fbpx

Scott Addict RC 10 teszt: Profi országúti kerékpár Svájcból

Amikor felülsz egy országútira és már pár kilométer után azt mondod “ez nagyon rendben van!”, a Scott Addict RC-nél ez történt velem, ami nálam nagy szó, mert általában elég kritikus vagyok az országútikkal, viszont a versenygeometria, a hatékonyság, a kényelem, na meg a technikai megoldások gyorsan megnyertek engem a Scottnak.

Májusban írtunk arról, hogy újra elérhetőek lesznek Magyarországon a Scott kerékpárok, ráadásul közvetlen márkaképviselettel, nyár végén pedig meg is érkezett hozzánk az első fecske, a Scott Addict RC 10, aminek a tesztjét most olvashatjátok.

Az Addict nevet valószínűleg az olvasóink többségének nem kell bemutatnunk, mert már többször teszteltünk ebből a családból az évek során, ráadásul nemzetközileg is nagy hírnévre tettek már szert ezek a bringák, de röviden összefoglalva annyit érdemes tudni róluk, hogy a karbonvázas, nem aero országútik (pontosabban koskormányos kerékpárok) tartoznak ebbe a családba a Scottnál. Az Addict RC kifejezetten azokat az országútisokat szólítja meg, akik egy könnyű, nem aero, de versenyzős geometriával rendelkező kerékpárt szeretnének. A minőségről sokat elárul, hogy a worldtourban is folyamatosan jelen van a márka, idén a Team DSM használ Scott kerékpárokat, többet között Addict RC-t is, de például tavaly még Peák Barnabás és csapata is ennek a márkának a bringáival versenyzett. A női változattal együtt 9 modell tartozik az Addict RC családba, melyeknek a váza a csúcsmodell Ultimate-en kívül megegyezik, tehát csak felszereltségben térnek el.

Az első gondolatom az volt amikor élőben megláttam a Scott Addict RC 10-et, hogy ez gyönyörű, szép vázforma, szép festés, igazi “kell” kategória. A második gondolatom meg már az volt, hogy mi az a ronda torony a stucni alatt és hogyan fogom én tesztelni ezt a bringát égbe emelt kormánnyal (szerencsére sikerült megoldani). Egy ilyen kerékpárt nem rakhattam be a sarokba otthon, egyből szemügyre vettem, hogy mit tud. Valójában mindent, amit egy top váznak tudnia kell, integrált fékkábel elvezetés (azért csak fék, mert a váltás vezeték nélküli), integrált nyeregcsőbilincs aero profilú nyeregcsővel, és az egyik kedvencem a rejtett fékcsavarok az első villánál. Szimpatikus megoldás, hogy az első féknél is átmenőcsavarokat használnak és hogy ne látszódjon a csavarok feje, ezért ehhez megfelelően alakították ki a villa formáját, ahol egy mágneses fedőlap takarja el a csavarokat. A nyeregcsőbilincsnél furcsa, hogy a Scott nem a mások által gyakran használt diós megoldást választotta, de ez sem tűnik rosszabbnak, mint azok, a ténylegesen működő gumitömítésért meg plusz pont jár.

A fékkábelek elvezetésébe jobban beleástam magam mint általában, ugyanis jelen helyzetben a kormánymagasság állításához szükség volt erre. A kábelek a kormányból a kormányszárba lépnek, ahonnan a villanyak előtt a távtartókon keresztül átmennek a kormánycsapágyon. Valójában nagyon egyszerű az egész, a kormányszár pillanatok alatt szétbontható, egy mágneses elven rögzülő takaró van rajta, aminek a levételével már hozzáférünk a stucni csavarjaihoz. A kormányszár alatt a távtartók is szétbonthatóak, így kábelvágás nélkül tudjuk kivenni őket és majdnem semmi nem áll az utunkba ha lejjebb szeretnénk rakni a kormányt. A kormánycsapágy kónuszából/központosítójából van kimarva egy darab, amin keresztül a kábelek a csapágy belsején mennek be a vázba, ami tetszik ebben, hogy ez az egész nem akadályozza a kormány forgathatóságának tartományát, nem úgy mint jó pár másik gyártónál.

A fotózáson kívül így használtam

A távtartók kipakolásával lebontottam a tornyot az első használat előtt, mert nekem úgy kényelmes ha lent van a kormány (meg ez egy versenybringa, nem túragép…), de abba a problémába beleütköztem, hogy az első fék plusz kábelét már nem tudtam hova tenni, nem fért el a villában, így fel kellett nyitnom a stucni kábeltakaró lapját is és ott hagyni kilógni a kábeleket. Saját bringaként simán levágtam volna a villanyakat, meg vágtam volna pár centi a fékcsőből (kb 15 perc alatt megvan), de tesztbringaként maradt az annyira nem szép megoldás. Arra még kitérnék, hogy ezek az integrált megoldások annyira nem szerencsések, ha többször akarjuk állítgatni a kormány magasságát, ugyanis ilyen stucninál csak fűrésszel lehet. Egyébként van a Scott kínálatában is olyan stucni, ami kompatibilis ezzel a rendszerrel és nagyobb rugalmasságot enged, csak hát nem annyira szép és nem annyira aero, valamit valamiért…

A szetten és a gumin kívül valójában minden Scott alkatrész a kerékpáron, pontosabban Syncros, ami a Scott kiegészítő márkája, viszont jó hír, hogy ezek az alkatrészek mind olyan jó minőségek, mint maga a váz. Elég csak ránézni (aztán ráülni) a nyeregre, modern, könnyű, kényelmes. De ott a kormány, ami szintén jó geometriájú, és a bandázs is jól tapad, főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a vékony, de jó fogású darabokat. És persze a kormányszár, amit egy bekezdéssel feljebb szétszedtem, komoly munka van mögötte és ez egy igazán minőségi stucni. A kerekekre sem lehet panasz, magas karbon felni modern (28 mm) szélességgel, 28-as és 32-es gumit is használhatunk rajta, igényes darabok.

