Tabló: BVSC-Zugló Kerékpáros Szakosztály
A budapesti szakosztály közel hatvan éve folyamatosan jelen van a hazai kerékpáros sportéletben, az utóbbi két évtizedben pedig a BVSC-Zugló neve összeforrt a hazai pályasporttal.
A BVSC-Zugló Kerékpáros Szakosztályának versenyzői Pataki Ibolya szakosztályvezetővel a 2014-es pályabajnokság után
A „Tabló” célja: A Bikemag.hu szerkesztősége lehetőséget biztosít a hazai egyesületeknek, hogy egy riport keretében mutatkozhassanak be az oldalunkon és nem utolsósorban kifejezzék céljaikat, elvárásaikat a hazai kerékpáros sportéletben. Ha úgy tetszik, idővel megteremtve egy közös értékrend alapjait, fórumot adva a párbeszédnek, amelybe bárki bekapcsolódhat. Nem titkolt célunk megkönnyíteni az egyesületek számára egy közös irány kijelölését. Reméljük, hogy a tabló ezután is tovább bővül, nem szeretnénk kihagyni senkit, aki dolgozik a hazai kerékpársportért.
Az egyesület bemutatása:
Bikemag: Kérlek, mutasd be néhány mondatban az egyesületeteket! Mióta-, hányan-, hogyan-, miből-, milyen konstrukcióban működtetitek a csapatot?
Horváth Balázs: Az 1911-ben alapított BVSC keretein belül a kerékpáros szakosztály 1956 novemberében alakult meg, első klubhelyisége a Millenárishoz közel, a Thököly úton kapott helyet. A vezetőedzői feladatokat 1956 és 1979 között a korábbi többszörös pályabajnok, a motorvezetéses versenyszám specialistája, id. Pataki József vállalta magára, tőle a stafétát fia, ifj. Pataki József vette át, aki haláláig – 1998-ig – állt a klub élén. A szakosztályt azóta lánya, Pataki Ibolya vezeti, és egyben az edzői feladatokat is ő látja el. Munkáját testvére, Pataki Rózsa segíti, a technikai feladatokat pedig Venczli Krisztián végzi. A csapat körüli teendők elvégzésében komoly szerepet vállalnak a versenyzők szülei, családtagjai is. A csapat honlapjával, sajtómegjelenéseivel kapcsolatos feladatok elvégzésében az utóbbi fél évben jómagam – Horváth Balázs – működöm közre, így a szakosztályvezetővel egyeztetve ezúttal én fogok válaszolni a feltett kérdésekre. Mindenki, aki a csapat működését segíti munkáját jelenleg főállás mellett és/vagy díjazás nélkül végzi.
Balra idősebb Pataki József, a szakosztály alapítója, jobbra a családi hagyomány későbbi folytatója, ifj. Pataki József
A szakosztály legnagyobb létszámát a hatvanas-hetvenes években érte el, ekkor 40 versenyző, 2 edző, 1 technikai vezető, 1 vezető edző, 1 szakosztályvezető, 1 szerelő, 1 szertáros és 1 gyúró képezte a törzsgárdát. A támogatások csökkenésével a főállású alkalmazottak és a versenyzők létszáma folyamatosan csökkent, majd a kétezres évek folyamán a névadó főszponzor – a Magyar Államvasutak – támogatóként szép lassan teljesen kivonult a klub és a szakosztály mögül. Ennek következtében a legutóbbi időben már nem volt lehetőség főállású fizetett edző alkalmazására, a versenyzői létszám pedig 10-15 fő között állapodott meg. Ebben a felállásban működik a szakosztály ma is.
Bikemag: Milyen a múltban, illetve 2014-ben elért sporteredményeitekre vagytok a legbüszkébbek?
