fbpx

Team Fat Chance Yo Eddy 1993

fat04Monti még nem szerepelt a RetroBlog rovatban, ezt a csorbát szeretnénk kiköszörülni eme gyöngyszemmel, amely eredetileg a nyomtatott BikeMag 2002(!) november/decemberi számában jelent meg. Sokak kedvence az itt látható kultikus amerikai márka, nem sok bicajt készítettek, de azok egytől egyig csemegék, kisipari remekművek fantasztikus részletmegoldásokkal az európai tradíciókat követve. Át is adom a szót a szerzőnek…

A hegyi kerékpározás történelmébe utazunk vissza, abba az időbe, amikor még a kis kerékpárgyártó műhelyek azon versengtek, hogy ki tud jobb kerékpárt építeni. Ekkor még nem volt divat a „legyünk olcsók, és adjunk el belőle nyolcmillió darabot” szemlélet. Azon ment az agyalás, hogy milyen technológiai megoldásokkal tudnának jobb teljesítményt kicsikarni a kerékpárokból. Ezekben a „régi szép időkben” még nem volt olyan ember ezeknél a cégeknél, akit kifejezetten azért alkalmaztak volna, hogy kiszámolja egy adott váz elem, alkatrész megoldás gazdaságossági, megtérülési rátáját, és azt, hogy ez a gyártási művelet, vajon majd csökkenti-, vagy növeli–e a termelési költségeket. Akkoriban csak szerettek volna egy jót bicajozni az emberek, és ehhez próbáltak minél jobb gépeket építeni.

Első riport alanyunk Szabó Csaba. A kerékpárbolt-látogató fővárosiak közül eléggé sokan ismerhetik őt, mivel jó néhány boltban „szerelősködött” már…

Figyelj a két darbból álló Grafton fékkar testre, és a szövet burkolatos markolatra.

Figyelj a két darbból álló Grafton fékkar testre, és a szövet burkolatos markolatra.

BikeMag: Mesélj a kerékpárodról. Milyen gép ez, és miből épül fel?

Szabó Csabi: Ez egy Fat Chance Team Yo Eddy váz, True Temper cro-mo csövekből. A váló rendszere régi „hüvelykujj” váltókaros XT. American Classic titán középrész, hátul Hügi agy, elöl ipari csapágyas Mavic. Machine Tech Zero Flex fékek, Grafton fékkarokkal, Tioga Tange Prestige stucni, gyári Tioga titán csavarral a belső ékhez, Syncros Pro Series kormány Onza szarvakkal, Control Tech nyerergcső, Avocet titán pálcás nyereggel. Araya RM 17 felni. A standard lyukkörös hajtóművön elöl Micro Drive adapter található, így 20-as lánckereket használok hozzá. Ami egyedül nem korhű az az Odyssey Triple Track pedál.

BM: Hogy jutottál ehhez a géphez? Mi volt az indíték, hogy neked ilyen bicajod legyen?

SzCs: Volt régebben egy Klein biciklim, amin minden régi XTR és Syncros volt. Ez még akkoriban eléggé különlegesség volt itthon Magyarországon. Kint voltam vele az első Bike Fesztiválon a Garda tónál, és ott kint nagyon sok Klein volt, és egyáltalán nem számított különlegességnek. Ekkor megfogadtam, hogy ha haza jövök, akkor megveszem a Mali kerékpár boltban a Fat Chance-et és összeépítem, mert ez még kint is különlegesség, mivel eléggé manufaktúrális, szóval kevés darabot készítettek belőle. Ez egyrészt az ára miatt van, mivel 1200 dollár a váz, az első villával. Ez a gép így kint is kuriózum, és itthon is.

Kis erősítő merevítő lap a támvillák becsatlakozásánál.

Kis erősítő merevítő lap a támvillák becsatlakozásánál.


BM: Mennyire használod ezt a gépet, vagy csak „fali díszként” szolgál?

SzCs: Két biciklim van, és rendszeresen szoktam járni hétvégenként bringázni.

BM: Menet közben milyen érzés egy ilyen gép nyergében ülni?

SzCs: Régen erről a cégről eléggé sokat cikkezett Dave Erickson. Neki volt egy ennél is sokkal régebbi Fat Chance-e. Az enyém 92-es évjáratú, és abszolút korhű rajta minden a pedál kivételével. A geometriája iszonyatosan jó, nagyon el van találva. Ahogy anno Dave mondta: ő nagyon sok gépet kipróbált már, és az hogy emellett döntött, az a geometriája miatt volt. És tényleg, én is úgy érzem, hogy nagyon jól viselkedik fölfelé és lefelé is. A jó csőszett, és a láncvilla kialakítás miatt, annak ellenére, hogy acél váz elég merev fölfelé, lefelé viszont kevésbé ráz mint az alu vázak.

fat06

Hand made in Massachussets


BM: Mit szólnak más bicajosok, amikor meglátnak ezzel a géppel?

