A Shimano legújabb csúcs országúti szettjét, a Dura-Ace R9200-at tavaly mutatták be, de nagyon sokat kellett arra várni, hogy ténylegesen kapható legyen és tesztbringa is legyen belőle. De végül megérkezett hozzánk a világ legjobb szettje (?) és kipróbáltuk, hogy tényleg ennyire jó-e. Lássuk!
Az elmúlt 10 évben talán a Shimano Dura-Ace R9200 szett volt az, amire a legjobban vártunk vagy pontosabban fogalmazva a legtöbbet vártunk, sajnos a covid rendesen bekavart a gyártásba és a fejlesztésekbe is, így az eredeti időponthoz képest egy évvel később mutatták be a szettet, sőt ez még nem volt elég, mert ehhez képest legalább még fél évet csúszott a boltokba érkezés, tehát tényleg egy olyan alkatrészcsaládról van szó, ami igazán megváratta a technika rajongóit. Az R9200 számos újdonságot hozott a Shimano országúti szettek életében, erről tavaly szeptemberben a szett bemutatása után írtunk egy hosszabb cikket, most viszont a hazai forgalmazó összerakott egy kerékpárt az új szettel és végre megtapasztalhattuk, hogy mit tudnak ezek a technológiák a gyakorlatban.
Az egyik nagy újdonság az új Dura-Ace-nél, hogy ez az első 12 sebességes országúti szett a Shimano kínálatában, a három nagy gyártó közül a japán márka volt az utolsó, aki meglépte ezt a fejlesztést. Valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy miért várt ennyit erre a Shimano, mert látszólag nem tűnik annyira bonyolult dolognak, bár az is lehet, hogy nem hittek ennek a fejlesztésnek a szükségességében. A lényeg, hogy végre megcsinálták. Viszont ha már megcsinálták akkor rendesen végiggondolták és a mérnökeik nem égették le magukat mindenféle hatékonyságrontó mini lánckerekekkel a soron, mint a konkurenciánál.
A másik nagy fejlesztés, hogy a 9200-as szett már félig vezeték nélkül működik, pontosabban a fékváltókarokból már nem jön ki vezeték (CR1632-es elemek vannak bennük), de a vázban található az akkumulátor, ami vezetékekkel van összekötve az első és a hátsó váltóval. Ezzel egyszerűsödik a kerékpár szerelhetősége, aminek a kerékpártervezők és az összeszerelő soron biztos örülnek, de még mindig okozhatnak szerelési problémákat a vezetékek (ahhoz képest, mintha csak fel kéne csavarozni a váltót), bár egy átlag felhasználónak valószínűleg soha nem kell ezzel foglalkoznia, meg eleve a Shimano elektromos váltók nem túl karbantartás igényesek. Fontos még, hogy mivel nincs junction box a váltókarok és a váltók között, így ezek a funkciók átköltöztek a hátsó váltóba, idekerült a töltő csatlakozója és az egyetlen gomb is, ami nem a váltásért felel.
A rendszer programozható, gyakorlatilag agyonállítható, a mobiltelefonunkra letölthető alkalmazás segítségével be tudjuk állítani, hogy milyen gyorsan váltson a rendszer, a gombot nyomva tartva mennyit váltson maximálisan, mielőtt keresztbe futna a lánc váltson-e elöl és azt is hogy közben mennyit váltson hozzá hátul (akár egy kezes is lehet a rendszer használata), melyik váltókar gomb megnyomására mit csináljon, akár lapozható vele a komputerünk is, szóval mindent tud amire szükségünk lehet.
Menet közben
A kerékpáron elsőre két dolog tűnik fel, az egyik, hogy a fékváltókar brutálisan kényelmes lett (ugyanezt mondtam az új Ultegrára is), az ember kezébe simul, egyszerűen jó megfogni, a gombok kézre állnak, pedig eddig is szerettem a Shimano a fékváltókarokat, de ez nagyságrendekkel jobb. A másik dolog meg, hogy a Dura-Ace C36 kerekeknek köszönhetően nagyon könnyű a komplett kerékpár, a tubeless verzióban a C36 kerekek mindössze 620g+730g=1350 grammot nyomnak, a Shimano most már nem csak tartós, hanem könnyű kerekeket is tud gyártani, nagyon durván gyorsul velük a bringa és a kazettatest holtjátéka minimális.
A váltás
A váltás érzése pont olyan, mintha egy Shimano Di2-t használnék 🙂 , őszinte leszek, nem igazán érzek különbséget a régihez képest, ugyanaz a kattantás a fékváltókaron és az a hangtalan gyors váltás, már azt is tökéletes rendszernek neveztem, amitől egyébként is az Ultegra is csak egy hajszálnyira van. Szóval gyönyörűen vált az új rendszer is, csak eddigiekhez képest 12 sebességes lett. Ha mondanom kéne valamit a váltás terén, ami érezhető pozitív változás, az az első váltás, tényleg gyorsult egy kicsit, bár eddig is rommá verte ebben a konkurenciát, sőt ha már itt tartunk akkor váltás sebességben, pontosságban, hatékonyságban és kezelhetőségben is jobb.
