fbpx

Versenyezzünk külföldön is! Megéri!

Unod a banánt? (…) Bizonyára sokakban felmerült már a gondolat, hogy ne csak a hazai mountain bike versenyekre látogassanak el, hanem a környékbeli országok nyújtotta számtalan lehetőség valamelyikét is kipróbálják.

Ehhez próbálunk segítséget nyújtani alábbi cikkünkkel, amiben három különböző típusú, rutinos versenyzőt fogunk megszólaltatni a külföldi versenyzéssel kapcsolatban, nyilatkozataikból kiderül, semmi ördöngösség nincs abban, ha kilépünk határainkon túlra, sőt, a legtöbb esetben több szempontból jobban járunk.

A nemzetközi versenyek egy része már-már kultikus jelleggel bír, szinte presztízs értéke van a versenyzők és a rendezők körében is, hogy részt vehetett rajta, illetve több ezer fős mezőny vágott neki a különböző távoknak. Ki ne szeretne részt venni a Salzkammergut maratonon, az Alpokban kanyargó négy napos Alpentour Trophyn vagy esetleg az Ausztráliát átszelő Crocodile Trophyn, esetleg a Tour de France útvonalán kerekezni?

Ha nem is rögtön az utóbbiakhoz hasonló nagy lépéssel nyitunk a külföldi versenyek felé, legalább a környékbeli országok, a határ szélén levő versenyekre érdemes kilátogatni. A miértje pedig a tapasztalatokban keresendő. Ezek a versenyek segítenek megismerni más országok kultúráját, új embereket és összehasonlítási alapot nyújtanak a hazai versenyekhez, amiből sokat tanulhat versenyző és versenyrendező egyaránt. Ráadásul a gyakorlat azt mutatja, pénztárcánkat sem terheli meg jobban, mintha itthon fásulunk be ugyanannyiért az ismert nyomvonalakon.

Budainé Tündét (Mazsola KSE, Keszthely), Búr Zsoltot (Bringabanda SC, Oroszlány) és Blazsó Marcit (VKE-Nelson, Szeged) kérdeztük a külföldi versenyekkel kapcsolatban. Tünde országúti kerékpár versenyző, Zsolt (Buzsó) és Marci pedig a hegyikerékpáros szakág hazai kiválóságainak számítanak.

– Hány éve versenyzel és mikor voltál először külföldi versenyen?
Buzsó: – Ha jól emlékszem, 1993-ban már indultam montiversenyen, az első külföldi pedig 2003 körül lehetett.
Tündi: – A kerékpárversenyzést 2009-ben kezdtem és mindjárt az első szezonom végén kipróbáltam egy osztrák maratont. Az akkori csapatom ajánlásait követtem, így nem egyedül indultam el az első külföldi megmérettetésemre. Jó az, ha mások tapasztalatai segítenek abban, hogy mit válasszon az ember, merre induljon, amikor egy új sportágba kezd, hiszen hatalmas a választék.
Marci: – 1994-ben indultam először monti versenyen. 2003-2004 környékén versenyeztem először külföldön, ha a régi Pannonmaraton sorozatot nem vesszük bele (ami szintén átnyúlt az országhatáron).

Budainé Tünde - Mazsola KSE (Keszthely)

– Egy évben hány versenyen indulsz és abból hány külföldi?
Tündi: – Évente 15-20 versenyen indulok és a 2/3-a külföldi.
Buzsó: – Ha csak a mountain bike versenyeket számolom, akkor kb. 20, ebből 3-4 ami külföld. De vannak nálam sokkal tapasztaltabb hazai riderek, akiknél az arány akár fordított is lehet.
Marci: – Ez nagyon változó! Kb. 20 versenyem van egy szezonban (minden szakágat beleértve) és ebből általában 2-5 közt vannak külföldi futamok.

– Mi az oka annak, hogy külföldi versenyeket választasz?
Marci: – Először is itthon kevés mountain bike verseny van mostanában, főleg XCO. Másodsorban (drága a benzin) Szegedhez közelebb van sok verseny mint az itthoniak, és ilyenkor legalább tudok kicsit terepen is bringázni.
Buzsó: – Elsősorban a felkészülés szempontjából, pl. idén március/április környékén nem volt itthon verseny.
Tündi: – Nos, én már jócskán közép korúnak számítok, elmúltam 43. Idehaza kevés olyan verseny van, ahol olyan lenne a korcsoportbontás a hölgyeknél, amelyben a hasonló korúakkal értékelnének. Sajnos kevesen vagyunk! Az amatőr felnőtt női korcsoport jelenleg 18-tól 44 éves korig foglalja magába a hölgyeket. Ausztriában és Szlovéniában az 5-10 évenkénti korcsoport bontás a jellemző. Az is igaz, hogy ott több nő áll rajthoz, így megéri a szervezőknek a több korcsoportra bontás. Számomra még az is meghatározó a versenynaptár összeállításakor, hogy előnyben részesítem a hosszú és nagy szintemelkedést tartalmazó versenyeket, amiből idehaza nagyon kevés van. Nálunk több az időfutam, mint a mezőnyverseny.

