég sok időt töltöttem a kerékpározás közelében és az első gyerekversenyeim élményei és eredményei mind inkább a bicajozás felé tereltek. Közben megkaptam első bmx kerékpáromat is, amivel a tekerés még nagyobb élmény és móka, így több oldalról is “megfertőződtem” a kerékpársporttal.
Bikemag: Mit szeretsz a kerékpározásban legjobban?
Bokros Csenge: Azt, hogy jó társasággal, barátokkal, a családdal tudok szép helyeken, a természetben bicajozni, a versenysport azonban más kérdés. Terepen edzés vagy versenyzés közben a technikai kihívásokat és a sebességet szeretem a lejtőkön és épített vagy természetes akadályokon. Igazából egy versenypályán is akkor érzem elememben magam, ha “hussanhatok” a lejtőkön, dönthetem a kanyarokat és van bőven ugrató, letörés, sziklakert stb. A felkészülésnek is ezeket a részeit szeretem leginkább és sok időt is fektetek abba, hogy technikailag mind felkészültebb legyek, hiszen a nagyobb magabiztossággal nagyobb sebesség is jön és így még nagyobb az élvezet is a bicajon.
Bikemag: Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb illetve melyik a legemlékezetesebb versenyed?
Bokros Csenge: Azt hiszem, hogy több olyan verseny is volt, ahol azt éreztem, hogy most nagyon jól jött ki a lépés és jó érzés volt áthaladni a célvonalon, a helyezéstől függetlenül. Egyik ilyen válogatottságom első versenye a svájci BMC Cup gränichen-i futama, ahol szakadó esőben, sáros és elég nehéz pályán tudtam abban a mezőnyben helyt állni és a 7. helyig felküzdeni magam.
Többi külföldi versenyem közül az olasz kupasorozat milánói és maser-i futamai a legkedvesebbek számomra, amire a klassz, élvezetes pálya és két 5. helyezés miatt jó érzésekkel emlékezem vissza.
Az osztrák versenyek közül az obertraun-i a kedvencem, ahol kétszer is sikerült a pump-track versenyen második helyen végeznem. Hazai versenyeim közül a Zalaegerszegen rendezett 2017-es országos bajnokságra gondolok vissza legszívesebben, ahol a pálya és a nehéz mászások ellenére sikerült győznöm, valamint a DH országos bajnokság, amit nagyon élveztem, sok új barátot szereztem és sikerült szépen is szerepelnem.
A legbüszkébb a 2017 évi ifjúsági EB harmadik és ötödik napján nyújtott teljesítményemre vagyok. A szerdai kombinációs XCO-n az ügyességi szekciókat elidegeskedtem és 8 hibaponttal 2 perc hátrányban kezdtem a versenyt. Mérges voltam magamra és dühből, elszántan tekertem, végül feljöttem a 16. helyre.
Az utolsó napon pedig az olimpiai cross futamon jól kaptam el a rajtot és végig klasszul is ment a verseny, volt erő az emelkedőkön és a lejtőzés is magabiztosan ment. Éreztem, hogy jó lehet ez a nap, de azt nem mertem hinni, hogy akár a top 10-be beférhetek. Végül kitartottam és nagy örömömre a 10.helyen végeztem.
Bikemag: Idén belekóstoltál a DH világába is, az OB-n egészen a 2. helyig jutottál a felnőtt női mezőnyben. Mesélj egy kicsit róla, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a montizás eme extrém szakágával!
Bokros Csenge: A downhill és úgy általában a “lejtős szakágak” nagy kedvenceim lettek és hogy őszinte legyek, nem volt nehéz azonnal beleszeretnem. Eddig is szerettem a technikai kihívásokat és a sebességet, de egy fully-n ez egész más. Úgy csöppentem bele, hogy FRO Racing-es barátunk Décsi Zoltán meghívására egy szabad családi hétvégén leugrottunk kirándulni a Mecsekbe és részt vettem a kishúgommal a Mecsek Enduro időmérő és egyben tehetségkutató futamán. Nagyon jól éreztem magam és egészen magával ragadott a verseny hangulata, a résztvevők közvetlensége, a pályák kihívása.
