Az olaszországi magaslati edzőtáborból hazatérve, szombaton Pilisvörösváron, az idei év olimpiai krossz országos bajnokságán álltak rajthoz a Waberer’s Areus Cube MTB Team versenyzői.
Kitűnően szerepeltek a fiúk, elhozva az első négy hely mindegyikét. Parti András megvédte címét, második és harmadikként a csapat maratonistái végeztek, előbb Szatmáry András, később Vigh Zoltán. A betegséggel bajlódó Juhász Zsolt a 4. helyen ért célba, Csielka Márk feladta a versenyt.
A csapat kapitánya, Bogár Gábor elégedetten beszélt csapata teljesítményéről:
A szezon közepére tervezett magaslati edzőtáborból csütörtökön hazatérve szombaton már az XCO OB-n vettünk részt. Sajnos ez így senkinek nem volt a legideálisabb. Még decemberben kértem, hogy az XCO OB időpontját rakják egy héttel későbbre, július 27.-re. Az indokom az volt, hogy az olimpiai kvótafutó versenyzőknek forma időzítés miatt sokkal ideálisabb lenne, ha az OB közvetlen a kanadai világkupa előtt lenne egy héttel. Ezt a kérésemet nem vették figyelembe. Tetézte a problémát még az is, hogy már a versenyzőink egy része javában edzőtáborozott mikor nyilvánosságra került az XCO OB kiírása. Ebben az eredeti július 20. helyett, július 19. dátum szerepelt. Így sok idő nem maradt a hosszú utazás kipihenésére. Ennek ellenére a csapat hozta a kötelezőt. Parti András ismét megvédte bajnoki címét. Juhász Zsoltot egy légúti fertőzés hátráltatta, de még így is negyedik helyen zárt. Két maraton versenyzőnk, Szatmáry András és Vigh Zoltán kiváló versenyzéssel megszerezték az ezüst és bronzérmet.
Parti András nem talált legyőzőre, így ismét ő lett a szakág országos bajnoka.
Az olaszországi edzőtábor Livignoban számomra nem volt teljesen ismeretlen, úgy 9 éve voltam már itt egy világbajnokság keretein belül. A magaslat hosszú távú áldásos hatását mások is ismerik, rengeteg sportoló van idefent, de Pro Tour vagy MTB sztárokba is naponta többször botlik az ember. Az edzéseket 1800 méteren elég óvatosan kezdtem, mivel itt nem túl előnyős egyből akkora sokkot adni a szervezetnek, amit az itt töltött két és fél hét alatt sem tud kipihenni. Az edzőmmel, Szöllőssy Istvánnal is folyton kapcsolatban voltunk, minden edzés után rögtön küldtem a fájlokat, hogy követni tudja az állapotomat. Livignoból csak csütörtökön jöttünk haza, igyekeztem minden másodpercet kihasználni a pihenésre, a szombati XCO Országos Bajnokság előtt. Az OB-n a rajt után rögtön az élre álltam, egy darabig még Szatmáry Andrist láttam magam mögött, de egy idő után elveszett és onnan egyedül mentem. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Juhász Zsolti betegeskedett így nem tudta a formáját hozni. Igyekezetem a nagy melegben nem túlhajtani magamat, mégis fáradtan értem a célba a nagy hőség miatt. A bajnoki címemet sikerült megvédenem, elégedett vagyok! A csapat ismét hozta a kötelezőt, az első négy hely mindegyikét elhoztuk!
Szatmáry András – aki az utóbbi időben ráérzett a győzelem ízére a maraton versenyeken – ezúttal az ezüstérmet szerezte meg Parti András mögött.