Blazsó Márton - VKE-Nelson

– A kinti versenyeken ritkán beszélnek magyarul. Hogy tudod megoldani ezt a problémát?
Marci: – Legtöbbször angolul oldom meg a problémát. Értek kicsit németül is, de a szókincsem németből csak bizonyos szűk témákra korlátozódik (kaja, bicaj, …).
Tündi: – Beszélek angolul és egy kicsit németül is, így eddig még nem volt gondom. A UCI égisze alatt rendezett maratonokon például előírás, hogy legyen angol nyelvű tájékoztatás. Összességében úgy tapasztaltam, hogy külföldön szinte mindenki beszél angolul a szervezők között a legegyszerűbb versenyen is.
Buzsó: – Szerencsére Szlovákiában és Ausztriában a határ mentén meg tudjuk magunkat érteni, a távolabbi versenyeken már elkerülhetetlen a nyelvtudás. Mindig van aki segít 🙂

– Számos külföldi verseny közelebb van, mint egy olyan, ami országon belülre esik. Ha csak ezt nézzük, egyértelműen jobb az ilyen külföldi versenyre menni. Mi a véleményed róla?
Buzsó: – Az újdonság is belejátszik, de azt látom, hogy külföldön nehezebbek a pályák, és jobban szeretik a versenyzőket.
Tündi: – Mivel Keszthely közelében élek, a határ közeli osztrák és szlovén versenyek és maratonok közelebb vannak, mint a hazaiak zöme, de szívesen kacsintgatok távolabbra is, mert igen jók a tapasztalataim.
Marci: – Ha most pl. soproniként beszélnék, akkor lehetséges. Itt a délkeleti határvidéken nem annyira egyértelmű. A balkánhoz közelebb lévő országokban nagyon különbözik a versenyek színvonala. Vannak nagyon jól szervezett versenyek és vannak tájékozódási túlélő futamok is.
Egy jellemző viszont szinte mindegyik külföldi versenyre igaz, amiken eddig elindultam: tisztelik és elismerik a sportolókat és a sportteljesítményt!

Búr Zsolt - Bringabanda SC

– Mit tanácsolsz azoknak, akik még csak most kacsingatnak a külföldi versenyek után? Mire kell figyelni mindenképp?
Marci: – Minél hamarabb nevezzenek be, tudják pontosan hol a pálya, és ha kell akkor a közelben foglaljanak szállást.
Tündi: – Azt tanácsolom, hogy vágjanak bele! A verseny, maraton kiírását alaposan el kell olvasni, így már előre tudni fogjuk, hogy mikor, mit kell csinálnunk. Egyébként, nyugodtan rábízhatjuk magunkat a szervezőkre, mert nagyon segítőkészek. Tudom, hogy egyedül menni az első külföldi versenyre nem olyan egyszerű, így az a tanácsolom, hogy páran “összeállva” kellene kipróbálni az elsőt!
Buzsó: – Nyugodtan vágjanak bele, nem fogják megbánni. A szlovák maratonok pl. messze híresek, ezt több magyar versenyző is megerősítheti.

– Miért ajánlod a külföldi versenyeket?
Tündi: – A szervezés precíz, tartják magukat a kiírásban szereplő dolgokhoz és ami nagyon fontos, megbecsülik a résztvevőiket. Értünk vannak, és nem titkolt szándéka a szervezőknek, hogy a következő évben is szeretnék, ha az ő eseményükre mennél el, hiszen egy időben több verseny is folyik. És ezért meg is tesznek mindent!
Marci: – Szerintem az, hogy egy versenyt külföldön rendeznek, nem jelent önmagában minőségbeli különbséget. Itthon a legtöbb (mtb) verseny közepes vagy közepesen jó színvonalú (az országútiról most inkább nem beszélnék).
Az valószínűleg jó verseny lesz, ahol sok az induló és vannak nagy szponzorok vagy régebb óta megrendezik. Ez külföldre és itthonra is igaz.
Buzsó: – Kicsit változatosabb táj, kemény pályák, sokkal színvonalasabb kiszolgálás, szurkolók a pálya szélén. Az elsősegély nyújtást nem szerettem volna említeni, mert abban senkinek ne legyen része, de az is sokkal nívósabb mint idehaza… sajnos.

Ha valaki esetleg az anyagiak miatt hezitálna, nézzünk egy konkrét példát két maraton versenyre, Veszprémből indulva.
Az egyik a Bükk maraton, a másik pedig az osztrák Eisenberg maraton.
Távolság: 257 km / 135 km 19000 Ft (autópálya használattal) / 8300 Ft
Nevezés: 6000 Ft / (28 Euro) 8400 Ft
Szállás (opcionális): ~ 3500 Ft / ~ 4000 Ft
Étkezés: elhanyagolható különbség.

A számítás szerint mintegy 7800 Ft-tal olcsóbbra jön ki a határon túli verseny. Most direkt egy olyan példát kerestem, amiből a határon túli verseny került ki győztesnek. Lehetne még sorolni számos példát pro és kontra, de talán gondolatébresztőnek megfelelő, hogy nem az országhatárok, sokkal inkább a távolság miatt kerül többe vagy kevesebbe egy verseny.

A teljesség igénye nélkül íme néhány verseny, amit a riportalanyaink is szívesen látogatnak:
Stupava MTB Maraton – Szlovákia
Eisenberg MTB Maraton – Ausztria
Worldgames of Mountainbiking MTB – Ausztria
Top Six Marathons MTB – Ausztria
Alpentour Trophy MTB – Ausztria
Wienerwald Radmarathon országúti – Ausztria
St. Pöltner Radmarathon országúti  – Ausztria
Maraton Franja BTC City Museeuw Classic országúti – Szlovénia
Marok Bike Maraton MTB – Románia

Blazsó Marci elgondolkodtató szavait idézve szeretném zárni a cikket:

“Becsüljük meg ami itthon van és segítsük a rendezőket ÉPÍTŐ ötletekkel vagy legalább azzal, hogy visszarakjuk a szemetet a zsebünkbe, hogy itthon ismét legyen több rendezvény! Hosszútávon csak a sok és jó hazai versenyekkel járhat jól a hazai sport.”

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.