A namuri cyclo-cross világkupa leginkább egy túlélőversenyre emlékeztetett, óriási sárban, tengelyig érő pocsolyákban, hideg időben küzdöttek meg a versenyzők a pályával és egymással. Győzelemhez mindenképpen egy jó adag szerencse és persze a kíméletlen elemek elviselése. A férfiaknál Mathieu Van der Poel haladt át elsőként a célvonalon, a nőknél pedig Lucinda Brand volt a legjobb.
December 22-én rendezték a Cyclo-cross világkupa legutóbbi futamát Belgiumban, ahol a szervezők az idei évre úgy döntöttek, hogy változtatnak a namuri pályán és új nyomvonalon viszik a versenyt. Az időjárással viszont nem számoltak, ami a versenyzők szemszögéből biztosan kész borzalommá változtatta a versenyt, de még nézőként sem volt jó nézni, ahogy a versenyzők szenvednek az óriási sárban és pocsolyákban. Az eső teljesen szétmosta a pályát, az árkok betömésére használt homokzsákok alól kimosta a földet és extra méretű lyukak keletkeztek a pályán, amit a versenyzők nem láttak a víztől, ezenfelül a lejtők is komoly kihívásokat okoztak, és mindezt tetézte, hogy a hőmérséklet is igen alacsony volt, melynek köszönhetően teljesen szétfagytak a versenyzők.
A juniorok és az U23-asok még viszonylag normális körülmények között tudtak versenyezni, az előbbieknél Thibau Nys, még az utóbbiaknál Kevin Kuhn nyert, de a nők versenyére már erősen romlott a pálya állapota és a hölgyek már rendesen megszenvedtek csupán a körök teljesítésével, volt olyan emelkedő, ahol alig tudták felcipelni a kerékpárt. Sok múlt azon, hogy ki tud talpon maradni, egy-egy esés komoly időhátrányt tudott jelenteni. Végül Lucinda Brandnak jött ki legjobban a lépés, aki honfitársát, Ceylin del Carmen Alvaradot tudta megverni 15 másodperccel, harmadikként pedig az egyik esélyes, a szintén holland Annemarie Worst ért célba.
A férfiak versenyében a holland Mathieu Van der Poel volt az egyik favorit, még annak ellenére is, hogy nem az első sorból rajtolhatott. A világbajnok gyorsan átvágta magát a tömegen és Toon Aerts társaságában lépett el a többiektől. Érdekes volt nézni, néha nem az volt az ember érzése, hogy Van der Poel győzelmet fogunk látni, Aerts mintha magabiztosabban haladt volna a teljesen rommá ázott pályán, bár mindketten akadtak meg egy-egy helyen és mindig vissza tudott zárkózni a hibázásból az adott versenyző. Végül az utolsó előtti körben dőlt el a verseny, ahol Toon Aerts egy nagyobbat esett és nehezen szállt vissza a kerékpárjára, innentől fogva Van der Poel előnye csak nőtt és megszerezte az aranyat, míg a belgának az ezüst jutott. A 3. hely az utolsó körben dőlt el, ahol a szintén hibázó és erősen visszalassuló Thomas Pidcockot előzte meg Corne Van Kessel, pedig az angol egészen eddig stabilan a 3. helyen haladt. Fontos megemlíteni még az idén jó formát mutató Eli Iserbyt nevét, aki nem tudta befejezni a versenyt, sőt elég rossz állapotban kísérte el őt a személyzet.
