A következő beszélgetés 2014 november 7-én a Babbitville Radio-n hagzott el, ahol a legendás Ironman-személyiség, Bob Babbit a Stop at Nothing Armstrong-film producerét, Quentin McDermott-ot látta vendégül. McDermott-nak nem ez első filmje Armstrongról: a négy évvel ezelőtt bemutatott The World According to Lance (A világ Lance szerint) a visszavonulás után a versenysportban ismét megmérettetést kereső texasi valódi jellemét tárta a publikum elé – vitathatatlanul a legkritikusabb film volt ami 2010-ig napvilágot látott. A két Lance projekt közt McDermott az Oscar-díjjal is jutalmazott 1972-es müncheni olimpián történt terrortámadásról készült filmen dolgozott.
Bob Babbit: A „The World According to Lance” az egyik kedvenc filmem a profi kerékpározás világáról, így nagyon kíváncsian vártam a mostani munkád. Mi késztetett arra, hogy filmedben ismét az Armstrong-témával foglalkozz?
Quentin McDermott: Egyértelműen a fejlemények. Lance látványos és meglepő gyorsasággal bekövetkezett bukása felülírt mindent, de a katalizátor mégis az volt, hogy birtokunkba került a 2005-ös bírósági kihallgatás teljes anyaga, azaz Armstrong már nemcsak korábbi nyilatkozataival lett szembesíthető, hanem visszavonulása előtti vallomásával. Hasonlóképpen az ügy egyéb szereplőinek vallomása lehetőséget adott arra, hogy az ő jellemüket, Lance iránt táplált érzelmeiket is végigkövessük 2005-től a mostanáig. Vizuálisan is jól megjeleníthető lett a jellemben és érzelmekben történt változás, amely szerintem a film erényévé vált.
Bob Babbit: A filmed előtt nem sokan láthatták vagy hallhatták ezeket a vallomásokat, és számomra megdöbbentő volt, hogy karrierje csúcsán Lance milyen türelmetlenül és flegmán kezelte a bíróságot: mintha felette állna, és legfeljebb szívességből alacsonyodik le oda, hogy a kérdésekre – mellesleg eskü alatt – válaszoljon.
Quentin McDermott: Lance egyértelműen játszott a kihallgatást vezető ügyésszel, az utóbbi pedig kész lelki terrornak vetette alá a többi eskü alatt vallomást tevő többi beidézettet. Folyamatos keresztkérdésekkel próbálta megzavarni vallomásuk integritását, Lance esetében pedig hebegett-habogott, egyértelműen meg volt félemlítve. Emma O’Reilly, illetve Betsy és Frankie Andreu elesettnek tűnik a vallomástétel közben, próbálják igazukat a bíróság felé előadni, és többé-kevésbé helyt is állnak. Mindazonáltal a bíróság végül nem folytatta le az eljárást.
Bob Babbit: Milyen eddig a film fogadtatása?
Quentin McDermott: Először filmfesztiválokra neveztük be, ahol nagyon jól szerepelt, majd az ausztrál tévében és a napokban a BBC-n debütált. A nagyközönség döntően pozitívan fogadta a filmet, ami a Facebook és Twitter kommentekből egyértelműen kiderül. A nyomtatott és virtuális médiában megjelent írások is kedvező kritikákat közöltek.
Bob Babbit: A film előnyére vált volna, ha Lance is az interjúalanyok közt van, és elmondja véleményét az aktuális eseményekről? Ha jól tudom, felkértétek erre, de visszautasította a lehetőséget?
Quentin McDermott: Igen, megpróbáltuk a filmben történő szereplésre rávenni, de jogi képviselői többször is nemleges választ adtak megkeresésünkre. Ennek ellenére a rendező Alex Holmes-szal együtt úgy gondoljuk, hogy a bemutatott interjúk és egyéb nyilvános szereplések reális képet rajzolnak róla, amelyet lehetne magyarázni, de érdemben hozzátenni már nemigen. Az első filmkockától az utolsóig szerepel Armstrong, a birtokunkba jutott bőséges anyag láttán nem hinném, hogy a nézőnek hiányérzete lenne a főszereplőből.
Bob Babbit: Igen, talán túl sokat is szerepelt a médiában, a nézők bizonyos szempontból talán már telítettek vele. Mellesleg nem tartottál attól, hogy egy lerágott csontot vesztek elő, habár az első falatokat egyértelműen Ti haraptátok ki 2010-ben?
Quentin McDermott: Természetesen Alex-szel sokat tanakodtunk arról, hogy érdemes-e belefogni a munkába. Tudunk-e olyat alkotni, amely a fennálló csömört feledteti, valódi tartalmi és intellektuális élményt nyújt a nézőnek? Végül úgy döntöttünk, hogy tudunk mélyebbre ásni, több érdekes részletet a publikum elé tárni, mint a mozifilmnek nemrég elkészített The Armstrong Lie. Továbbá nekünk megadatott, hogy néhány lépéssel eltávolodjunk a médiaforgatagtól, és egy szélesebb, objektívebb képet rajzoljunk, egy olyat, amelyben a közvetlen környezetében lévők szemszögéből látjuk az események folyását. Ily módon szemlélve már az első pillanatokban – azaz Lance a Motorola csapatban eltöltött fiatal éveiben – megjelenik a csalásmotívum, hisz 1995-ben 22 évesen lefizette legfőbb riválisát, hogy a versenysorozatban megnyerje az egymillió dolláros fődíjat. Szerencsére sikerült az olasz versenyzőt megkérdeznünk erről.
Bob Babbit: A filmben elhangzik egy jó mondat: „Nixon elnök nem tudott jól hazudni, Armstrong ennek mesterévé vált.” Tényleg ő a tökéletes félrevezető?
