Újévkor az emberek mindenféle dolgot meg szoktak fogadni, melyek között bőven található fogyással és sporttal kapcsolatos is. Sokszor nem konkrét célokról van szó, hanem csak az étkezési szokások megváltoztatásáról vagy arról, hogy lejárnak innentől rendszeresen edzeni, de ezeknél a céloknál nem ritka eset, hogy a lendület csak pár hétig maximum egy hónapig tart, aztán visszaállnak a régi kerékvágásba. Viszont vannak olyanok is akik kijelölnek egy célt, amit el szeretnének érni, mint például körbetekerik a Balatont (a keményebbek a KK400-on), futnak egy maratont vagy éppen teljesítenek egy ironman távot, ezekhez a célokhoz sokszor a fogyás és a több edzés is társul “mellékhatásként”, ráadásul motiváltabbak is maradhatunk ha így választunk célt.
Januárban a konditermek mindig brutálisan tele vannak, sokszor megmozdulni is alig lehet a sok ember miatt, akik megfogatták Újévkor, hogy az új évben edzeni fognak. Ez a legrosszabb hónap azok számára, akik egyébként rendszeresen járnak edzeni, de ilyenkor nehezen megy a tömeg a miatt. A különféle aerobik (spinning, TRX, stb) órák is közel telt házon pörögnek, mindenki edzeni akar. Aztán februárra már fogynak az emberek, márciusra pedig visszaáll a régi rend. Vannak páran, akik kitartanak és akár életmódot is változtatnak és innentől fogva rendszeresen sportolnak, de ők tényleg nagyon kevesen vannak.
A nagy lemorzsolódás nemcsak a kitartás hiánya, az akaratgyengeség vagy a rohanó világunk miatt van, hanem jellemzően rosszul választanak célt maguknak az emberek. Ha nincs jól meghatározott célunk akkor nehéz hozzá tartani magunkat, lehet mindig kicsit csalni, aztán a végén elengedni az egészet. De ha ott van előttünk egy cél és tudjuk, hogy miket kell érte tenni, hogy elérhessük akkor inkább végig fogjuk csinálni. Szóval érdemes kitalálni egy konkrét célt, amit el szeretnénk érni és amikor arra gondolunk, hogy éppen miért kell kimenni edzeni vagy valamiről lemondani akkor azt tudjuk válaszolni magunknak, hogy ezért a célért. Kis kitérőként megemlíteném, hogy sokszor mondják, hogy a cél maga az út, ami szerintem is egy találó mondás, érdemes rajta elgondolkodni.
Ezen cikk írásakor már január második felébe léptünk, többeknél már fogy a lendület, kezdenek kételkedni magunkban az újévi fogadalmuk kapcsán, de nem kell megijedni, még nincs késő egy jól meghatározott célt választani, ami egész évben motiváló tud lenni. Sőt ha már a motiváció szóba került akkor akár érdemes lehet szakember segítségét kérni aki a cél megtervezése mellett a célhoz vezető úton is sokat tud segíteni, azaz eredményes tud lenni ha egy edzővel együtt dolgozunk. Például nem fog olyan célt javasolni, melynek teljesítése irreális volna. (Erről éppen egy videó jutott eszembe, amit egy általam nagyra tartott edző készített karácsony előtt, amiben arról volt szó, hogy nehogy felüljünk azoknak a hirdetéseknek, ahol például olyanokat írnak minthogy ajándékozz edzéstervet karácsonyra. Ennél nagyobb büntetés nincs 🙂 , a tervet mindig az adott egyénre, az egyén céljainak megfelelően tervezi meg egy rendes edző).
Na, de milyen célt válasszunk magunknak erre az évre? Ebben próbálok segíteni ezzel a cikkel és még jó párral a következő hetekben. A fenti elméleti fejtegetés után mesélek a saját céljaimról hátha tud valaki ötletet meríteni belőle, a későbbi cikkekben pedig különböző “eseményekről”, teljesítményekről is fogok még írni. Elsőként kezdjük velem!
Ősz óta már tudom, hogy az idei év másmilyen lesz, mint a többi, a multisportoló énem jobban ki fog teljesedni, az országúti bringázás, a gravel kerékpározás és a cyclo-cross mellett újra nagy szerepet kap az életemben a terepfutás és a futás. A kerékpározás mellett egyszerűen tölt engem a futás, főleg az ősztől-tavaszig tartó szezonban, szeretek órákat erdőben futni. Ennek az eredménye az egyik idei célom lesz, hogy futok legalább egy ultrát még idén tavasszal (valószínűleg a VTM lesz), bár már január 5-én túl voltam az első idei terepmaratonom a Sunset eTrail-t teljesítve. Emiatt lesznek futós cikkeim is idén – jellemzően blogolós stílusban – , remélhetőleg érdekelnek majd valakit, ugyanis az olvasóink jelentős része fut is a bringázás mellett. 😉
A gravel kerékpározás is megmarad az életemben (szakági vezetőként még szép 🙂 ), ami a régi maratonozós énemre emlékeztet kicsit keverve az országútizással. Fogok indulni a hazai sorozatban (három Magyar Kupa és egy OB) és egy UCI gravel (lengyel) verseny is tervben van, plusz jó lenne eljutni még egy külföldi versenyre ha az időmbe belefér, a Salz gravel távján revansot szeretnék venni. Általánosságban elmondható, hogy élvezni szeretném versenyzést. Idén biztosan többet fogok ülni a gravel bringámon, mint az elmúlt évben, már mennek fejlesztések, amikről lesznek majd tesztek is. Esetleg a KK400-at bevállaljuk barátnőmmel két nap alatt, mondjuk az egy nap is nagyon piszkálja a fantáziámat.
Az országút örök nagy szerelem, az igazi versenyzés. Itt biztosan meglesz a kedvenc granfondóm, a régiónk legnagyobbja a Franja, ahol meg kellene javítanom az eddigi legjobb időmet. Aztán talán 1-2 szomszédos ország kisebb granfondója is sorra kerül, de nagyban függ a szabad hétvégéktől. A hazai versenynaptár nagyon sűrű, kevés versenyző jut a sok versenyre, egyelőre nincs egyik sem tervben, de mivel minden közel van ezért bármikor beeshet pár verseny, bár idén próbálok inkább edző lenni, mint versenyző. A Mátra Challenge még ott lebeg a szemem előtt fél-országúti, fél-gravel túraként, jó lenne visszamenni és jobb időt menni, mint tavaly, de kicsi az esély, hogy ne ütközzön más programmal.
Láthatjátok, hogy nálam inkább a saját magam legyőzése, új jobb idő elérése a cél, egy-két kivételtől eltekintve szóba sem jön az, hogy valamit ne tudnék teljesíteni a kitűzöttek közül. Viszont ahogy olvasóink jelentős része úgy én is abban a szerencsés (vagy szerencsétlen) helyzetben vagyok, hogy sportfüggőként nem kell extra motiváció ahhoz, hogy kimenjek bringázni vagy futni, egyszerűen élvezem az utat, ami már maga a cél, egyik verseny után sem érzem azt, hogy itt a vége. Sokan esnek abba a hibába, hogy csak egy dolgot akarnak teljesíteni és utána soha többet nem foglalkoznak az adott sporttal, tipikus példa erre az ironman, amit sokan csak egyszer csinálnak meg és vége, ők láthatóan nem élvezték a oda vezető utat és az életüket nem változtatta meg a sport.