A Sram Force tárcsafékes szettje teljesít szolgálatot a Scott Addict RC 10-en, vezeték nélküli váltás, 2×12 sebesség, wattmérős hajtómű, hidraulikus tárcsafékek, szóval a technikai adatok alapján minden földi jóval felvértezett szettről van szó.

Menet közben

Mielőtt elkezdeném elmesélni, hogy milyen menet közben, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tesztelt bringa az L-es méretével kicsit nagy volt nekem (179 cm vagyok), M-est használnék max 1 cm távtartóval a kormányszár alatt és a nyereg is kicsit hátrébb lenne tolva, úgy még sportosabban és egyben kényelmesebben tudnék a kerékpáron ülni és nem lenne kicsit szokatlan a pozíció. Ennek ellenére már a városból kifelé jól éreztem magam az Addict RC-n, nem kellett sokat szokni ezt a testhelyzetet, nagyon szépen lehetett döntögetni a körforgalomban, az irányíthatósága maximálisan rendben volt és a kátyús, fekvőrendőrökkel teli úton is egész kényelmesen tudtam haladni úgy, hogy nem éreztem azt, hogy lomha a bringa. Ez mosolyt csalt az arcomra, kevés olyan országúti tesztkerékpárral találkoztam, ami ezt a szintet hozza. Városon kívül a szokott edzőkörömön mentem vele többször, tényleg hatékonyan halad, kellően merev a hátulja, de szépen nyeli az ütéseket és a rezgéseket, az irányíthatósága meg 5 csillagos. Ami még tetszett az a nyereg, pedig nem vagyok egy hatalmas rövid nyereg rajongó, de ez kifejezetten kényelmes volt nekem.

Quarq wattmérős hajtómű

A wattmérős hajtóművet személy szerint én alapvetőnek tartanám egy ilyen szintű teljesítményorientált országúti kerékpáron, ne nekünk kelljen még wattmérőt vadászni az új bringákra, szerencsére a Scott meglépte ezt és így csak fel kellett tennem a computeremet a kormányra, párosítani a wattmérővel és máris láttam a teljesítményadatokat is. A lapított kormányt én cserélném, mert én jobban szeretem a kerekebb formákat felső fogásban, bár ez teljesen egyénfüggő, valakinek ez jön be, valakinek nem. És ha már szóba került, hogy mit cserélnék még a kerékpáron, jobb gumikat tennék rá, a Schwalbe One performance gumija nem a top kategória, egy Addict RC-re már kissé lomha és a felnivel sem alkotnak tökéletes párost, a névleg 28 mm széles gumik 6 baron 31 mm szélesek ezeken a felniken.

A Sram Force szettel nem vagyok elégedett, sem az áttételezése, sem az első váltó lassúsága, sem a kétkezes váltás, sem a fékváltókarok ergonómiája nem jön be nekem, persze használható, a funkcióját ellátja, de ezen a szinten és pénzért többet várnék tőle. Bár ismerek olyat, aki szereti, nem sokat, de vannak ilyen bringások. Viszont szerencsére kapható lesz az Addict RC az új Shimano Dura-ace és Ultegra szettekkel is, például az Addict RC 15 szerintem az egyik legjobb választás lesz az új elektromos Ultegrával (és még könnyebb is, mint a Force szettes).

Nyeregcsőbilincs tömítéssel

Egy érdekes dologba még belefutottam a teszt során, amit nem igazán tudok hova tenni, a nyeregcsőbilincsre 4 Nm-t írtak, de ilyen nyomaték mellett az utcánkból sem jutottam ki vele, hiába van rajta érdesítés, egyszerűen nem tartotta meg. Minimum az ajánlott nyomaték kétszeresére kellett meghúzni, hogy tartson, vagy be kell ragasztani. Persze elképzelhető, hogy teszt kerékpár lévén már kapott ezt-azt az előttem tesztelőktől és ezért nem fogta meg a bilincs a csövet…

 

Kinek ajánlanám a Scott Addict RC-t?

Mindenkinek, aki egy verseny geometriás, profi országútira vágyik, amin nem kell kompromisszumot kötni hajtáshatékonyság és kényelem között, és irányíthatóságban is a maximumot hozza, mindezt svájci minőségben.
Engem meggyőzött a Scott Addict RC.

Specifikáció:

Váz: Addict RC Disc HMX
Villa: Addict RC HMX Flatmount Disc, 1 1/4″-1 1/2″ Excentrikus karbon nyak
Hátsó váltó: SRAM FORCE eTap AXS
Első váltó: SRAM FORCE eTap AXS
Fékváltókarok: SRAM FORCE eTap AXS HRD
Hajtómű: SRAM FORCE wattmérős, 48/35 T
Középcsapágy: SRAM DUB PF ROAD 86.5
Lánc: SRAM FORCE
Lánckeréksor: SRAM FORCE XG1270 10-33
Fékek: SRAM FORCE eTap AXS HRD
Tárcsa: SRAM Centerline XR rotor 160
Kormány: Syncros Creston 1.0 Compact karbon
Kormányszár: Syncros RR 1.5 1 1/4″
Nyeregcső: Syncros Duncan 1.0 Aero
Nyereg: Syncros Belcarra Regular 2.0
Kormánycsapágy: Syncros Addict RC Integrated
Kerekek: Syncros Capital 1.0 35 Disc
Gumik: Schwalbe ONE Race-Guard Fold 700x28C

Geometria:

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.