Hagyományos küzdelem a jól ismert összetett menők között és erős felhozatal a fehér trikósok versenyében egyaránt várható a 105. Tour de France programjában. Következzék az idei seregszemle.
Gary Lineker focis aforizmáját alapul véve mondhatnánk, hogy a kerékpársport olyan sportág, ahol a háromhetes versenyeken 176-an indulnak, és végül mindig Chris Froome nyer. Legalább is a legutóbbi hármat (Tour de France és Vuelta a Espana 2017-ben, Giro d’Italia 2018-ban), ő nyerte. Ráadásul a mostani verseny azért is nagy téttel bír számára, hiszen a végére akár bekerülhet az ötszörös győztesek elit klubjába is. Neki minden évben a francia nézők komoly ellenszenvével kell együtt élnie, ez idén még inkább így lehet, miután az UCI az utolsó pillanatban, kissé fura módon mondta ki ártatlanságát a salbutamol-ügyben. A csapatnál a verseny során valószínűleg majd a szokásos taktikával próbálkoznak: minél hamarabb lesokkolni az ellenfeleket.
Nem 2014-ben (hanem 2015-ben) volt utoljára “Roubaix-szakasz” a Tour de France-on, de a korábbi maradt meg jobban sokak emlékezetében, nem utolsó sorban Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida) kiváló teljesítménye miatt. A végső győzelemre esélyesek közül valószínűleg talán most is ő tarthat a legkevésbé a rettegett 9. szakasztól. A tavaszi szezonja márciusban és áprilisban szenzációs volt, Milano-Sanremót nyert, a Ronde van Vlaanderenen pedig debütánsként 26. helyen ért célba, ezzel a teljesítménnyel kis túlzással még az edzőit is meglepte. A másfél hónapos versenyszünete után viszont teljesen súlytalan volt a Critérium du Dauphiné-en. Legutóbbi két Tour de France szereplése igencsak sikeres: 2014-ben megnyerte, 2015-ben 3. lett, utóbbi esetben az utolsó hegyi szakaszokon szedte össze magát, valószínűleg most is inkább az utolsó héten láthatjuk majd akcióban. Előnyt jelenthet még számára, hogy nincs a lábaiban egy végigtekert Giro.
Tom Dumoulin (Team Sunweb) a revánsvétel szándékával érkezik majd a francia körversenyre: ha Chris Froome letaszította őt a Giro d’Italia trónjáról, akkor ő is ugyanezt kívánja tenni a brittel a Tour de France-on. Az uralkodó időfutam világbajnok szintén körbenézett a tavaszi egynaposokon, de sokkal fontosabb, amit az olasz körversenyen láttunk tőle: egyenletes és kimagasló teljesítményt nyújtott, akár Simon Yates-t, akár Chris Froome-ot kellett üldözni, ő volt a legaktívabb, több esetben a többiek csak utaztak rajta. Ez persze hátrányt is jelenthet majd júliusban: a verseny során fog kiderülni, valójában mennyire is fáradt. Az időfutamok miatt nem kell aggódnia, a hegyen pedig bármikor megcsillanhat a “gyilkos ösztöne” , ahogy jól ráérez egy-egy versenyszituációra.
A Yates-családot Franciaországban Adam Yates képviseli majd, és a Mitchelton-Scott csapata Simon kezdeti kiváló Giro-szereplésén felbátorodva teljes gázzal a fiatal brit győzelmére koncentrál majd, kihagyva a csapatból például a csak a sprintekben “hasznosítható” Caleb Ewant is. Adam nem sok versenyen indult, de ahol igen, top 5-ös pozícióban fejezte azt be. Egyenletesen jól teljesített tehát a tavaszi hónapokban, úgy tűnik, okosan, versenyről versenyre megy bele egyre nagyobb tétekbe, látszik ez a legutóbbi két szereplésén (Tour of California és Critérium du Dauphiné ) is. Volt már 4. a Tour de France-on, nem kell félteni, de talán a testvére is tud néhány tippel szolgálni, mit ne hibázzon el.
A tavaly a versenyt egy csúnya bukás miatt feladni kénytelen Richie Porte (BMC) idén tavasszal is pechesnek mutatkozott, aztán az utolsó versenyekre mégiscsak formába lendült, a június közepi Tour de Suisse-t meg is nyerte. Számára talán az jelentheti most a legnagyobb hátrányt, hogy a BMC csapatának sorsa igencsak bizonytalan, s ez nem biztos, hogy jót tesz a versenyzők körüli légkörnek. Nagyon valószínű, hogy Porte lesz, aki az első hegyi szakaszokon leginkább fogja kóstolgatni Froome-ot és a Sky csapatát.
Romain Bardet-nak (AG2R) hasonló volt a tavaszi programja, mint Nibalinak, és összeszedett egy szenzációs 2. helyet a Strade Bianchén, de a szintén kihagyott másfél hónap után júniusra egyáltalán nem tűnt meggyőzőnek. Hiába az összetett harmadik hely a Critérium du Dauphiné-en, a hegyi befutókon mindig könnyedén rázta le Geraint Thomas, márpedig mivel Bardet hátránya az időfutam, neki mindenképpen a hegyeken kell domborítania. Thibaut Pinot távollétében teljes mértékben rázúdul a francia versenyzőket mindig is érő nyomás, igaz, ő ezt jobban is viseli.