A sikeres Duna Maraton másnapján már úton is voltunk Livignoba, ahol Zsoltival, Márkkal és Andrissal kiegészülve, a következő napon már mi is elkezdhettük az edzéseket. Az itt töltött tíz nap alatt edzéseinket végig terepen végeztük a végtelen számú erdei útnak és singletrack-nek köszönhetően. Mindig tudtunk variálni az edzésútvonalakat. Sajnos az idő rövidsége miatt sok feltérképezetlen ösvény maradt, de ez legalább új okot ad arra, hogy jövőre is visszalátogassunk. Az UCI-nál utolsó utáni pillanatban bejegyeztetett XCO Magyar Bajnokságra csütörtökön indultunk haza. Pénteken egy rövid pályajárással egybekötött laza edzés következett majd szombaton a verseny. A tavalyi soproni OB-hoz képest most kicsivel több indulót láthattunk a különböző kategóriák versenyeiben. A mi rajtunkat délután 2-kor lőtték el. A rajt után Andrisra tettem a kereket,de az első kör hosszú emelkedőjének közepén éreztem, hogy így max. 2-3 kört megyek el, úgyhogy pár százalékot visszavettem. Még az első körben befigyelt egy könnyebb bukás egy mély, homokos lejtőnél, ahol 90 fokot elfordult a nyergem. Szerencsére gyorsan vissza tudtam ütögetni a helyére. Hosszú körökön keresztül Zsoltival és Zolival néhány másodpercre tekertünk egymástól. Az ötödik körben Zsolti (aki hetek óta makacs légúti vírusfertőzéssel küzd) lemaradt, de nagy tisztelet illeti, hogy betegen is végigküzdötte a versenyt. Zolival maradtunk ketten hogy eldöntsük a 2.-3. hely sorsát. Végül a cél előtti utolsó emelkedőn sikerült néhány méterre eltávolodnom, így másodikként értem célba. Következő versenyünk Zolival a Marathon World Series-be tartozó horvátországi UCKA Maraton lesz, ahol a hírek szerint igen erős mezőny várható. Indul többek között a Cape Epic győztes páros egyik tagja Robert Mennen is.
Vigh Zoltán először vett részt magaslati edzőtáborban és meg is lett az eredménye az alázatosan elvégzett rengeteg edzésnek. Bronzérmes lett az XCO országos bajnokságon!
A Duna Maraton után másnap indultunk Livignoba. Inkább hosszabb és alacsonyabb intenzitású edzéseket végeztem, mert még soha nem voltam magaslaton és nem tudtam, hogy milyen hatással lesz rám. Elsősorban nem az XCO OB-ra készültem, hanem a következő maraton versenyekre igyekeztem felkészülni. Az OB előtt nem tudtam pontosan, hogy milyen állapotban vagyok, ezért óvatosabban kezdtem a rajt után. Parti Andris, Juhász Zsolti és Szatmáry Andris eltávolodott, aztán Szatmáry Andrist utolértem az első kör végén, mert elesett és innen ketten együtt mentünk a célig. A negyedik körben utolértük a betegséggel küzdő Juhász Zsoltit, így a végén a második helyért harcolhattunk. Az utolsó körben Andris sokkal erősebb volt, mint én, de a harmadik helynek így is nagyon örülök!
Csielka Márk sajnos továbbra sem találja régi formáját. Műtéte óta ugyan már edz, de sok időbe telik még a régi forma visszanyerése.
A hosszú betegeskedés után végre megkezdtem a felkészülést. Egy hetet edzettem itthon, majd elutaztunk Livignoba. A hely egy montis paradicsom. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire jók az ottani ösvények. Óriási élmény volt edzeni abban a környezetben, atmoszférában. Az első pár edzés földhöz vágott ilyen hosszú kihagyás után, de leginkább a magasság miatt. Mivel jóval ritkább a levegő 1800 méteren, így az edzés is nehezebben megy, a regeneráció meg pláne lelassul. Napról napra jobban éreztem magam. A tábor végére már jelentős fejlődést értem el, bár mint később kiderült az XCO OB-n ez még kevésnek bizonyult. Még nem jött vissza az erőm teljesen és az állóképességemet is vissza kell szereznem. A nagy meleg miatt feladni kényszerültem a versenyt. Most azon leszek, hogy amennyire csak lehet, visszaszerezzem a formám még az idei szezonban.
A szezon második felében az XCO versenyzőkre még három világkupa vár, valamint az XCO világbajnokság. A szezont egy S2-es többnapos versennyel zárják majd a fiúk. A maratonisták még több nagyon nehéz UCI Maraton Series versenyen fognak részt venni. Ezek lesznek a főbb versenyeik. Mindezek mellet több kisebb verseny is szerepel a programban.
.
