A télvégi időszakban gyakori, hogy a sportolók is megbetegszenek, főleg ha éppen több járvány tombol a lakosság körében. Egy sportoló jellemzően nehezebben marad a fenekén vagy az ágyban, ezért legutóbb azt a kérdést boncolgattam, hogy szabad-e betegen edzeni. Mostani cikkemben továbblépünk eggyel, már meggyógyultunk. Ilyenkor mi a helyzet? Hogyan térjünk vissza az edzésbe? Hogyan kezdjünk el újra sportolni betegség után?
Megbetegedni senki nem szeret, különösképpen a sportolók, hiszen az addigi sportolással kapcsolatos tervek valamilyen mértékben biztos borulnak, amikért eddig heteket, hónapokat dolgoztunk és ehhez még hozzájön, hogy a mentális egészségünkhöz szükséges sportolást/edzést sem feltétlenül tudja megkapni a testünk. Viszont ha már megbetegedtünk akkor fontos szem előtt tartani, hogy az elsődleges cél mindig az, hogy minél hamarabb meggyógyuljunk és ehhez igazítani a betegség alatti sportolást.
Tegyük fel, hogy meggyógyultunk, ilyenkor mi a helyzet, hogyan és mikor kezdjünk el újra sportolni.
Ez szintén egy összetett probléma, nagyon hasonló a betegség alatti edzéshez, sőt akár annak a folyamatnak is része lehet. Sokan mondják, hogy ők még annyit kihagynak a betegség után, mint amennyi ideig betegek voltak, ami akár elfogadható is lehetne bizonyos esetekben, de alapvetően egy rossz általánosító szabály, mivel minden ember és helyzet más és más, semmi nem fekete és fehér ebben a kérdésben sem. Nézzünk két esetet!
Ha olyan állapotban vagyunk, hogy betegség alatt is sportolhatunk/sportolunk (laza edzéseket végzünk!), azaz a betegség annyira nem komoly, akkor a visszatérés az edzésbe nagyon gyors lehet. Pár edzéssel a betegség után már értelemszerűen közel teljesen terhelhetők lehetünk és folytathatjuk az edzést a tervek szerint. Persze érdemes figyelni rá, hogy abban a pár edzésben is legyen fokozatosság.
De mi van akkor ha tényleg annyira betegek voltunk, hogy nem tudtunk edzeni a betegség alatt ami akár egy hétig vagy tovább is eltartott? Ez a bonyolultabb helyzet. Ha edzővel dolgozunk akkor remélhetőleg ő jól fogja irányítani a visszatérést (mármint ha olyan edzővel aki nemcsak órát tart nekünk egy fitnesz teremben hanem kompletten tervezi az edzésünket). Ha viszont magunktól edzünk akkor nekünk kell figyelni a testünk jelzéseire.
Ha úgy érezzük, hogy képesek vagyunk már sportolni akkor betegség után mindenképpen könnyű, regeneráló munkával kezdjünk, kerékpáron max 30-40 perc laza gurulás vagy görgőzés és futásnál is csak egy kényelmes maximum 30 perces edzés legyen. Ebből már érezni/látni fogjuk, hogy milyen állapotban vagyunk és akár azt is leszűrhetjük belőle, hogy még nem kéne sportolnunk, hívjon minket bármennyire az a kerékpár vagy futócipő, például köhögve vagy elszálló pulzussal nem kéne erőltetni még az edzést.
Az első hetet ajánlott visszatérő hétnek használni, amikor csak könnyű munkát végzünk, mellőzni a kemény intervallokat és a hosszú edzéseket. A rajtunk lévő szenzorok (pulzusmérő, wattmérő, core) jó visszajelzést fognak adni, hogy éppen hogyan állunk. Az természetes, hogy kicsit magasabb lesz a pulzusunk egy hosszabb kihagyás és betegség után, de idővel vissza fog térni a szokott kerékvágásba. Ami nagyon jól használható visszajelzést ad, hogy egy azonos tempójú edzés során mennyire emelkedik meg a pulzusunk. Például ha az edzés végére az egekben lesz a pulzusunk alapozó tempó alatt akkor még érdemes visszavenni és rövidebbeket és könnyebb munkát végezni, fő a fokozatosság ilyenkor is. Jobb esetben az első hét után már újra rendesen terhelhető állapotban leszünk, de azt ne várjuk el magunktól, hogy egyből ugyanaz fog menni mint a betegség előtt, hagyjunk pár hetet a testünknek erre. De az is előfordulhat, hogy hosszabb lesz a visszatérés a teljes értékű munkához, főleg a covid utáni időkben gyakran találkozni vele, hogy akár hónapok is kellhetnek ahhoz, hogy valaki újra visszanyerje a betegség előtti formáját.
A végére kicsit blogolok és írok a saját példámról és tapasztalataimról.
A legutóbbi cikkben írtam, hogy én is beteg lettem és éppen sok napja nem edzek. Azóta (12 nap után) elkezdtem újra sportolni. Futással kezdtem és az első kilométeren keményen vissza kellett magam fogni, mert annyira pihentek voltak az izmaim, hogy simán repültem voltam 1 perccel jobb kilométerekkel az elején. A pulzusmérő és a futóóra jó társak ilyenkor. A második kilométernél a pulzusomon már nagyon látszódott a betegség, mert 10-zel többet vert a szívem azonos tempónál a betegség előtti állapothoz képest. A futás végére pedig teljesen elszállt a pulzusom. A lábaim vittek volna, de a keringésemet láthatóan megviselte a vírus. Ezért egyelőre csak lassan futok és a tempót nem emelem. Kerékpáron ugyanez a helyzet, magasabb a szokotthoz képest a pulzusom, de kisebb a végére az elemelkedés. A kondi és a korcsolyázás viszont pont ugyanúgy megy mint a betegség előtt.
Látható, hogy a betegség utáni 3. edzésen is a végére teljesen elemelkedik a pulzus egy számomra laza tempónál (Z2)
Edzőként a idei évben sajnos sok a saját helyzetemhez hasonló helyzettel találkoztam a sportolóimnál, valószínű ugyanaz a vírus ment át mindenkin. A jól regenerálódó gyerekeknél is eltartott 2 hétig a teljes felépülés, a felnőtteknél pedig akár 3-4 hétig is eltartott. Az utóbbinál sportolói és edzői oldalról a legnehezebb a már sokszor említett probléma, hogy vissza kell fogni az adott személyt, hogy ne akarja magát szétterhelni és ne mondja azt, hogy már jól van miközben nincs így.
Türelem 