A verseny után felkeresett Sebestyén Krisztián, az FRO Racing vezetője, hogy volna-e kedvem a csapatuk színeiben indulni a DH OB-n. Nagyon örültem és egyből igent is mondtam, bár még voltak kétségeim, hogy felkészült vagyok-e erre. Ezek után az edzések része lett a lejtőzés Décsi Zolival Eplényben, aki sokat segített, hogy ügyesebb és gyorsabb lehessek. Köszönettel tartozom Neki és Megyaszai Lillának is, aki a nyílt és időmérő edzések alatt sokat foglalkozott velem, segített tanácsaival és csiszolta a technikámat az eplényi lejtőkön. Az egész FRO Racing csapat támogatott, szurkolt az OB alatt, szóval bíztam segítségükkel egy jó eredményben. Az időmérőkön sikerült egész jó időket lejtőznöm, majd a szombati licences Pro Run futamot meg is nyertem. A vasárnapi döntőn sikerült még faragnom pár másodpercet, ami összességében a női elit 2. helyére volt elég. Nagyon örültem, nemcsak annak, hogy egy darabban megúsztam a kalandot és szépen szerepeltem, hanem annak is, hogy jó barátokra találtam ebben a szakágban.
Bikemag: Mit szeretsz csinálni a kerékpározáson kívül a szabadidődben (ha egyáltalán van ilyen)?
Bokros Csenge: A szabadidőmet tényleg ki kell jól használnom, nem csak elsősorban az edzések, hanem más időigényes hobbik miatt is. Pihenésképpen sokat olvasok és a másik fő szenvedélyem a rajz. Elég sok időt töltök rajzolással, több alkotásom is kiállításra került és a továbbtanulást is ezen a terülten képzelem majd el.
Bikemag: Milyen terveid vannak a 2018-as szezonra?
Bokros Csenge: Úgy gondolom, hogy továbbra is nagy hangsúlyt fogok fektetni a technikai fejlődésemre, hiszen bármely szakágban is maradok meg felnőttként, először 100%-os magabiztossággal kell tudnom kezelni a kerékpárom. Talán itthon az ügyesebbek közé tartozom, de külföldön abban a mezőnyben és pályákon ez a tudás teljesen átlagos. Szóval bőven van még mit tanulnom, következő évek biztosan az ügyességről és technikai képzésről fognak inkább szólni, mint arról, hogy erősebb legyek.
2018-ban szeretnék jól szerepelni az országos bajnokságon és pár magyar kupafutamon. A fő célom elsősorban a külföldi felkészülési versenyeken a folyamatos fejlődés és a pila-i ifi EB-n való eredményes részvétel.
Bikemag: Ez a sport sok költséggel jár, rengeteget kell utazni és a bringa sem olcsó. Kik támogatnak abban, hogy szezonról szezonra egyre jobb legyél?
Bokros Csenge: Természetesen sokat köszönhetek szüleimnek, akik mindenben támogatnak. Rajtuk kívül nagy segítséget nyújt egyesületem a VKE-Nelson Pepperl+Fuchs Team, annak tagjai, vezetősége és szponzorai, hogy eljussak hazai és külföldi versenyeimre. Technikai háttérként áll mögöttem és csapatunk mögött a Nelson Bike kerékpárüzlet, akikre a szervizben és alkatrész utánpótlásban számíthatok.
Az Uniqa Sportnagyköveti Programjának támogatottjaként segítséget kapok a cégtől egyéb sportszerek, sporteszközök, sportruházat vásárlására valamint éves utazás- és balesetbiztosítást, ami nagy segítség a sok utazás során.
Nagy köszönettel tartozom a TREK kerékpárok magyarországi forgalmazójának, hogy támogatásukkal évek óta ilyen csúcs bicajokkal versenyezhetek. Külön köszönöm azt, hogy következő ifi szezonomat egy igazán profi ProCaliber SL Project One modellen versenyezve kezdhetem meg.
Személy szerint rengeteget köszönhetek edzőmnek Szöllőssy Istvánnak, aki már harmadik éve segít a minél tökéletesebb felkészülésben és akinek útmutatásai alapján egyre jobb és jobb lehettem és remélem még lehetek.
Válogatott versenyzőként sok segítséget kapok a MKSZ-től illetve Benkó László Utánpótlás szövetségi kapitánytól is a külföldi edzőtáborok és versenyeztetés tekintetében.
Rajtuk kívül köszönöm a munkáját Borbély Ferencnek is, aki bmx cross edzéseimet irányítja, valamint Sebestyén Krisztiánnak és az FRO Racing csapatának, akik segítenek minél ügyesebben lejtőznöm.
Bikemag: Köszönjük és további sikereket kívánunk a kerékpársportban!
