Terepen a helyzet változatlan? MTB kategóriák 2016-ban
Szimpla országúti kerékpár többé nem létezik. Ezzel a címmel vágtunk neki a koskormányos bringák kategóriáit bemutató sorozatnak. Mi a helyzet MTB fronton?
Hegyikerékpárok esetén a szituáció lényegesen más, a 80-as évek végi, 90-es évek eleji hőskor után kezdtek elkülönülni az eltérő felhasználásra szánt és fejlesztett MTB-k. 10 évvel ezelőtt is alapvetően kategorizálni lehetett a gyártók modelljeit, de az évek során a határok sokszor több irányba is eltolódtak, új trendek jelentek meg, így elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy felfrissítsük az alapokat. Egyúttal remek alkalom kínálkozik, hogy kategóriákra bontva bemutassuk a jellemző technikai megoldásokat és újdonságokat, valamint egy olyan alapot hozzunk létre, amire elkövetkező cikkeink során hivatkozhatunk. Minden véleményt szívesen fogadunk és próbálunk az olvasói igényeknek megfelelően alakítani a cikksorozat részeit.
Magyarországon az átlag kerékpárvásárlók nagyobb arányban keresnek mountain bike bringákat az üzletekben, mint országútikat. Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a köztudatban elterjedtebb, másrészt az országúti kerékpárokat valószínűleg sokkal inkább sporteszközként fogják fel, mint a vastagkerekű, egyenes kormányos gépeket. Egy kezdő úgy gondolja, hogy biztonságosabb egy ilyen bringa a kátyús utakon, nem tesz kárt benne, ha esetleg párszor lepadkázza, esetleg murvás útra vagy erdőbe téved, meg amúgy is havernak is olyan van. Alapvetően a szaküzletek feladata, hogy a vásárló igényét felmérjék és kielégítsék, tehát a felhasználási területhez leginkább alkalmas kerékpárt javasolják. Tehát, ha az ügyfél elmondása alapján 70%-ban aszfalton a maradék hányadban pedig könnyű terepen, murván és döngölt földúton használná a bringát, akkor valószínűleg neki nem egy MTB lesz az ideális választás. Ha mindenképp az egyenes kormány preferált, akkor leginkább egy cross trekking, de egy gravel bike is csábító, ugyanakkor ésszerű ajánlat lehet.
Európában az eladott kerékpárok összértékét tekintve kiegyenlített a verseny az MTB és országúti szakág között, viszont ez a trend, részben a bővülő „országúti” kategóriáknak köszönhetően változásnak indult. Példaként említem, hogy Olaszországban, az Alpok lábánál egy jól menő bolt múlt hétvégén 4 darab 13000 euro értékű új Trek Madone 9 bringát adott el. Hány ilyen értékű monti talál gazdára általában? Szerintem meglehetősen kevés. Könnyen ki lehet számolni mennyi 3000 eurós, mi fogalmaink szerint meglehetősen jónak számító MTB kell, hogy elérje a summa a fifty-fifty arányt. Nyilván megvan a piaca a csúcskategóriás hegyibringáknak is, például bikeparkok környékén. Ne gondoljuk azonban, hogy a merevfarú csúcsgépek ideje lejárt, Amerikában egyik ismerős boltos 5 Open O-1.0-át épített 10 000 dollár értékben vásárlóinak, majd közösen nyomták le a legendás Leadville Trail 100 MTB versenyt. Jelenleg viszont a gravel szakág annyira beindult a tengerentúlon, hogy nem győz elég Open U.P.-t és Scott Addict Gravel-t rendelni a vásárlóknak.
Visszatérve a magyar valóságba hasonló a helyzet, csak kisebb számokkal. Sok alsó-kategóriás MTB talál gazdára, a közép- és felsőkategóriás hegyikerékpárok vásárlói általában már tudják, mit szeretnének, és aszerint hozzák meg a döntésüket. A közelmúltban azonban jelentős változások történtek MTB vonalon is, amik a felhasználói réteget is érintik egyes kategóriákban. Fontos, hogy a csoportokat nem kizárólag kerékméret, rugóút vagy vázanyag alapján állapítottuk meg, hanem a fő szempont a felhasználási terület meghatározása volt. A sorozat első részében dióhéjban bemutatjuk az egyes osztályok alapvető jellemzőit, majd epizódonként részletezzük a technikai információkat és újdonságokat.