Horváth Balázs: A hazai sportéleten belül kiemelt jelentőséggel bír az olimpiai részvétel, így talán ezzel érdemes kezdeni: a magyar kerékpársport történetében Dér Ervin, Juszkó János, Lovassy Krisztián és Szabolcsi Szilvia személyében négy alkalommal állt rajthoz BVSC-s versenyző az olimpián. Emellett BVSC-s nevelésű a pekingi résztvevő Kusztor Péter, és volt idő, hogy csapatunk színeiben versenyzett Atlanta, Athén és Peking olimpikonja, Bodrogi László is.
Juszkó János, a BVSC versenyzője az 1966-os Békeveseny 6. szakaszának győzteseként
A múlt sikersportolói közül a hatvanas-hetvenes évek egyik legkiválóbb magyar országúti versenyzőjét, Juszkó Jánost emelném ki. Nyolcszor teljesítette a Békeversenyt, egy szakaszt nyert, négy ízben végzett szakasz másodikként, illetve összetettben volt nyolcadik is. A világbajnokságon a legjobb eredménye szintén egy 8. helyezés 100 km-es csapatversenyben, illetve a tokiói olimpián az élbollyal érkezve végzett a 24. helyen.
A közelmúlt legsikeresebb BVSC-s sportolója Szabolcsi Szilvia, aki egyben a magyar kerékpársport egyik legeredményesebbike is. Negyvenhatszoros magyar bajnok, 200 méteres repülőrajtos és 500 méteres állórajtos időfutamban felállított felnőtt női csúcseredményei máig érvényben vannak. Kétszeres U23-as Európa bajnok, emellett a kontinensbajnokságokon további egy ezüst- és két bronzérmet is szerzett. A sydney-i olimpián repülőversenyben az 5. helyen zárt, amely – Somogyi Miklós 1984-es Barátság Versenyeken elért győzelme mellett – mindmáig a magyar kerékpársport legjobb egyéni olimpiai eredménye. Ugyanebben a versenyszámban kétszer volt vb 6. (2001, 2002), a világranglistán pedig 1999-ben 5., míg 2000-ben a 4. helyen zárt.
A jelen reménysége Lovassy Krisztián, aki éppen a napokban írta alá amatőr sportolói szerződését klubunkkal (az UCI szabályzata szerint kontinentális csapat versenyzője más szakágban lehet klubcsapat versenyzője is egyben). Sumi teljes egészében BVSC-s nevelésű versenyző, 11 éves korában kezdett nálunk. Első komoly sikerét 2006-ban érte el, amikor az ifjúsági pálya világbajnokság pontversenyében az 5. helyen végzett. Ezután az UCI svájci központjában készülhetett (Szabolcsi Szilvia után immár a második BVSC-s versenyzőként), majd a pályaversenyzés mellett hazai- és külföldi kontinentális csapatokban országúti sprinterként folytatta pályafutását. Azóta UCI 2-es kategóriájú országúti, illetve 1-es és 2-es kategóriájú pályaversenyeken összesen hét győzelmet szerzett, 2012-ben Londonban ő képviselhette hazánkat – és csapatunkat – az olimpián. Fontos megemlíteni, hogy mindkét jelenleg országúton nemzetközi szinten is ütőképes felnőtt magyar versenyző – Lovassy Krisztián és Kusztor Péter – a BVSC-ben sajátította el a kerékpársport alapjait.
Pataki Ibolya, a szakosztály jelenlegi vezetője versenyzőként a kilencvenes évek elején
Kicsit nehezen indult az idei évünk, de végül eredményes szezont zárhattunk. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy sikerült új versenyzőket igazolnunk: Antal Zsuzsanna és Borissza Johanna Kitti személyében két komoly tehetség került hozzánk. Sorra szállították az eredményeket, évtizedes korosztályos csúcsok dőltek meg. Az Eb-n hetedik helyet szereztek csapat sprintben, Johanna pedig egy 3. és egy 4. hellyel térhetett haza Bécsből és Brnóból. Összesen 11 új magyar csúcsot állítottak fel versenyzőink idén, a lányok mellett ebben részt vállaltak master versenyzőink is – Sikari Gábor és Szilágyi Sándor –, valamint a jövőre már ifiként versenyző Hajdú Máté Olivér. Máté 11 éves kora óta kék-sárga színekben versenyez, rá és a biztatóan fejlődő Lődi Áronra komolyan számítunk a jövő évi külföldi pályaversenyeken. Serdülő újoncunk, Molnár Gábor az időfutam ob-n egy meglepetés ezüstérmet hozott a csapatnak, az ő felkészítése korábban Illés Bálint, jelenleg pedig édesapja munkáját dicséri. Az idei év szép pillanatai közül nem maradhat ki azonban Lovassy Krisztián a GP Viennán aratott győzelme sem, ugyanitt jó formát mutatva Holló Botond a 7. helyen végzett.