Quentin McDermott: Bámulatosan jól csinálja. Szakemberekkel is végignézettük az anyagot, és többször megtekintve, kikockázva alig láthatók egyértelmű hazugságra utaló jelek. Teljes meggyőződéssel hazudik, pont olyan esetekben nyugodt vagy indulatos, mint a maga igazát állító ember. Valódi érzelmeit pedig soha nem mutatja. Konzekvens, és soha egyetlen alkalommal sem bonyolódik önellentmondásba. Hibátlan teljesítmény 13 éven keresztül, több tízezer nyilvános szereplésen!
Frankie Andreu megizzadt a 2005-ös bírósági vallomáson, most már nincsenek tabuk…
Bob Babbit: …és olyan sajtótájékoztatón, ahol csapattársaival együtt szerepel, az utóbbiak néma reakciójából több mindent lehet kiolvasni, mint a hazudó Lance-éből! Ha már a csapatnál tartunk, a kollégák – talán mert nem jó félrevezetők – inkább a szőnyeg alá seprés stratégiáját alkalmazták, soha nem léptek fel támadólag a média vagy az ügy bármely más szereplőjével szemben. Lance viszont a lehető legarongánsabb módon folyamatosan dupla vagy semmit játszott, és az utolsó dobásig minden esetben nyert. A törvény felett érezte magát?
Quentin McDermott: Igen, érinthetetlennek képzelte magát. A 2010-es Noviczky-vizsgálat beszüntetése után pedig már kételyei sem lehettek!
Bob Babbit: A 2010-es vele készített interjúban pontosan ezt mondta nekem: „Ellenségeimnek lőttek!”
Quentin McDermott: Jelleme a shakespeare-i tragédiák hőseit juttatja eszembe: egyetlen fő jellemhibája okozza a vesztét: alulbecsüli a hozzá egykor közel állók erejét, nem veszi észre, hogy azok szemében ő milyen figurává változik. Ez több esetben megtörténik, Floyd Landis-nél szakadt el elsőnek a cérna. Ezután Travis Tygardot teljes egészében félreismeri, jellegtelennek tekinti, nem veszi észre, hogy milyen eltökélt, mindenre elszánt emberrel van dolga.
Bob Babbit: Az egész karrier csaláson alapul, rengeteg trükkel, kockázattal, mégis egy ilyen aprónak tűnő hiba vezet a leleplezéshez…
Quentin McDermott: Már 1999-től az a cél, hogy Lance és köre nem csak megéljen a profi kerékpárversenyekből, hanem a lehető legtöbbet kaszáljon általa – százmilliókat zsebel be, és legalább annyi jut az őt segítőknek. Ehhez különös képességek kellettek, amely mind a tarsolyában volt.
Bob Babbit: Milyen érzelmekkel nézted az Oprah-interjút?
Quentin McDermott: Érdekes volt. Az első 40 másodperc a két órából megdöbbentően jó volt, a neves műsorvezető legjobb produkciója valaha. Utána egyre laposodott a „show”, Lance ki-kibújt a kérdések alól, nem mondott igazat, a szokásos módon lavírozott, manipulált. Ezt a néző is érezhette, és joggal dühönghetett az elszalasztott lehetőségen.
Bob Babbit: Az Oprah-interjú célja ma már egyértelmű: Lance át szerette volna zsilipelni magát a [triatlon] Ironman sportba, és feltételezte, hogy elegendő egy félvallomás, a régi-új sport majd nyitott karokkal várja. Csalódnia kellett.
Quentin McDermott: Jól látod. Ha a teljes igazat mondja el Oprah-nak, belevéve a visszatérés utáni doppingolást, a zsarolásokat, megnevezve a cinkosokat, akkor valószínűleg már éppen az ügy súlyossága miatt nem lett volna esélye az Ironman szervezetnél. Ez is dupla vagy semmi játék volt, mint a többi húzás a korábbi 11 év során, de nem jött be.
Bob Babbit: Egyáltalán miért kellett 2009-ben visszatérnie? Ha akkor az Ironman-t választja, tárt karokkal fogadják, továbbra is sztár sportolóként folytatva a fantasztikus Armstrong-karriert…
Quentin McDermott: David Walsh párhuzama az ékszertolvajjal a filmben nem rossz: csak még egy utolsó munka, és visszavonulok!
Bob Babbit: Hogy viszonyulsz ahhoz a véleményhez, hogy a rákellenes alapítványával sok jót is tett, és a kettő kiegyenlíti egymást?
Quentin McDermott: Nem hiszek ebben, döntően amiatt, hogy rengeteg egykori rákbeteg szabályosan belebetegedett, hogy hősükben csalódni kellett. Az ő gyógyulásuk is egy csalás eredménye, más emberek megaláztatásával, elhallgattatásával valósult meg, vagyonszerzés céljából, sötét erőkkel a háttérben. Számukra nem lesz könnyű a középutat megtalálni Lance megítélésében. Most már Armstrong feladata, hogy ezt lehetővé tegye, megkönnyítse a volt rajongók számára az árnyaltabb kép megalkotását. De Lance még mindig harcol, pereskedik, és nem mondja el a teljes igazat, így mindez egyelőre esélytelennek tűnik.
Bob Babbit: Tehet mást ebben a helyzetben?
Quentin McDermott: Kétségtelenül nagyon nehéz helyzetben van, mivel számos még mindig nagy hatalommal rendelkező embert kellene belerántani az ügybe, hogy a teljes igazság kiderülhessen, és végre elkezdődjön a ő rehabilitációja. A perek egy részében várhatóan ismét eskü alatt kell vallomást tennie, amelynek kimenetele ma még ismeretlen. […]
Bob Babbit: Köszönjük a filmet és a beszélgetést!
Az interjú a teljes podcast rövidített változata.