Idén van B-terv is a Team Sky-nál (illetve idén nyíltan is beszélnek róla), nyilván, részben az utolsó pillanatban végül mégiscsak megoldódó salbutamol-ügy miatt. Geraint Thomas legutóbbi nyilatkozataiból úgy tűnik, bármikor hajlandó átvenni az első számú pozíciót a csapatban, de ez legnagyobb valószínűség szerint majd az Alpokban (2. hét vége) dől el. Míg Froome egy végigtekert Giróval a lábaiban érkezik a Tour de France-ra, addig Thomas frissebb, és újkeletű sikerélményekkel a háta mögött áll majd rajthoz: a Critérium du Dauphie elsőséggel és a brit egyéni időfutam nemzeti bajnoki címmel.
A Movistarnál idén nem ketttő, hanem már három dudás próbál megférni egy csárdában, ami tekintve, hogy közben kilencről nyolcra csökkent az egy csapaton belüli versenyzők száma, így még speciálisabb helyzetet teremt. Nairo Quintana és Alejandro Valverde mellé ugyanis érkezik még Mikel Landa is. Mindenki arról nyilatkozik, hogy ez inkább előny lesz, mint hátrány, a szakvezetők szerint pedig majd az első hét hozza el a kérdésre a választ: hogyan alakuljon hármuk között a hierarchia. Legjobban sikeredett tavaszi programja egyébként Valverdének volt, csakhogy az a tény, hogy segítőnek is ő fogható be a legeredményesebben hármuk közül, patthelyzetet teremt.
Rigoberto Uranról (Team EF) nem sokat hallhattunk az előző hónapokban, úgyhogy ő a fő esélyesek között a sötét ló. Februárban a Colombia Oro Y Pazon harmadik lett, legutóbb pedig Szlovéniában tekert, ahol szakaszt is nyert és összetettben második helyen végzett.
Sprinterek
Idén ugyan jóval kevesebb lehetőséget kapnak a sprinterek a szereplésre, mint tavaly, de természetesen így is szép számmal lesznek jelen a legjobbak. A Quick-Step Floors csapatában most Fernando Gaviria az esedékes győzelemhozó, a sima meźőnyhajrával végződő befutókon leginkább csak Dylan Groenewegen (Lotto NL – Jumbo) lehet kihívója. A zöld trikóért folytatott küzdelemben azonban nem csak a mezőnyhajrák számítanak, hanem hogy egy versenyző végigbírja a három hetet viszonylag kiegyensúlyozott teljesítménnyel, ehhez meg leginkább Peter Sagan ( Bora-Hansgrohe) ért a gyorsemberek közül. Tavaly idő előtt kellett távoznia a zsűri hibás döntése miatt, meg is szakadt zöldtrikós sorozata, de idén újfent ő lesz a legnagyobb esélyese a diszciplinának. De ott lesz még a mezőnyben a tavalyi zöld trikós Michael Matthews (Team Sunweb), Marcel Kittel (Katusha- Alpecin), Alexander Kristoff (UAE Team Emirates) és Arnaud Demare (Groupama-FDJ) is.
Hegyi menők
A pöttyös trikó versenyében címvedő Warren Barguil idén a prokontinentalális Team Fortuneo-Samsicban versenyez, a csapat nyilván jó részben miatta kapott meghívást a Tour de France-ra. Kevesebbet is láthattuk versenyezni, legutóbb a Critérium du Dauphiné-n, hegyi pontgyűjtés tekintetében az ottani hatodik helye az egyetlen mérvadó eredménye. Sokan gondolják úgy, hogy a Giro d’Italia-részvétellel a lábaiban Tom Dumoulin inkább a hegyi pontok gyűjtögetésében lesz sikeres, ezenkívül Rafal Majka ( Bora-Hansgrohe), a már kétszeres hegyi király ( 2014 és 2016) is ott lesz a mezőnyben, ugyanakkor igencsak érdemes lesz odafigyelni a Team Sky ifjú szupertehetségére, Egan Bernalra is. A verseny második felére pedig eldőlhet, hogy a Movistar triója közül esetleg nem érdemesebb-e valamelyiküknek erre a diszciplínára koncentrálni. De talán még Jacob Fuglsangot (Astana) is érdemes erre a listára felvenni.
Fehér trikó
Adam Yatest már épp kiöregedett a fehér trikóból, de szép számmal lesznek 1993-ban, vagy később született fiatalok, akik nem csak egymással, de az idősebb és tapasztaltabb versenyzőkkel is fel tudják majd venni a harcot. Bernal nagyon jól versenyzett tavasszal, a Tour of Californiát megnyerte, előtte a Tour de Romandie-n második lett. Ő egyébként egyben a legfiatalabb az idei mezőnyben: 1997. január 13-án született. A második legfiatalabb a Groupama-FDJ fiatal francia versenyzője, David Gaudu (1996. október 10.), aki Pinot távollétében lehet a csapat fontos embere. A Movistar csapatában ott lesz az a Marc Soler is, aki tavasszal megnyerte a Paris-Nizzát, ő még szintén fiatal ( 1993. 11. 22.). Hogy mennyire sok mostanában az ifjú trónkövetelő ( bármely versenyzőtípus esetében) a nemzetközi mezőnyben, érdemes megjegyezni, hogy Fernando Gaviria, Gianni Moscon (Team Sky), vagy a tavaszi szezon egyik kedvence, Tiesj Benoot (Lotto-Soudal) is 25 év alatti még.
Fontosabb hiányzók
Akiket leginkább nem érdemes idén keresni a mezőnyben: a már többször említett Thibaut Pinot, Fabio Aru (UAE Team Emirates), Elia Viviani (Quick-Step Floor), Simon Yates, illetve van egy fontos információ azok számara, akik csupán a Tour de France idejen követik a sportágat: Alberto Contador az előző szezon végén visszavonult.
Kép forrása:ASO/ letour.fr