SzCs: Hát…Azt azért tudni kell róla, hogy itthon 100 bicajosból talán kettő tudja, hogy mi ez. Itthon egy Trek, vagy egy Kona sokkal nagyobb név. Ezt nem ismerik, mert ez eléggé kuriózum az ára miatt is, és hogy kevés készült belőle. Akkoriban ez a Yo Eddy váz volt a cég csúcsmodellje, később kijött ennek a titán változata, elfoglalva ennek helyét. Amikor az erdőben kerékpározom, akkor nem szokták észrevenni, hogy mi ez. Egyszer volt, hogy leszállítottak róla, hogy megnézzék. Lenkei Péter volt…. Tehát nagyon kevés ember van, aki tudja értékelni ezt a műfajt.

BM: Milyen súlyú a gép?

SzCs: Akkoriban ez a legkönnyebb gépek egyikének számított, a maga 11 kilójával, de azért az én súlyomhoz képest, és a mai bicajok nagy részéhez képest is eléggé könnyűnek számít.

Ezen azért van mit irigykedni…

Ezen azért van mit irigykedni…

BM: Ár?

SzCs: A váz mint mondtam korábban 1200 dollár volt, villával és a kormánycsapággyal együtt természetesen. Azért egy ilyen biciklit már nem rak össze az ember akármivel, tehát az ár nagyjából 400000 Ft körül jár.

BM: Akarták már mások megvenni?

SzCs: Eddig komoly érdeklődő még nem volt rá, ezért nem is gondolkoztam azon, hogy esetleg eladjam, de szerintem egy ilyen gépet már nem lehetne eladni, legfeljebb valami gyűjtőnek. Egyrészt nem is értenék az emberek, hogyha beraknám ezt egy kerékpárbolt kirakatába, mi kerül ezen ennyibe? Jobban megnézik a mai bicikliket. Aki pedig ért hozzá, az eleve nem is szokta megkérdezni, hogy eladnám-e, mert úgy gondolja, hogy ezek nem eladó dolgok. Ez olyan, mint egy veterán autó. Persze a világon minden pénzkérdés, de erre még soha nem mondtak konkrét összeget.

BM: Milyen egyedi megoldások találhatók a gépen?

SzCs: Ezek voltak az első kerékpárok, amik már hátrafelé lejtő felsőcsővel készültek, ami akkoriban iszonyat nagy szám volt. A 90-es évek elején még a kerékpárok felsőcsöve vízszintes volt, vagy előre lejtett. Annyira meghatározta ez a gép az MTB-k történetét, hogy ha egy Magellán katalógust kinyitsz, még abban is írtak róla.

A stucnin átvezetett bowden ütközőnél nincsen merevebb megoldás.

A stucnin átvezetett bowden ütközőnél nincsen merevebb megoldás.

A cég tulajdonosa Chris Chance, benne volt abban a pár főben, Ritchey-vel, Fischer-el, Klein-el, akik elkezdtek hajdanán montizni. Utóbbi kettő aztán eladta a nevét, neki a pénz többet számított, mint hogy jó bicajokat építsen, ezért van az, hogy akkoriban nagyon sok Klein volt, ami azt is vonta maga után, hogy lementek a kerékpárjainak az árai, míg a Fat Chance árai megmaradtak a nagyon magas kategóriában.

A Fat Chance érdekessége az aszimmetrikus láncvilla. Ekkor alakult ki a Fat Tire elnevezés is. A jobb láncvillában van egy kisebb kunkor, ami leköveti a lánckerekek vonalát, és elég nagy sárférőhelyet biztosít a guminak. A gép első villája is érdekes. Mostanában is elég sok cég próbál ilyet csinálni. A szárai teljesen egyenesek, és kis behegesztett csőcsonkkal kapcsolódik a nyakcsőhöz. A villa Campagnolo papucsokkal készült, és hátul, a vállnál, plusz erősítő lemezek vannak rá felforrasztva. Az oldalanként egy db ipari csapágyas, átfúrt tengelyes titán középrész is elég jó darab, és alig van súlya. A Zero Flex fékek pedig, ahogy a nevük is mondja iszonyat merevek, ezért még ma is jól fognak, és az összes belsősége, csavarjai, titánból vannak ezért elég könnyű is.

Ardó Tamás és Szabó Csaba

fat01

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.