Napjainkban nagyon megosztó téma, hogy a biológiai nemeken kívül léteznek-e további állapotok, amelyek túlmutatnak a természetesség fogalmán. Az egyik ilyen állapotot (vagy inkább állapotokat, hiszen ez egy összefoglaló kategória) transzneműségnek hívják, amikor az adott egyén nem képes azonosulni biológiai nemével. Vannak, akik elfogadják ezt, vannak, akik tiltakoznak ellene. Most a sport világában ütötte fel a fejét a probléma.
Az Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) új irányelveket fogalmazott meg a transznemű sportolók versenyeztetésével kapcsolatban. Ezek az irányelvek a jövő téli, pekingi olimpiai játékok után lépnek érvénybe. A NOB azonban nem központilag határozott az új szabályokról, hanem minden szövetség saját hatáskörébe helyezte a döntés jogát. Az eddig érvényben lévő irányelvek kimondták, hogy egy transznemű sportoló csak akkor versenyezhet – természetesen a nők között -, ha a megmérettetést megelőző 12 hónapban a tesztoszteron szintje nem lépte át a 10 nmol/l mennyiséget. A nemzetközi szövetség tehát egy felső korlátot szabott a hormon szintnek, elkerülve ezzel a tesztoszteron túladagolását, amely szabálytalan módon előnyt biztosít használójának. Bizonyára mindannyian emlékszünk azokra a szovjet (vagy alapvetően bármilyen nációhoz tartozó) sportolónőkre, akik brutális izommennyiséggel a vállukon, kezükön és lábukon értek el fényes sikereket, lettek olimpiai bajnokok, majd – sajnos sokan közülük – ideje korán életüket vesztették. A korai halál, és egy sor másik mellékhatás keserítette meg ezen emberek életét, akik azonban mindent is beáldozták a siker érdekében, kockára téve a saját egészségüket. A NOB eddigi útmutatásai valószínűleg nem az utóbbi tényállást hivatott megelőzni, sokkal inkább az egyenlő esélyek miatt volt erre szükség.
Botrány a masters pályakerékpáros VB-n! – Egy transznemű lett a világbajnok
Az új irányelv, amely tehát a téli játékok után lesz hatályos, eltörli ezt a plafon értéket. Magyarul nem szabályozzák, hogy egy transznemű sportoló szervezetében mekkora mértéket érhet el a tesztoszteron mennyisége. Ez természetesen kétségeket vet fel a tiszta és egyenlő versengéssel kapcsolatban, így a sportvilág jelentős része értetlenül áll az eset előtt. A másik oldalról azonban a transznemű versenyzők üdvözölték a döntést, kiemelve, hogy ez egy fontos előrelépés esetükben. Dr. Richard Budgett, a NOB vezető orvosa az Európai Tanács előtt tartott felszólalást az esettel kapcsolatban, melyben kiemelte: az új irányelveket a transzneműek és interszexuálisak jogainak védelmében hozzák meg. Az orvos azt is hozzátette, hogy nemcsak két nem létezik a Földön, az új elveknek pedig ezzel összhangban kell lennie. “A transznemű nők semmivel sem különbek természetesen női társaikhoz képest” – jelentette ki Budgett, aki elmondta: külön kell választani a nemet és a részvétel jogosultságát is. Tehát ha valaki transznemű, az nem zárja ki a biológiailag természetes társakkal való versenyzés lehetőségét.
A NOB 250 sportolóval konzultált, mielőtt közreadta 10 pontból álló ajánlását, viszont a nemzetközi sportszövetségekre hagyta a döntést, hogy ezeket az ajánlásokat követik-e, avagy sem. A pontok között megtalálható, hogy a versenynek igazságosnak, tisztának kell lennie, egyúttal védeni kell a sportolók érdekeit is. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) eddigi hozzáállásából az derül ki, hogy nem fog változtatni a tavaly elfogadott új szabályokon, amelyek 5 nmol/l mennyiségben maximalizálják a transznemű női sportolók tesztoszteron szintjét. (Fontos kiemelni, hogy egy átlagos nő tesztoszteron szintje 0,2-1,4 nmol/l között ingadozik, ehhez képest még az UCI által megengedett mennyiség is okozhat akár háromszoros értéket!) A kerékpáros szervezet tehát szembemegy az olimpiai bizottsággal, és az új ajánlások ellenére is ragaszkodik korábbi elveihez.
A transznemű nőknek az idénre halasztott tokiói játékokon is sikerült felhívnia magukra a figyelmet: Laurel Hubbard személyében egy új-zélandi súlyemelőt ismerhetett meg a világ, aki az olimpiák történetének első transznemű sportolója lett. A 43 éves versenyző a nők 87+ kg-os kategóriájában indult, csoportjában utolsó lett, és kiesett. Hubbard egyébként a legidősebb sportoló lett a súlyemelők között, és negyedik legidősebb minden sportolót figyelembe véve, akik olimpián képviseltették magukat. (A sportoló kora, versenyszáma és kinézete alapján érdemes elgondolkozni, hogy az új szabályok mennyivel nehezítik majd azok dolgát, akik a természetesek táborát erősítik.) A kerékpáros berkekben 2018-ban született az első siker egy transznemű nő részéről: a kanadai Rachel McKinnon a los angelesi master pályakerékpáros világbajnokságon a 35-44 éves nők számára kiírt sprintversenyt nyerte meg. Az olimpiai kerékpár versenyekre egyébként az UCI és a NOB közösen fogalmaz meg szabályokat, így egyelőre kérdéses, hogy a 2024-es, párizsi játékokon lesz-e limit értéke a transzneműek tesztoszteron szintjének.
Az új irányelveket egyébként 3 éve próbálja keresztülnyomni a szitán a bizottság, de a heves tiltakozások miatt nagyon úgy fest, hogy csak jövőre kerül pont az ügy végére. Az más kérdés, hogy a női sportolók érdekvédelmi szervezetei nem véletlenül tiltakoznak a döntés ellen, és az sem véletlen, hogy nem mutatkozott nagy hajlandóság az új keretek elfogadására; ezért tart már 3 éve a huzavona a témában. A mostani döntés korántsem biztos, hogy a lezárja ezt a kérdéskört, a jövőben további fejlemények is várhatóak az ügyben.
