A TrnasAlp negyedik napján egy mindössze 52 kilométeres szakaszt kellett teljesíteni a Merida Maraton CST Team versenyzőinek Nauders és Scoul között, ennek ellenére Kis Józsi és Vas Peti kúszott fel az összetettben. A profi mezőnyt továbbra is a Centurion Vaude és a Topeak Ergon duója vezeti, fej-fej mellett. Az alábbiakban Holló Tibi, azaz Bibi szokásos jelentése:
Napot Mindenkinek!
2012.07.17.
A mai napon átértünk a bankárok és csokik földjére!
Du svájci…?
Az út és a hely is csodálatos, nem beszélve az időjárásról! Eső már egy szál se, a hőfok olyan 9-10 reggel, 15-17 délután, bár a hegyetetőkön azért előfordul 3-4 is. Scuol-ban vagyunk, ami szűk, macskaköves kis utcácskáival, inkább egy Toszkán városkára emlékeztet, nem az általam elképzelt Svájcra – ahol most járok először – de tény, hogy nem is vagyunk messze Olaszországtól.
Hála szuper helyünknek, ma nem a körülöttünk nyüzsgő tömeg neszezésére ébredtünk, így én ébresztettem fiaimat. Józsi profi módon kezdett készülődni, míg Petinek ma reggel kissé nehezen ment a bootolás. A reggeli reménye kicsalogatta vackából és meg kell mondjam, volt értelme ismét felkeresnünk vendéglátóinkat. Az eddigi legnagyobb válaszék itt volt! Kicsit az én szemszögemből mondom, de hát ki írja a cikket… J Szóval. A szokásos müzlik, pelyhek a hozzá tartozóikkal megvoltak, lekvár, méz, stb. Volt felvágott 2-3 fajta, sonka 2 fajta (ez már az én asztalom!!), szalámi, májas, főtt tojás! Sikerült mindannyiunknak úgy belakmározni, hogy Jóska a verseny alatt csak másfél zselét fogyasztott és a célban is azt ecsetelgette, mennyire nem éhes.
Elfigyelve versenytársainkat és a felvonultatott technikát, néha eseget lefelé az állam. Így voltam ezzel reggel is, mikor egy gyöngyszemre akadtam lefektetve a fűbe. Ritchey acélváz, merevvilla, V-fék, országúti váltók, no markolat, triatlonos kormányvég váltó. Tulajdonosát megkérdezve, hogy bírja a megpróbáltatásokat, miért ilyennel megy, a válasz már-már kézenfekvő volt: It’s enough….
A rajthoz állás a szokásos: első sor az A2-ben, mellettük „esküdt ellenségük”. Hangulat mostanra teljesen felszabadult lett, Petiről is leszállt a hajnali morózusság. Jut eszembe, amiről még nem írtam. Az idei TransAlpot rajtunk kívül még két brigáddal képviseli Magyarország. Volt szerencsém találkozni velük ma reggel is. Ők erősen túrázósra veszik a megmérettetést, így előfordult, hogy célzárás után érkeztek meg. Ilyenkor sajnos az idejüket egalizálják a többi kései beérkezőével. Nem baj, kitartanak. Hajrá Nekik is!
Megérkezésem után a szokásos forgatókönyv, majd vártam a fiúkat a célban. A reggeli kérdésemnek megfelelően, hogy, mikorra várhatom őket, be is futottak 3 órán belül. Ezzel az eredménnyel, közel 3 percet adtak német vetélytársaiknak, így folyamatosan csökken a különbség. Helyezés szempontjából is le a kalappal a srácok előtt! Ma 12-nek jöttek be, amivel az összetettben két helyet jöttek előre, így most a 13. helyen tanyáznak!! Big gratula és respekt!!
Mielőtt meghallgatnánk élményeiket, pár szó a vacsora helyszínéről: ismét lanovka, ismét 2000m fölé, ismét elmondhatatlanul szép táj! Erre csak egy szó van: Zsírkalács!!
Kis Józsi:
A rajt utáni gyors aszfaltos részen elgurultam Peti mellett, amit én tudtam, de neki ez nem tűnt fel. A hegymenetet igen jó tempóban kezdtem, annak tudatában, hogy Peti is tartja a ritmust. Egyik kanyarban, ahol látszódtak a mögöttem jövők, még rá is kiáltottam, de mint később kiderült, süket fülekre találtam. Annyira jól ment, hogy már a top 10-ben levő csapatok embereit előzgettem. Hegytetőn bevártam Petit, miközben azon morfondíroztam, hogy mi lehet vele, mert ennyi különbség még nem volt köztünk eddig. Mint később kiderült, ő engem várt, mert azt hitte mögötte vagyok! Na, ezen egy jót elmosolyodtunk és folytattuk utunkat. Petivel közöltem, hogy figyeljünk oda, mert egyáltalán nem vagyunk rossz helyen és mi lenne, ha kicsit jobban odatennénk magunkat lefelé. Ez a taktika be is jött, bár ma is voltak trükkös szakaszok! Különösen a második hegyről lejőve, olyan gyökeres-köves, úgymond „szakadék szeksön” akadt az utunkba, hogy arról még a legádázabb hegyi kecske is csak fejvédőben mert volna lejönni. Itt kamatoztathattam tájfutó múltamat, amivel kicsit elszakadtam Petitől. Az utolsó 8 km-es, többnyire sík szakaszt ismét bolyozással sikerült letudnunk, aminek egy hosszú sprintbefutó lett a vége, mert ellenségek voltak közöttünk!! J Úgy érzem, eddig ez a szakasz ment a legjobban, és nem csak a rövidsége miatt, hanem a leadott teljesítmény/jó érzés arány magas szintje miatt is!
A holnapi szakasz, ha úgy sikerül, ahogy tervezzük, és ahogy az eddigiek alapján tapasztaljuk (ellenfelek állapota), akkor még tovább is tudjuk javítani helyezésünket!
Vas Peti:
Olyan hülyén indult a mai napom!
A Bibi korábban felkeltett, aztán el kellett menni reggelizni, aztán össze kellett pakolni… Annyira nem volt most ehhez kedvem! A rajtnál állva szép lassan felébredtem, majd az első kilométereken már a pulzusom is a normál verseny értéket mutatta. Éreztem magamban az erőt, ellenben nem láttam körülöttem Józsit. Ezért aztán nem is nyomtam annyira, hátha felér. Aztán nem jött… Nézek balra, nézek jobbra, nézek hátra, sehol… Hát ez a Józsi meg nem előttem van?!? Sajnos ez csak a hegy tetején derült ki, amivel biztos veszítettünk értékes perceket, de így sem volt baj, betudtuk spórolásnak az eljövendő napokra. Innentől már nem hibáztunk, tartottuk a megbeszélt taktikát. Illetve, Józsi javaslatára elkezdtük rakni neki lefelé, amiben volt egy mókás szakasz! Egy egynyomtávos ösvény nagyjából 100 méterét kitették/végig vezették egy szakadék szélén, ahol a legnagyobb óvintézkedés egy sípoló, kalimpáló ember volt! Mindent összevetve nagyon jól érzem magam továbbra is a versenyen, és a mai eredményt figyelembe véve újabb motiváció lebeg a szemem előtt, mert az a négy-öt perc, amivel ellenfeleink előttünk vannak, nem sok, és a mi jelenlegi állapotunk érzésem szerint stabilabb, mint az övék!
A 2. és 3. szakasz összefoglalója
Interjú a Merida Maraton Team CST versenyzőivel a TransAlp előtt