Az alkalmazásban végigpróbálgattam majdnem az összes lehetőséget, nekem még mindig a klasszikus beállítás jön be amikor nem vált az első váltó magától, hanem mindent én kezelek, viszont a váltás sebességét a maximumra húztam fel. Érdekes, hogy a Shimano a pro felhasználók mellett próbálja hülyebiztossá is tenni a rendszer és leírja, hogy melyik váltási sebességhez milyen felhasználás ajánlott (hát igen, ennél a rendszernél is meg kell tanulni használni a láncváltót a gyengeségeivel együtt…). Szerintem már nem először írom, hogy én a mechanikus váltóval egymás után, pontosan gyorsabban tudok váltani lefelé hátul, mint egy elektromossal, mivel a mechanikus váltó gombját egymás után gyorsabban lehet nyomogatni, mint az elektromosét, ebben nem történt változás ennél a szettnél sem, viszont az elektromosnál a gombot nyomva tartva folyamatosan vált a váltó és szabályozható, hogy max egyszerre mennyit váltson. Sok gyakorlással biztosan elérhető az, hogy úgy tudjam használni, mint a mechanikusokat (bár két évig saját bringán is használtam Di2-t 🙂 ), valószínűleg nem véletlenül fejleszti ezt is a Shimano évről-évre és fognak ezen még dolgozni a jövőben.
Télen nem volt sok alkalmam tesztelni (az időjárás miatt), így nem tudtam bele sok kilométert tenni, de annyi biztos, hogy a hideg érezhetően nem szívta le az akkumulátort, de az igazat megvallva ez egy egy eléggé kiforrott rendszer már és jellemzően sok évig bírják ezek az akkuk napi használat mellett is. A vezeték nélküli megoldás többet fogyaszt, így a Shimano állítása szerint kb 1000 km-t megy el egy töltéssel a rendszer, tehát aki sokat megy annak hetente – két hetente töltenie kell. A váltókarok fogyasztása elég alacsony, azok akár 2 évet is elmennek egy elemmel. Egyébként a telefonos alkalmazásban vagy a komputerünk (hiszen ha Di2-t használunk akkor minden adatát meg tudjuk jeleníteni a jobb kerékpáros komputereken) kijelzőjén is láthatjuk az akku töltöttségét.
Az eddigi legjobb Shimano országúti tárcsafék
A legnagyobb meglepetés a fékeknél ért. Én szeretem egy kaptafa alá venni a Shimano országút tárcsafékeket, általában fékérzetre mindegyik nagyon hasonló (a GRX kicsit kilóg) csak a betéten és a tárcsán múlik, hogy milyen vele fékezni. Emlékszem az új Ultegránál is az volt hozzám az egyik kérdés, hogy ugye mennyire jól fognak, amire nekem az volt a válaszom, hogy pont olyan, mint a régi, max nem cicceg annyit. Az új Dura-Ace-től sem vártam óriási csodát, azt hittem olyan lesz, mint az Ultegra volt, de komolyan meglepett az első fékezés, más volt a fékérzés, másképp harapott, más volt a hangja, mint az eddigi fékeknek. Egyszerűen jobb az adagolhatósága, nem hirtelen harap, hanem a fékezés erejének megfelelően, egyszerűn jobban kontrollálható.
Hazaérve egyből szétszedtem, hogy milyen betét van benne, mert gyanakodtam arra, hogy fémeset tettek bele, attól lehet ilyen jó, de nem, organikus van benne. Úgy látszik pusztán a Dura-Ace tárcsa és az 5. szériás organikus betét együtt ilyen jól működik, na meg a GRX fékekből megörökölt SERVO WAVE technológia. A tárcsa és a betétek között 10%-kal megnövelte a Shimano a távolságot, mert sokan panaszkodtak arra, hogy gyakran cicceg a fék, így most a rendszer jobban tolerálja a kevésbé merev villa és kerék kapcsolatokat, persze egy hajlékony villánál vagy agynál ezután is bele fog érni kiállva tekeréskor. A tárcsa továbbra is erős melegedésnél kicsit elhajlik és hozzáér a betéthez, de pár mp alatt visszahűl és megszűnik a hang.
Tényleg a Dura-Ace R9200 a legjobb szett?
Ha pusztán a teljesítményt nézzük akkor nem kérdés, hogy az új Dura-Ace a legjobb, váltásérzetben, sebességben és pontosságban nehéz felvenni vele a versenyt, sőt a hatékonyságot nézve is rendesen odaver az egytányéros rendszereit fejlesztő versenytársnak. A rendszer programozhatósága szintén a legjobb, a profitól az “agyváltóhoz szokott” amatőrig mindenki be tudja állítani a saját felhasználásának megfelelően. Az új fék lett számomra az országúti fék, így ebben is azt mondom, hogy a legjobb. A fékváltókar ergonómiája és a dizájn szubjektív dolgok, nekem tetszenek, de másnak nem feltétlenül, ezért ebben nem szeretnék véleményt nyilvánítani. Viszont a vezeték nélküliségben még mindig elmaradásban van komolyan, ezért a vázgyártók biztosan nem fogják szeretni, sokkal egyszerűbb úgy megtervezni egy kerékpárt, vagy más rejtett bovdenes bringát, hogy nincsenek vezetékek, hanem egyszerűen csak felcsavarozzuk a váltókat. Persze a valóságban, mint felhasználó, ebből szinte nem veszünk semmit észre és kb csak egy akkumulátor csere járhat kisebb szereléssel, de mégsem mondhatjuk el, hogy nekünk teljesen vezeték nélküli a váltónk. 🙂
