Hatvannál is többen álltak rajthoz, hogy – immár hagyományt teremtve – teljesítsék a tél utolsó nagy kerékpáros kihívását, a Vad Kunság Gravel túrát. Az esemény egyben a Winter Kúp terepkerékpár-verseny sorozat zárófutama is, így nem csak a Kiskunság ritkán látogatott részeinek felfedezése adott okot az izgalomra.
Ha akarod verseny, ha akarod túra. Ha akarod, azt figyeled, kit lehet leelőzni, ha akarod, a tájat. Ami közös, hogy mindenki azt mondja a végén: ez remek kaland volt! Akkor is, ha térdig gázolt a homokban, akkor is, ha eltévedt kicsit, akkor is, ha defektelt, de akkor is, ha a mezőny végén ért be. Mert ismét feszegette a határait, és teljesített egy újabb kihívást. Nem akadt még olyan bringás, aki azt mondta volna, hogy a következőn nem indul. Ezért vannak egyre többen, és érkeznek egyre több helyről.
Így volt ez február 23-án, vasárnap is, amikor Kerekegyházán gyülekeztek a kerekesek, hogy nyakukba vegyék a Kiskunságot. Ahogy az lenni szokott, közülük többen is bejárták az előző hetekben az útvonalat, de ők sem tudtak semmit arról, milyen terepviszonyok várják majd a társaságot a rajt reggelén.
Amire a legkevesebben számoltak, hogy egy télzáró eseményen száraz lesz az idő, és sütni fog a nap. A szél egyértelmű, az kötelező eleme e tájnak.
Akik tavaly már voltak, most mosolyogva legyinthettek: nem változik az útvonal, a kisujjunkban van már, mind az öt ellenőrző pontjával együtt. Aztán persze nem is. Nekik is legalább annyira újnak tűnt, mint azoknak, akik először vettek részt Vad Kunság túrán/versenyen. Így történt, hogy a terepgumik és a Strava által megrajzolt térkép, szinte mindenkinek más rajzolatot mutatott (kivéve azokat, akik kis csoportokban indultak vadkunság-szelídítő útjukra). Vagyis volt ott többféle megtett táv, 44-től 63 kilométerig.
Ami biztos és eltéveszthetetlen, az a felvezető polgárőr autó félreállása után következő mintegy 15 kilométeres szakasz. Aki már járt ott, sosem felejti a domboknak is beillő buckák bokáig érő homokját, aki most volt először, na, az se! Sőt! Biztosan vitt is haza belőle a zsebében, vagy a cipőjében. Még ha nem akarta is… A túra legstabilabb pontja a Kunadacsi Horgásztó volt, több szempontból is: egyrészt, mert rajttól eltelt mintegy huszonöt kilométer óta itt fogtak a gumik először aszfaltot, valamint az indulók itt tudtak frissíteni, mielőtt újra a homoktengerbe vetik magukat fejjel.
Az ellenőrző pontok, melyek egyben támpontok is voltak, nem jelentettek garanciát arra, hogy a kettő közt ne tévedjen el a kerékpáros, aki ezt többször meg is tette, mint ahogy a defekttűrő belső se jelentett teljes biztonságot. A nem defekttűrőről nem is beszélve… De a térképről senki nem ment le, a kerekek, ha nem is mindig vidáman, de begurultak a célba, ahol tésztaparti következett, élménymesélés nagy kacajok közepette, és a jól megérdemelt díjátadó, ahol az V. Vad Kunság és a Winter Kúp III. legjobbjait jutalmazták.
Ahogy az már lenni szokott, a megnyúlt, gyűrött arcok gyorsan kisimultak, az izzadságcseppek hamar felszáradtak, és mindenki úgy búcsúzott el, hogy jövőre is részt vesz a Vad Kunság embert próbáló kihívásán.
– Bátran elmondhatom, az esemény elérte célját. Egyre többen pattannak nyeregbe, és sokan vannak, akikkel már nem csak az aktuális Vad Kunságon túrán találkozunk évente egyszer, hanem eljönnek más, általunk szervezett kerékpáros eseményre is. Az külön örömmel tölt el, hogy távolabbi városokból is sokan eljönnek, és megismerik a bennünket körülvevő Kiskunság természeti szépségeit és történelmi emlékhelyeit – mondta Sáfár Tamás szervező, a Kecskeméti Első Sor Egyesület elnöke.
Szerző: Csenki Csaba