Szabolcsi Szilvia a két Európa-bajnoki trófeával a Millenárison
Bikemag: Mivel foglalkozik az egyesületetek?
Horváth Balázs: Elsősorban a pályakerékpáros szakággal foglalkozunk, az utóbbi 10 évben sokat tettünk annak érdekében, hogy idehaza ez a szakág megmaradhasson. Ezen belül főként a versenysport, illetve utánpótlás-nevelés a fő profilunk, a létszámkeretnek megfelelő léptékben. Az idei évtől kezdve a BVSC-Zuglón belül működő BVSC Ovi segítségével egészen kis gyerekekkel ismertetjük meg a kerékpározást, de ennek a munkának a gyümölcse csupán egy évtized múlva fog beérni. Az elmúlt évek gyakorlata alapján ritkában U13-as, sokkal inkább U15-ös és U17-es fiatalok érkeznek hozzánk, a többségük ekkorra már elsajátította a kerékpáros mozgásoktatás alapjait – többnyire a KSI-ben.
Azok a versenyzők választanak minket, akiket érdekel a pályasport, és ebben a szakágban szeretnének versenyezni, eredményeket elérni. Évek óta a mi csapatunk adja az utánpótlás pályaválogatott gerincét, célunk pedig az, hogy nemzetközi porondon – elsősorban az évenként megrendezett utánpótlás Európa-bajnokságon – sikeresen szerepeljünk. Sportolóink általában az U19-es vagy U23-as korcsoport végéig maradnak kizárólagosan nálunk. Ezután jó esetben hazai- vagy külföldi kontinentális csapatokban folytatják a pályafutásukat, mellette viszont pályán továbbra is minket erősítenek – ahogyan jelenleg Lovassy Krisztián és Holló Botond.
Foglalkozunk versenyszervezéssel is, de ez inkább kényszerűség, hasonló szervezeti összetétel esetén nem ezt szánnánk fő profilnak a jövőben. Egy a hozzánk hasonló kisebb szakosztály a mögötte álló 2-3 a csapat körüli feladatokat a napi munkája mellett ellátó segítővel nem képes komoly versenyszervezői tevékenységet kifejteni. Az elmúlt pár évben azonban nélkülünk nem igazán működött volna a pályasport hazai versenyrendszere. Önállóan vagy az MKSZSZ-szel közösen többször is rendeztünk pályabajnokságot, 2010 óta pedig évről-évre megszervezzük a pálya edzőverseny-sorozatokat – ha minden összejött, akár 5-6 fordulóra is sor kerülhetett egy-egy évben. Ezeknek megrendezése azonban amellett, hogy rengeteg energiát követelt a csapattól, olykor anyagilag is meghaladja a lehetőségeinket. A végeredmény ennek megfelelően nem mindig sikerült úgy, ahogyan szerettük volna.
Bikemag: Milyen versenyrendszerben versenyeztek / versenyeznétek szívesen?
