Teljesen megújul 2016-ra a Madone széria, mivel aero országúti lett belőle és egykori önmagát az Émonda váltotta. Kipróbáltuk hát az újdonságot és számos meglepetéssel kellett szembesülnünk!
Megfelelő környezet a számára
Alig pár napja jelent meg a cikkünk arról, hogy hányféle felhasználási terültre szakadt szét az országúti kerékpár kategória. Ennek a nagy halmaznak az aero országúti szegmensébe tartozik a Madone 9.2 is, sőt az egész Madone széria. Már első ránézésre látszik, mindent a légellenállásnak rendeltek alá (persze kiderül később, hogy mégsem). A váz 600-as OCLV szériából származik, amitől a hat tagból álló csoporton belül egyedül a csúcs Race Shop Limited különbözik, mely a még könnyebb 700-as szériából készül.
A mellékelt ábrán is látható, hogy a világhírű aero gépekhez képest is sokkal kisebb a KVF (Kammtail Virtual Foil) csövek légellenállása. A villa és a váz csövei szintén lapítottak, persze megfelelve az UCI előírásainak hiszen a minősítő matricát is megkapta, így profi versenyeken lehet vele indulni.
-
- A terelőlapok zárt és nyitott állapotban
Az első féknél is próbálták a nullához legközelebb eső cW értéket elérni, ami úgy sikerült, hogy a féket félig belesüllyesztették a villa száraiba, és egy Vector Wings nevű fedélpár alá rejtették a kábelezést. Ezek alapesetben zárt állásban vannak, csak akkor nyílnak ki ha kanyarodsz, ott pedig úgysem a légellenállás a legfontosabb szempont.
A kormány/stucni kombó egy darabból készül, és persze aero kialakítású, így nem szükséges végig bandázsolni (súlycsökkenés) mivel nagyon kényelmes felső fogásban. Erős pozitívum, hogy már ennél az „alap” modellnél sem spróroltak hanem felrakták a karbon cuccot.
Az OCLV karbon váz csöveinek tulajdonságait, formáját, vastagságát minden vázméret esetében külön megtervezték, így a 150 centis, és a 198 centis bringás sem fog merevség, vagy kényelem különbséget érezni. Furcsa a hátsó fék felfogatása, ami nem a láncvillákra került alulról, hanem a szokásos helyen maradt, bár eléggé besüllyesztve a támvilla/nyeregvázcső háromszögébe. Legalább a szerelők kevésbé sírnak, ugyanis belső kábelezéssel készül, ami már eleve nehézség, de az alsó elhelyezésű fékek beállítása, tisztítása is nehezebb.
Az aero országútik általában üveg merevségűek nem csak hajtás irányban hanem függőlegesen is. A Trek viszont gondolom rájött, hogy a versenyzők is igényelnek némi komfortot, az amatőr, akár túlsúlyos, de feltétlenül jóval kevesebbet tekerő felhasználók pedig pláne, és az egész profi sport néven nevezett marketig gépezet végén utóbbiak állnak, akik nem akarnak szenvedni, és az aero gépet nem azért veszik mert 56 km/h helyett 57-tel szeretnének menni a Flórián körön, hanem mert menő, meg jól néz ki. Ezért bekerült a Domane-nál bemutatott IsoSpeed rezgéselnyelő rendszer. Ez a felsőcső/nyeregvázcső keresztezésénél található, és nem kevés mozgást engedélyez miközben keresztirányban merev.
A DuoTrap szenzornak is van helye a láncvillában
Na ennyi hirtelen elég is lesz a vázból, de az azért látható, hogy minden technikai újdonsággal felvértezték amit jelenleg a mérnökök elő tudtak rántani. A felszereltsége vegyes képet mutat. A váltórendszer Shimano Ultegra mechanikus kivitelben. Sajnos Ultegra Di2 szettel nem kapható, pedig a világ legjobb ár/érték arányú elektromos szettje 🙁 Ha Di2-t szeretnél, akkor a 9.9-et kell választanod, amire Dura Ace Di2 került.
A kerekek Bontrager Paradigm Elite Tubeless Ready modellek, vagyis házon belülről jönnek. Ezekre Bontrager R3 Hard Case Lite gumikat húztak 23 mm-es méretben, de 25-öst is bele lehet tenni ami az itthoni utakra több mint ajánlott. A fékek Madone Aero névre hallgatnak, és kifejezetten a vázhoz készítették őket, de sajnos az Ultegra fékerejét nem sikerült elérniük vele. De erről majd később.
A csúcs Race Shop Limited kivitelek teljesítenek szolgálatot a Trek Factory Racing alatt.