Mielőtt azonban elmerülnénk a kategóriák tengerében, egy dolgot fontos tisztázni. Az elmúlt 10 évben rengeteget fejlődtek a kerékpárok használhatóság terén. Nagyon ritka az az eset manapság, hogy jogosan komoly kritikával illessünk egy-egy tesztbringát. Nyilván vannak szebb és kevésbé attraktív modellek, jó ár-érték arányú vagy túlárazottnak tartott gépek, de nagy többségükre használhatóság szempontjából ritka a panasz. Gondoljuk csak bele, pl. egy 2006-os 9-es Deore szett Dual-Control fékváltókarokkal, fordított rugós hátsó váltóval, Octalinkes hajtóművel és V-fékekkel nem tartozott a legtöbbünk által vágyott gépekre. Napjainkban, egy 2016-os Deore szettre igazából egy rossz szavunk sem lehet. Igen, egy 8 sebességes lánc tovább tart, mint egy 10-es, egy V-féknek olcsóbb és egyszerűbb a karbantartása, mint a hidraulikus tárcsás rendszernek, egy filigrán csövekből készült acélváz szép és nem lyukad ki, ha befordul a kormány, lehet folytatni a sort. A lényeg viszont, hogy használat során egy mai gép nagyságrendekkel többet nyújt, mint 10 évvel ezelőtti megfelelője. Autós analógiát tekintve hasonló a helyzet, A-ból B-be el lehet jutni egy klíma és szervokormány nélküli, kazettás rádiós F Astrával, de szerintem nincs ember a Földön, aki azt abszolút értékben jobbnak tartaná egy új K Astránál.
Vásárlásnál érdemes észnél lenni, és nem elcsábulni egy X0 hátsóváltó vagy egy XT hajtómű láttán, hanem a kerékpárt komplett egységét nézni. Lehetséges, hogy az első ránézésre kevésbé jól felszerelt gép nagyságrendekkel jobban beválna a hétköznapokban.
A hosszúra nyúlt bevezető után nézzük a kategóriákat:
Túra/ hobby sport
Jellemzően merevvázas, merevvillás vagy első teleszkópos modellek, amik kezdő vagy lelkes amatőr kerékpárosok igényeit elégítik ki. Tulajdonképpen a gravel bike kedvező árú MTB megfelelői. Vázanyag tekintetében legtöbbször valamilyen alumínium ötvözetet, esetleg acélt használnak a gyártók, egyrészt a kedvezőbb ár miatt, másrészt az esetleges sérülések okozta károk csökkentése érdekében. Ha egy esésnél szerencsétlenül befordul a kormány a fém váz maximum összekarcolódik vagy behorpad, ellenben a versenyzésre szánt karbon bringákon komoly sérülés is keletkezhet. Vázgeometria tekintetében nagy a szórás, de jellemzően ezek a gépek rövidebb felsőcsővel és magasabb fejcsővel rendelkeznek a kompetitív sportolásra szánt testvéreikhez képest, kényelmesebb, felegyenesedettebb testhelyzetet biztosítanak a bringás számára.
Általában sárvédők, csomagtartó és kitámasztó felszereléséhez szükséges rögzítési pontok adottak, így hétvégi túrázáshoz tökéletesen felkészíthető kerékpárokról beszélünk. A hajtásrendszer is legtöbbször a kevésbé teljesítményorientált felhasználót szolgálja, 2- vagy 3 lánctányéros hajtókarral, széles áttételtartománnyal. Árkategóriát tekintve ezek a gépek képviselik az MTB-k belépő szintjét, de ha valaki kifejezetten ilyen felhasználásra keres csúcskategóriás gépet, annak sem kell csalódnia. Léteznek akár karbantartást kevésbé igénylő Rohloff vagy Pinion váltós modellek is. A sportolást elkezdeni, a környéket felfedezni, sőt kihívásként egy MTB maratonon elindulni bőven megfelelnek ezek a gépek.