Horváth Balázs: Jelenleg az általunk és a KSI SE által szervezett hazai pályaversenyeken, a felkészülési szempontból ideális hazai országúti versenyeken, illetve az elérhető közelségben lévő (Bécs, Brno, Prostějov) nemzetközi pályaversenyeken veszünk részt. Miután elsősorban a pályaszakágra koncentrálunk, ezért számunkra az lenne az ideális, ha szezonban legalább kéthetente lenne idehaza pályán versenyzési lehetőségünk. Ez jó kiegészítése lehetne az általunk becélzott külföldi pályaversenyeknek. Ha mindemellett az osztrákok – akikkel jó kapcsolatokat ápolunk – is rendszeressé tennék az edzőversenyeket, abban az esetben előállhatna akár egy olyan ideális állapot, hogy minden héten nyílna versenyzési lehetőség a hazai pályásoknak.
Bikemag: Ha van ilyen, mi a legfőbb hiányossága a magyarországi versenyrendszereknek?
Horváth Balázs: A kiszámíthatatlanság a legfőbb hiányosság. Az éves szövetségi versenynaptár későn készül el, és menet közben különböző okokból többször módosul. Ha nem vizsgálunk mást, csak a szakágunk bajnokságait, az utóbbi évben általánossággá vált, hogy a megrendezés anyagi fedezetének bizonytalansága miatt az utolsó pillanatig lebegtetni kellett a versenyidőpontokat. Ez senkinek sem jó – a Szövetség, a versenyszervező, a csapatok vezetősége, a versenyzők és a sportrajongók egyaránt kárát látják ennek a hibás gyakorlatnak.
Kusztor Péter BVSC-s színekben a Millenárison
Bikemag: Milyen hosszú távú céljaitok vannak az egyesülettel kapcsolatban?
Horváth Balázs: Egyelőre a jelenlegi modellt – kisebb létszámmal minőségi pályaspecifikus munkát végezni – szeretnénk az elkövetkezendő években működtetni, és elsősorban a versenysportra koncentrálni. Fő cél az utánpótlás Európa- és világbajnokságokon való eredményes szereplés. Mindemellett természetesen folytatni szeretnénk az idén megkezdett kerékpáros BVSC Oviprogramot is. Amennyiben megkezdődik a Millenáris felújítása és bővítése, illetve 2017-re elkészül az új, fedett velodrom, abban az esetben az új létesítmény élettel való megtöltésében természetesen mi is aktív szerepet kívánunk vállalni.
Bikemag: Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessétek?
Horváth Balázs: Két dologra van szükségünk a céljaink eléréséhez: anyagi támogatásra és egy fedett fapályára, amely Bécsnél közelebb helyezkedik el (ez utóbbinak a megvalósulása már folyamatban van). A koncepciónkat szezonról-szezonra elkészítjük, tehetséges versenyzőkből sincs hiány, de ahhoz, hogy eljuthassunk azokra a versenyekre, ami felkészülés vagy eredmények szempontjából lényeges, ahhoz nélkülözhetetlenek az anyagi források a felkészüléshez pedig a nemzetközi szintű infrastruktúra. Hosszú távon nem kívánhatjuk a szülőktől, hogy komoly, sokszor lehetőségeiket meghaladó összegekkel járuljanak hozzá a versenyzés és a felkészülés költségeihez. Egy biztos, a szakosztály már bizonyított: Szabolcsi Szilvia a hazai mostoha körülmények között készülve is megállta a helyét a nemzetközi porondon. Bízunk benne, hogy lesz még legalább egy ilyen tehetséges versenyzőnk, aki ha végre megfelelő körülmények között készülhet, akár túl is szárnyalhatja Sziszka kiváló eredményeit.
Bikemag: Milyen forrásokból működtetitek az egyesületet, illetve milyen forrásokból tervezitek a jövőben működtetni?
Horváth Balázs: Az utóbbi években Zugló Önkormányzata lépett elő a BVSC fő támogatójává, ezzel párhuzamosan a klub neve BVSC-Zuglóra változott. A kerékpáros szakosztály jelenleg a versenyzők tagdíjából, a névadó klub által nyújtott támogatásból, valamint szponzorok segítségével próbálja fenntartani magát. A csapattagok fejvédőit és szemüvegeit évek óta Rudy Project biztosítja, a Patai Szabó Kft. alkatrészekkel támogat minket, míg a Krizsanits Mérnökiroda Kft. És a C-Eletricbau Rt. a működés költségeit segíti anyagilag – ezúton is szeretnénk köszönetet mondani nekik a támogatásért. Húsz éve működik alapítványunk a kerékpáros ifjúságért, onnan is nagy segítséget kapunk. Sajnos mindez nem fedezi maradéktalanul a költségeinket, így a versenyruházat-, a versenyre való utazás-, valamint az országúti- és pályakerékpárok kapcsán felmerülő kiadások egy része a versenyzőket és családjukat terheli.