Nehéz lenne objektíven letesztelnem egy olyan gépet amivel Fabian Cancellara, vagy Bauke Mollema is versenyzik, de nyugtatott a tudat, hogy itthon egyrészt nincsen profi versenyző aki ezt a szintet akár csak alulról is súrolná, másrészt az átlagember fogalmát kimerítem, és hát többnyire ilyenek fognak belépő szintű aero országútit venni.
Az első ami meglepett, hogy ez a bringa kényelmes! Na ez volt az egyetlen amit nem vártam tőle… Ok, végigültem a prezentációt, hogy IsoSpeed így, meg rezgéscsillapítás úgy, de alapjában véve egy aero gép mindig merev. A Madone viszont nem az, legalábbis függőleges irányban. Persze a csehországi úthálózat a legrosszabb részén is megüti a hazai autópálya minőséget, de azért mentünk szervizutakon is, így hamar kiderült róla, hogy bizony könnyű lenne vele itthon is együtt élni.
A nyeregre mindig kényes vagyok, de a Bontrager Paradigm AL teljesen kényelmes volt. Kíváncsi lettem volna, hogy mennyivel kényelmesebb a bringa ha 54-es mérettel megyek, de sajnos annak túl rövid volt a felsőcsőhossza nekem. Így jár akinek rövidek a lábai. Ahogy a képen is látható, a karbon aero nyeregcső alig volt kihúzva, pedig az is hozzátehetett volna még pár százalékot.
Geometriájára csillagos 5-öst kell adnom, nagy tempónál is stabil, kiválóan kanyarodik, de nem agresszíven meredek a fejcsőszöge, így az amatőr bringások is kezelhetőnek fogják érezni. A kormány kényelmét már ecseteltem, de meg kell tennem újra! Nagyon jó a fogása, és a lapított teteje miatt némileg érezhető itt is a rugalmasság ami sokat elnyel az út felől jövő ütésekből. De azért ne gondolj olyan rugalmasságra mint a legkönnyebb alu kormányoknál kiállva sprinteléskor!
Viszont! A tesztgépeken aero spacerekkel fel volt emelve a kormány vagy 2 cm-rel. Ez viszont baromi ronda egy vadászgépen! A fejcső sportosan alacsony (bár nem extrém módon), de tessék szépen lerakni a stucnit, és megszokni az üléspozíciót. Ne akarjunk aero bringát 2-3 centis emeléssel, mert úgy fogunk kinézni mint az amatőr triatlonosok az égbe emelt időfutam kormányaikkal… Egy kis nyújtás, edzés, aztán máris elérjük a kormányt, és a komolyabban bringázók sem fognak felnevetni a spacer temetőn!
Igazából ezt a bringát az amatőröktől a versenyzőkig bárki megveheti, mivel Ultegra szettje bőven kiszolgálja azt amit itthon versenyzésnek nevezünk, és 6,98 kilós súlyával sem kell belépő modellként szégyenkeznie. A fék ugyan nem hozza az Ultegra fékerőt, de betét cserével biztosan lehet ezt orvosolni. Meglepően kényelmes, kiválóan kezelhető, és minden részéről sugárzik az ára is, ergo meglehetősen menő. A technika megszállottai imádni fogják a vázát, a kis kinyíló terelőlapokat a fék fölött, és az IsoSpeed rezgéselnyelő képességét. Én raknék bele két magas falú karbon kerékszettet, mert a Paradigm Elite nem igazán illik bele. A 9.5-ös modell Aura szettje máris sokat dob a kinézetén, meg a légellenállásán is, de ez utóbbit úgyis csak 45 km/h-s tempó fölött lehetne érezni, ott meg kevesen közlekednek.
Igen, mélyen zsebbe kell nyúlni ehhez a bringához. De egy Trek-en fogsz ülni. A többit döntsd el magad! A felső házba mindig drága volt a belépő 🙂 De hogy a címet is megválaszoljam. Ha telik rá akkor kell! Mert egy nem mindennapi gép, komoly fejlesztésekkel, felszereltséggel, és persze pedigrével. Még ha “aerosága miatt” nem is leszek tőle gyorsabb a fagyi körömön, de ezzel bárhová oda lehet állni.
Forgalmazó: Genomed Kft.
Elérhetőség: www.trek.hu
Ajánlott fogyasztói ár: 1.899.000 Ft
Váz: 600 Series OCLV Carbon
Villa: Madone KVF
Fékek: Madone Aero
Váltórendszer: Shimano Ultegra 2×11 seb.
Hajtómű: Shimano Ultegra 50/34
Kormány: Madone XXX
Nyereg: Bontrager Paradigm
Kerekek: Bontrager Paradigm Elite
Gumik: Bontrager R3 Hard Case