Cross Country/ maraton verseny MTB
A cross country olimpiai sportág, a leghíresebb MTB maratonok is profi versenysportnak számítanak, így nem csoda, hogy ilyen használatra kompromisszummentes célgépeket készítenek a gyártók. Ebbe a kategóriába ezek a bringák és leszármazottjaik, a rendszeresen sportoló amatőr kerékpárosok számára elérhető bringák kerülnek. Főként merevvázas, első teleszkóppal rendelkező, valamint 100-120 mm rugóutas összteleszkópos biciklikről van szó, a vázanyag napjainkban legtöbbször karbon kompozit, esetleg könnyű alumínium ötvözet. Geometriát tekintve lényeges változások történtek az elmúlt években, egyrészt az egyre technikásabb pályák, másrészt a kerékméretek miatt. Már nincs a tervezőmérnökök agyába alapvető inputként beégetve a 71°-os fejcsőszög és 73°-os nyeregvázcsőszög, mint a 26”-os versenygépek hőskorában. Vannak, akik pl. laposabb fejcsőszöget alkalmaznak a stabilabb viselkedésért és más trükkökkel kompenzálnak az agilis irányítás megtartása érdekében, mások meredek fejcsőszöggel terveznek, és egyéb paraméterekkel próbálnak stabilitást elérni (Maximum 1-2° különbségekről beszélünk). Jórészt hosszabb felsőcső és rövidebb homlokcső jellemzi a versenyzésre szánt gépeket, így a versenyző sportosabb, teljesítmény szempontjából hatékonyabb pozícióban tud tekerni.
A vázak esetében lényeges a minél könnyebb, sallangmentes dizájn. Az utóbbi időszakban a fejlesztés nem feltétlenül a tömegcsökkentést érintette, hanem szintén a technikásabb pályák miatt, strapabíróbb és merevebb (laterálisan és hajtásirányban) alkatrészek kerültek felhasználásra. Sőt, a komfort fokozása is felmerült a top kategóriás versenygépeknél is, nem véletlen, hogy a Trek (IsoSpeed) és a BMC (MTT) is 10-15 mm-t mozgó elasztomeres jellegű csillapítással rendelkező hátsó vázháromszögű (softtail) modellt mutatott be. Az 560 mm-es szélességű kormányok is a múltat jelentik, manapság 680 mm-nél rövidebbet nem igazán találni merevfarú gépeken sem. Hajtás terén hódítanak az 1×11-es szettek, bár maratonokra még előfordul, hogy a profik is a kéttányéros rendszer mellett teszik le a voksukat a finomabb fokozatkiosztást szem előtt tartva. Árban 500 ezer Ft környékétől kezdődnek ezek a gépek, bár egyes akciókban néha olcsóbban is megvásárolhatóak.
Trail, all-mountain
Az igazi élménybringa kategória, egy átlagos maratonon még bőven megállja a helyét, de nem ezzel leszünk a leggyorsabbak. Technikás terepen sokat lehet fejlődni ilyen gépekkel, bőven van tartalék, amíg egy átlag bringás eléri a teljesítőképessége határát, 100%-ban ki tudja használni a bennük rejlő potenciált. Legtöbb esetben 120-160 mm-t mozgó fully-k, de előfordulnak ilyen rugóutas villával szerelt merevfarú gépek is a kategóriában. Viszonylag lapos fejcsőszög (67-68°) és meredek nyeregvácsőszög (74-75°) jellemző, így bár lefelé stabil és kiszámítható a bringa viselkedése nagy tempó mellett is, felfelé is vállalható tempót lehet velük menni. Erősített vázak, túlnyomórészt alumíniumból, mindenképp átmenő tengelyekkel elöl és hátul is. A paletta csúcsán nyilván léteznek karbon változatok is, de véleményem szerint tanulni és szórakozni, a határokat próbálgatni elegendő egy alu vázas modell is.
Az útállítós, általában már nagyobb átmérőjű 34 mm-es becsúszószárral rendelkező teleszkópok jól tudnak jönni egy mászásokkal tarkított Alpok túrán, akárcsak egy dropper post. Kerekek tekintetében, a széles tubeless felnikkel és gumikkal itt már nincs is értelme hagyományos belsős rendszerben gondolkodni, az átalakítás lenne az első, amit megejtenék, ha ilyen kerékpárt vásárolnék, és esetleg belsőkkel jönne a boltból. Hajtásrendszer tekintetében, az 1×11 térhódítása ellenére jellemző a 2×10-es vagy 2×11-es kialakítás, széles áttételtartománnyal a meredek mászásokhoz és a gyors, tekerős lejtőkhöz. Megközelítőleg 600 ezer Ft az ilyen modellek induló ára.