BVSC-s bajnokok tiszteletköre a 2005-ös pályabajnokságon
Jövőre előreláthatóan némileg javulhat a helyzet, miután az idei eredményeink alapján a klub vezetősége ígéretet tett arra, hogy komolyabb támogatást nyújt szakosztályunknak. Ennek ellenére válogatott versenyzőink nemzetközi szereplése továbbra sem nélkülözheti a szövetségi szerepvállalást.
Részvétel a kerékpáros közéletben:
Bikemag: Tagegyesületként részt vettetek-e az utóbbi években a Szövetség munkájában, részt vesztek-e a közgyűléseken? Mi jut eszetekbe először, amit megemlítenétek, hogy a ti nevetekhez fűződik a hazai klubéletben/versenyrendszerben?
Horváth Balázs: Szakosztályvezetőnk, Pataki Ibolya különböző minőségben évek óta közreműködik a MKSZSZ munkájában. Hol formálisan – szakágvezetőként –, hol informálisan segíti a pályaszakág munkáját. Nemzetközi pályaversenyeken az utóbbi években ő kíséri a pályaválogatottat, ilyenkor a válogatott nem BVSC-s versenyzői számára is szakosztályunk biztosítja a technikai hátteret (szállítás, étkezés, szerelés, versenykerekek). A közgyűléseken rendre képviseltetjük magunkat. A BVSC-Zugló nevéhez a hazai klubéletben leginkább a pályabajnokságok megszervezése és lebonyolítása köthető.
A 2009-es versenyzői keret a Millenárison
Bikemag: Véleményed szerint egy kerékpáros szövetségnek miben kellene segítséget nyújtani számotokra, hogy az egyesület céljai könnyebben elérhetők legyenek számotokra? Vagyis konkrétan a szövetségtől mit vártok el, mit tegyen a ti egyesületetekért?
Horváth Balázs: A hazai kerékpársport bekerülve a 16 kiemelt sportág közé tavaly és az idei évben a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel komolyabb támogatást kapott. Ennyi állami pénzből már megoldható a hazai versenyrendszer, illetve a válogatott keretek normális működtetése. Mivel a pályaválogatott gerincét – mind utánpótlás, mind pedig elit vonalon – egyaránt a mi versenyzőink adják, ezért számunkra a legnagyobb segítség az lenne, ha evidenciává válna, hogy egy válogatott kerettag külföldi versenyeztetésének költségeit (abban az esetben, ha nem klubcsapata színeiben, hanem nemzeti válogatottként áll rajthoz) a Szövetség fedezi. Magyarán a versenyző és az edző azzal foglalkozhasson, ami a dolga: a szakmai munkával és a felkészüléssel, és ne azzal, hogy honnan teremti elő mondjuk egy-egy Eb-részvétel költségeit. Aki figyeli a hazai pályasport közelmúltjának történéseit, az láthatja, hogy ez nem csak a mi szakosztályunk problémája.
Ifjúsági és U23-as Pálya Európa-bajnokság 2014, Anadia: Borissza Johanna Kitti és Antal Zsuzsanna jóvoltából először állt rajthoz magyar női sprint csapat szabvány 250 méteres fedett pályán
Bikemag: Mi az a három legfontosabb dolog szerintetek, ami az ismert keretek között fő céljaként fogalmazhat meg a kerékpáros szövetség?
