fbpx

Portré: Sipos János

Talán kijelenthető, hogy e havi interjúalanyunkat az ország minden kerékpárrajongója ismeri, legalábbis a hangját mindenképpen. Azok már kevesebben vannak, akik mindehhez arcot is tudnak kapcsolni, azok pedig még kevesebben, akik azzal is tisztában vannak, hogyan vezetett útja a média világába. Nos, a Magyar Rádió Sportszerkesztőségének 56 éves munkatársa korábban 18 évig taposta a pedált és 11 éven át volt válogatott kerettag. Versenyzőként öt felnőtt magyar bajnoki cím birtokosa, tagja az 1971-es világbajnokságon 7. helyen végzett csapatnak. Tapasztalatait később a Magyar Kerékpáros Szövetség főtitkáraként kamatoztatja, emellett versenyszervezéssel is foglalkozik, nevéhez fűződik, hogy 1993-ban ismét sikerült feléleszteni a Tour de Hongrie-t. Később a Magyar Olimpiai Bizottságba delegálják, ahol jelenleg is pozícióban van. Az Eurosport TV-csatornán a magyar nyelvű adás beindítása óta szakkommentátorként tevékenykedik. Itteni szereplésével kapcsolatosan a Tour de France közvetítések rendszeres nézőinek egyre növekvő táborából akad, aki egyenesen azt is kijelenti, hogy miatta nézi az adást, persze akad olyan is, aki nemtetszésének ad hangot. A jelenleg Fóton élő kétgyermekes sportszakemberrel – aki idő hiányában ma már csak ritkán kerékpározik – a Tour egyik szakaszának közvetítése előtt az Eurosport főhadiszállásán beszélgettünk.

Mindenkinek kötelező jelleggel feltett általános kérdésünk következik – miért éppen a kerékpár?

A választás egyértelmű volt, hiszen édesapám is kerékpározott – őt is Sipos Jánosnak hívták – még a háború előtt a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. Emellett a nagybátyám is űzte a sportágat, illetve a bátyám is. A kerékpározás mellett azonban egy ideig gyorskorcsolyáztam is.

Bajnoki eredményedet elnézve meglehetősen sokoldalú versenyző lehettél: országúton, pályán, ciklokrosszban egyaránt nyertél bajnokságot. Mégis, melyik volt a kedvenc szakágad, illetve versenyszámod?

Leginkább az országúti versenyeket kedveltem, de pályán is szerepeltem szinte mindegyik bajnoki számban, pont- és párosversenyben nyertem felnőtt bajnoki címet. Kedvenc műfajom mégis az országúti többnapos versenyzés volt. Kilenc Békeversenyen szerepeltem, sokáig voltam a csapat kapitánya.

portre_sipos_495

Az aktív versenyzés befejezése után hogyan alakult az életpályád?

Időközben a Testnevelési Egyetemen szereztem diplomát, majd négy évig tanítottam általános iskolában testnevelést. Aztán a fóti tanácsnál voltam hivatalvezető, onnan hívtak vissza a kerékpársportba.

Mindebből hogyan következik a rádiós, illetve a TV-s karrier?

Amikor 1981-ben abbahagytam a kerékpározást, felkértek arra, hogy a Millenárison rendezendő különböző versenyeken legyek én a bemondó. Elvállaltam, és közben igyekeztem az akkor még valóban nagy számú közönségnek jóval többet nyújtani annál, mint hogy rajthoz szólítsam a versenyzőket, vagy elmondjam, hogy ki nyerte éppen az adott futamot. Ez volt a közvetlen előzménye annak, hogy Török Laci barátom – aki akkoriban már a Magyar Rádióban dolgozott, és együtt jártunk a TF-re -, behívott a Rádióba külsősnek. Aztán Dávid Sándor szakkommentátornak kért fel a Csepel Kupára és egyéb versenyekre, majd az 1988-as szöuli olimpián már én közvetítettem a kerékpárt a budapesti stúdióból. Állítólag ekkor figyelt fel rám a Héder-Palik kettős, majd amikor 1996-ban elindult az Eurosport magyar nyelvű adása, akkor idehívtak, és azóta is itt dolgozom.

A rádiózást, vagy a TV-s közvetítést szereted jobban?

A rádió, mint műfaj azért szép, mert ott úgy kell átadni valamit, hogy láttasd az emberekkel a történést. Ezzel szemben a televíziónál – ezen belül pedig a kerékpárversenyeknél – látják az emberek az eseményeket, így nem arról kell beszélni, amit úgyis látnak, hanem meg kell próbálni valami érdekességet adni nekik. Egy ilyen 4-5 órás Tour közvetítés csak úgy telhet el élvezetesen, ha megpróbáljuk érdekességekkel és némi humorral fűszerezni, mert ellenkező esetben az első fél óra után elmennek a nézők a televízió mellől. Sok kerékpáros kritizál amiatt, hogy nem beszélek eleget a dolgok technikai részéről, sokan úgy gondolják, hogy az lenne az ideális, ha a rajttól a célig elmesélném, hogy mondjuk milyen Klöden küllője, és miért éppen olyan. Ezzel az a probléma, hogy ilyen mélységekben az átlag nézőt ezek a dolgok nem érdeklik, a fanatikus kerékpárosok pedig az ilyesmikkel amúgy is tisztában vannak. Az átlag néző ott akar ragadni az adás előtt, úgyhogy őt ténylegesen oda kell ragasztani valamivel a TV elé, és nem biztos, hogy éppen technikai dolgokkal. Mindebből talán kitűnik, hogy a rádiós, és a TV-s műfaj egyaránt nehéz, de mindegyiket ugyanúgy szeretem.