Enduro
Szakaszokból álló többnapos versenyekre készültek, ahol a lejtmeneteket időre teljesítik, míg a transzferszakaszok adott limit alatt saját tempóban abszolválhatók. A legtöbb enduró bringa komolyabb bikepark pályájára is elég tartalékkal rendelkezik. Jórészt csúcskategóriás gépekről beszélünk, nem ritkán karbon vagy jó minőségű alumínium vázzal. Mivel a 150-170 mm rugóút ellenére viszonylag könnyűek (13-14 kg), a felfüggesztési rendszerük meglehetősen szofisztikált, így hosszabb emelkedők is abszolválhatóak velük. Ha valakit nem igazán zavar, ha lassan ér fel a hegyre, viszont lefelé maximumot szeretné kihozni a lehetőségekből, akkor az enduro kategóriát neki találták ki.
A nagy tempónál fontos a stabilitás, ezt elősegítendő lapos a fejcsőszög (65-66°), továbbá az utóbbi időben több gyártónál is megfigyelhető a Mondraker által köztudatba hozott (Forward Geometry) hosszú felsőcső extrém rövid (30-40 mm-es) kormányszárral kombinálva. Az all-mountain kategóriához képest alkatrészeket tekintve főleg a vastagabb becsúszós (36 mm) villák, a kötelező dropper post és a szinte kizárólag 1x hajtásrendszer jelentik a különbségeket. Európa nyugati részén rendkívül népszerű ez a kategória, regionális és nemzeti versenysorozatokat is rendeznek nagy sikerrel. Az enduro sport krémjét az Enduro World Series adja, olyan legendás versenyzők fordultak meg a versenyeken, mint a tavaly visszavonult Fabien Barel, Cedric Gracia vagy Nicolas Vouilloz. 800 ezer Ft környékéről indul a kínálat.
Gravity
A downhill és freeride kerékpárok a leginkább szakág specifikus gépek a mountain bike világban. Az extrém lapos fejcsőszög, a 180-220 mm rugóúttal és a tapadós széles gumikkal kombinálva elképesztő tempót tesznek lehetővé a lejtőkön, de felfelé felvonó vagy platós teherautó segítsége kell. Bizonyos technikai megoldásokban ezek a gépek már közelebb állnak a krosszmotorokhoz, mint a hagyományos biciklikhez, gondoljunk csak a duplavállas villákra, az Öhlins által fejlesztett túlfolyótartályos rugóstagokra vagy a négydugattyús, fém fékcsöves fékekre. A költségekről talán jobb nem is beszélni…
Fat bike, 27+ és 29+
Élménybringa más megközelítésben, minimum 3.0”-es gumi befogadására alkalmas. Hóban, homokban, sárban, úttalan utakon szerencsét próbálni kimondottan érdekes lehet, aszfaltot érdemes kerülni vele. Az első tesztig szkeptikus voltam a kategóriával szemben, de ajánlom mindenkinek a próbát, más élményt nyújt, mint a megszokott bringázás. Jellemzően merevváz, merevvillával vagy rövid rugóúttal rendelkező teleszkóppal (Rock Shox Bluto), kihasználva az extrém ballonos gumik alacsony nyomáson nyújtott komfortját. Geometria tekintetében elég nagy a szórás, vannak gyártók, akik a sportosabb pozíciót preferálják, míg mások trail hardtail geometriát követnek. Összességében jellemző a strapabíró felépítés, szélesebb középcsapágy, szélesebb agytengelyek, egyes esetekben csomagtartó szemek is megtalálhatóak. A vázak sokszor nem az elérhető legjobb alumínium ötvözetből készülnek, felszereltség tekintetében is inkább az alsó-középkategóriás alkatrészek dominálnak, így nem ritka a 15-17 kg körüli tömeg. Arról nem is beszélve, hogy ennek jelentős részét a kerekek adják. Az egyediségnek ára van, így a fat bike kategória modelljei sem olcsók. 500 ezer Ft alatt nem sűrűn találni minőségi ducigumis bringát, de ha a kert végéből indulnának kedvenc ösvényeim és a szomszédok figyelmét is fel akarnám kelteni, elgondolkodnék a vásárláson. Pár napja beszéltem egy kollégával Utah államból, heti kétszer mennek bringázni térdig érő hóba fat bikeokkal és kifejezetten élvezik.
Következő részben a túra/hobby sport bringák részletes bemutatójával jelentkezünk. Maradjanak velünk!