Horváth Balázs:
1. A versenyzői tömegbázis növelése, ami leglátványosabban a kiváltott licencek számában mérhető.
2. Nemzetközi szinten is elismert hazai versenyrendszer kialakítása.
3. Az új Millenáris megépítése kapcsán hatalmas lehetőséget kapott a sportág és a szakág, ezt ki kéne használni, be kéne bizonyítani, hogy ha a lehetőség adott, azzal tudunk élni, és életet tudunk lehelni a sportágba és a pályaszakágba.
Bikemag: Egy működő kerékpáros szövetség tevékenységével kapcsolatban miről szeretnétek folyamatos tájékoztatást kapni?
Horváth Balázs: Röviden: mindenről. Ha viszont egyetlen dolgot kéne kiemelni, akkor talán az elnökségi döntések átláthatóságát, visszakereshetőségét említeném. Magyarán ha születik egy döntés, az legyen publikus, jusson el minden érdekelthez, lehessen tudni, hogy mikor született, és pontosan mi volt a tartalma.
Lovassy Krisztián 2013-ban és 2014-ben egyaránt győzni tudott a Grand Prix Viennán, Bécsben
Bikemag: Mi a véleményetek egy jövőbeni egyszövetségi rendszerről, külön adminisztrációval működő szakági szövetségek nélkül?
Horváth Balázs: Bármelyik rendszer – az egy- illetve a többszövetséges egyaránt – megfelelő lehet, ha működik. Ez a mostani többszövetséges rendszer viszont sohasem működött igazán jól, létrejötte óta felesleges konfliktusokat generál ás átláthatatlan. Ha ezen lehet javítani, és működőképessé lehet tenni, akkor meg kell tenni, amennyiben azonban nem, abban az esetben át / vissza kell térni az egyszövetséges rendszerhez. Egy egyszövetséges rendszeren belül ugyanúgy lehetnek az egyes szakágaknak önálló felelősei, míg egy többszövetségesen belül hasonlóképpen lehetnek területek, amivel nem foglalkozik senki – a működőképesség tehát nem biztos, hogy a szervezeti struktúra függvénye.
A jövő reménységei: Hajdú Máté Olivér (a háttérben) és Molnár Gábor
Bikemag: Egyéb fontos közlendő, amit szeretnétek megosztani a nyilvánossággal?
Horváth Balázs: Jó lenne, ha minél többen megismerkedhetnének a pályakerékpározással, mert egy roppant érdekes és élvezetes szakága sportágunknak, amelynek életébe idehaza sajnos kevesen folynak bele. Aki nem űzte még, az igazából nem is tudja, hogy miféle jóból marad ki. Az állóképességi pályasport nagyon jó kiegészítése az országúti kerékpársportnak, mint ahogyan egy állóképességi pályás életéből sem hiányozhat az országút – sem edzés, sem pedig versenyzés szintjén. A két szakág tehát nem kizárja, hanem kiegészíti, erősíti egymást.
Fotó: BVSC-Archívum, HBalage, Pataki Ibolya, Yasec Kft.
Szerkesztői lábjegyzet: A Bikemag.hu-n szeretnénk lehetőséget adni mindazoknak, akik aktívan dolgoznak, értéket teremtenek a kerékpársportban. Aki tehát minderről a munkáról be szeretne számolni weboldalunkon keresztül, nyitott kapukat dönget, bármikor megkereshet a megadott elérhetőségeken. Miután a napokban komoly erősítés történt a Bikemag stábjában, 2015-re tovább gondoltuk az egyesületek bemutatását, és szeretnénk újra felpezsdíteni a fórum-életet is, külön felületet adva ennek a bizonyos “Tablónak”. Addig is a “Tabló: a magyar kerékpársport körképe”-sorozat cikkeit a Tabló menüpont alatt kereshetitek majd vissza, szólhattok hozzá. Ha valaki kimaradt, de úgy érzi ott lenne a helye a Tablón, ne habozzon írni nekünk!
A hosszú távú párbeszéd jegyében:
Takács Tamás tt@bikemag.hu
Tóth András andras.toth@bikemag.hu