Hogyan készülsz fel egy többórás élő televíziós közvetítésre, hogyan képzeljük el a munkádat?

Előzetesen a Tour szervezőitől megkapjuk a rajtlistákat, az útvonal- és egyéb ismertetőket, egyszóval mindent, ami fontos lehet. Ha emellett még valamire szükség van, annak magunk járunk utána. Az élő adások előtti közvetlen felkészülés a szerkesztői szobában történik, ahol olykor egyszerre vagy egy tucatnyian böngésszük az internetet. A közvetítés tényleges helyszíne egy apró hangszigetelt helyiség – amit az előbb Te is láthattál -, ahol a verseny nyers háttérzaját halljuk és egy kisméretű monitoron jön az élő adás. Éppen emiatt rengeteg az olyan szituáció, amikor nem látni a versenyző rajtszámát, hanem a mozgása alapján kell megítélni, hogy ki is az, aki a képernyőn éppen akcióban van. Ezzel párhuzamosan egy számítógép monitoron pörögnek a további információk, illetve látjuk a nézők internetes kérdéseit/hozzászólásait, amelyekre igyekszünk reagálni. A Tour de France közvetítések közben ily módon gyakran érkeznek a hazai kerékpársporttal kapcsolatos kérdések is, ilyenkor el szoktam mondani a véleményemet…

Ami a jelenlegi helyzet ismeretében többnyire nem pozitív… Te személy szerint hogyan látod a kiutat ebből a mostani hullámvölgyből?

Mindenképpen úgy, hogy egy vagy több ismert vállalkozót vagy céget kéne megnyerni a hazai kerékpársportnak. Ez persze most nagyon nehéz, hiszen a külföldi profik is folyamatosan annak érdekében küzdenek, hogy visszaállítsák a kerékpársport doppingbotrányok miatt megtépázott becsületét. Ez semmiképpen sem jó dolog, mert ez mind-mind kihat a hazai kerékpározásra is. Az viszont örvendetes, hogy idehaza szemlátomást nagyon sokan bringáznak, csak hát az a baj, hogy kevésből lesz közülük igazán nagy versenyző. Ez egy kegyetlen, szenvedést igénylő sportág, ezt a mostani fiatal korosztály tagjai közül már nagyon kevesen vállalják.

Ellenben minél nagyobb a tömegbázis, annál nagyobb az esélye, hogy ebből számos jó versenyző kerül ki…

Igen, csak ebben a növekvő tömegbázisban sok az idős ember – ami persze másfelől örvendetes -, és belőlük nem lesz versenyző, a gyerekek pedig inkább a számítógép elé ülnek. Éppen ezért a Millenáris megmentését nagyon fontos dolognak tartom, hiszen egyfajta központja lehetne a hazai utánpótlás-nevelésnek. A Millin szerintem azt kellene csinálni – ami a mi időnkben is gyakorlat volt -, hogy lent a kabinokban állnak a kerékpárok, bejön egy gyerek, beállítják neki az öreg szakemberek a bringát, majd megmérnek neki egy pályakört. Ilyenkor már látni a mozgásán, a stílusán, hogy lehet-e kezdeni vele valamit – ezt kéne csinálni megint. Annak idején, a KSI-ben 300-400 gyerek jelentkezett egy felvételire, bringás táborokat rendeztek nekik, és ebből a tömegből jött ki évek múltán jó esetben 3-4 igazán jó élversenyző. Ezt kéne valahogyan visszaállítani, de ez jelen helyzetben nagyon nehéz dolog, mindenesetre én mindenféleképpen szeretnék segíteni ebben.

Ha már élversenyzőknél tartunk… Ki a kedvenc kerékpárversenyződ a Francia Körverseny jelenlegi, vagy egykori mezőnyéből?

Nagyon sok kedvencem van. Szinte mindegyik versenyzőt szeretem, mert aki egy ilyen körversenyt befejez – legyen az akár utolsó is – az nagyszerű sportember. A legnagyobb személyes kedvencem azonban – bár őt közvetíteni sajnos nem tudtam – mégiscsak Eddy Merckx, akit én a sportág történetének legjobbjának tartok. Mellette persze ott van még Miguel Indurain, meg kedvelem Armstrongot is, bár az igazság az, hogy utóbbiról az a véleményem, hogy személye túlzottan kiszámíthatóvá és gépiessé tette a versenyt. Ezzel együtt nagyra becsülöm, hogy hét versenyt tudott egymás után nyerni, és szerintem a nyolcadikat is megnyerte volna, annyira tudta már, hogy hogyan kell felkészülni erre a versenyre.

Végül a Tour de France idei győztesének személyét tekintve kire tippelnél?

Erre jelen pillanatban, amikor még nem dőlt el, hogy Klöden tudja-e egyáltalán folytatni a küzdelmet, sajnos nem tudok, illetve nem is szeretnék válaszolni. Nagyon zaklatott, de mindenképpen érdekes verseny lesz ez az idei Tour de France, az biztos…

Eredeti cikk: BikeMag, 2007, augusztus
Szöveg: HBalage
Fotó: Vasvári Ferenc

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.