Az olimpia női mezőnyversenye érdekesen alakult, egy egésznapos szökés végén Anna Kiesenhofer ért be elsőként a célba, míg a mezőny nem tudta az időkülönbséget és valószínűsíthetően ezért nem üldözték teljes erővel a szökést. A második helyet az utolsó kilométereken a mezőnytől megszökő Annemiek van Vleuten szerezte meg (aki úgy ünnepelt mintha nyert volna), a harmadik helyen Elisa Longo Borghini ért a célba. A szervezők ezen a napon sem voltak a helyzet magaslatán.
Fotó: UCI
A tokiói olimpián az országúti mezőnyversenyen 137 km és majdnem 2700 méter szintemelkedés várt a nők számára, bár csak egy nagy hegyet kellett megmászniuk a szintemelkedés mégis nehéz pályát mutat, ezért várható volt, hogy nem a sprinterek csatája lesz ezen az olimpián.
A rajt után gyorsan elment a nap szökése, ami Anna Kiesenhofer támadásával indult és hozzá csatlakozott Carla Oberholzer, Vera Looser, Omer Shapira és Anna Plichta. A szökés előnye gyorsan elérte a 10 percet, de a mezőny látszólag nem aggódott a szökevények miatt, hiszen a versenyek többségén könnyedén be szokták őket darálni a cél előtt.
A németek, mint az egyik legnagyobb létszámú csapat, vállaltak sokat a vezetésből, de 60 km-rel a cél előtt a hollandok kezdtek akciózni. Demi Vollering sokat ment a mezőny élén előkészítve a többiek támadását. A szökevények a hegyen szétszakadtak, Kiesenhofer, Shapira és Plichta haladtak az élen, majd az osztrák Kiesenhofer vállalt be és hagyta ott a többieket. A főmezőny szépen fogyatkozott, majd a hegyen Annemiek van Vleuten lépett el a mezőnytől, az előnye az 1 percet is elérte, de végül felért rá egy erősen megfogyatkozott főmezőny. Ekkor a szökés előnye még 5 perc fölött volt, ami sejtetni engedte hogyha az osztrák versenyző kitart akkor még haza is érhet. Kívülről nézve gyanús volt, hogy miért nem üldözik, mintha nem tudnák, hogy mennyi az előnye.
Az utolsó 20 km-en a hollandok álltak az élre és mentek tempót, kb 6 km-rel a cél előtt érték utol a Plichta, Shapira kettőst, amikor még mindig 2 perc fölött volt Kiesenhofer előnye. Érthetetlen volt az egész verseny vége, nem lehetett tudni, hogy azért nem sietnek, mert feladták az első helyért küzdést vagy csak nem tudják, hogy Kiesenhofer előttük van.
Kiesenhofer óriásit küzdött, a mozgása már borzalmas volt, látszott, hogy nagyon akarja a győzelmet és mindent belead. Végül bőven hazaért és megnyerte az olimpiát, egy olyan versenyző, aki nem worldtour csapat tagja! Az utolsó kilométereken a hollandok lószolták a mezőnyt és Annemiek van Vleuten szakadt el a “mezőnytől”, őt Elisa Longo Borghini üldözte, de már nem volt esélyes felérni az olasznak a hollandra. Van Vleuten a célba érve ünnepelt, mintha ő nyerte volna a versenyt, ekkor már sejteni lehetett, hogy valójában mi történt és ezt a verseny utáni interjúk is alátámasztották. A mezőny nem tudta, hogy Kiesenhofer elöl van.
És ez hogyan fordulhatott elő? Nem volt rádió és a szervezők kevés információt biztosítottak a versenyzők részére, sőt még a nézők számára is… Természetesen ez nem von le semmit Kiesenhofer érdemeiből, mert óriásit küzdött, és a mezőnyt sem mentesíti a szökés elnézése miatt, viszont a szervezők ne legyenek büszkék a munkájukra, mert a férfi és a női országúti mezőnyversenyen is súlyos hibákat vétettek.
