Helyt álltak junior mountain bike XCO versenyzőink a dél-afrikai rendezésű világbajnokságon, Erdélyi Attila (Cube-Csömör) és Dina Márton (BMC-PCCC) a 27., illetve a 44. helyen végzett, ami ifjúsági olimpiai kvótát érő eredmény. Az előzményekről és a versenyről most Marci mesél, aki egyben sikeres szezonon van túl elsőéves juniorként:
Már Barbi, és Andris is leírta, hogy kicsit hosszúra nyúlt az utazásunk, de azért megpróbáltuk hasznosan eltölteni. Míg Zsolti, és Andris kivettek egy szobát, mi Barbival, és Domival a frankfurti várakozás egy részét városnézéssel töltöttük. Estére megérkezett a válogatott többi része is, és onnan együtt mentünk tovább. Hétfőn délután érkeztünk meg Pietermaritzburgba. A reptéren már vártak minket a szállás tulajdonosai, és ők vittek minket az apartmanokhoz. Laci és Tibi már ott voltak, kocsit béreltek Johannesburgba, és a csomagok egy részével leautóztak. Egy nagyon gyors bicó összerakás után, még volt egy kis időnk átmozgatni.
Másnap már a pályán edzhettünk. Számomra nagyon tetszett, technikás volt, és inkább a lejtőkre épült, de azért voltak benne kemény emelkedők is. Csak az egyik szekciót nem sikerült beadnom verseny előtt. Megpróbáltam, de két nagy esés lett a vége, úgyhogy inkább nem erőltettem. Utólag úgy gondolom, hogy feleslegesen vállaltam túl nagy kockázatot, valószínűleg még az utazás miatt nem voltam százszázalékos, mert verseny után addig nem mentem el, amíg meg nem csináltam:)
A versenyen jó erőben éreztem magam, úgy ment, ahogy szerettem volna. Kb. az utolsó sorból rajtoltam, és még egy tömegbukásba is sikerült belekeveredni Domival együtt, de utána folyamatosan jöttem föl. Azt hiszem, hogy a 40. hely környékéig sikerült feljönnöm, a negyedik körben, és abszolút befogható távolságon belül volt még 3-4 ember, mikor sajnos hibáztam. Egy nagyon poros jobbos visszafordító kanyarban kicsúszott az első kerekem, és leestem, egy 2 m mély árokba. Gyorsan kimásztam, mikor észrevettem, a lánc a pedálon kívülre is leesett. Persze mire full stresszesen visszaraktam elment 4-5 ember…
Amit az előző körben nehéz munkával sikerült elérnem, azt most kezdhettem elölről. Végül a 44. helyen sikerült befejeznem a versenyt. Atkó a 27. lett, Domi pedig 61. egy defekttel. Úgy érzem van még bennem több is, remélem ezt jövőre meg is tudom mutatni. Mivel a mi versenyünk csütörtökön volt, innentől kezdve bővel volt időnk élvezni a vb nyújtotta hangulatot. Az elit női és az elit férfi versenyt is a technikai zónából néztem végig, szerintem mindkettő nagyon izgalmas volt, Barbi, Andris és Zsolti is jól szerepeltek.
Lehetőségem nyílt megnézni a DH döntőt is. Az a hangulat ami ott volt az leírhatatlan. Azt az örömujjongást, üvöltözést, szurkolást, ami akkor volt, mikor Greg Minnaar hazai pályán megvédte világbajnoki címét! Szerintem olyan focimeccsen nincs! Egyébként a hangulat végig jó volt, rendesen összeszokott a társaság. Én Hegedűs Lacival és Norbival, Domival, és Atkóval voltam egy szobában. A szobák hagytak némi kívánni valót maguk után, de összességében szerintem a szállás is egész jó volt. Hegedűs Laci pedig a 9. helyen fejezte be a világbajnokságot, még úgy is, hogy a bíró nem volt sportszerű vele szemben.
Véleményem szerint a Magyar csapat jól szerepelt, mindenki a maximumot próbálta nyújtani. Köszönöm a szövetségnek, hogy kijuthattam! Láttam egy kedves kommentet az egyik közösségi oldalon, Andrisék eredményére, hogy miért jó eredmény az, hogyha valaki nem tud bekerülni az első harmincba sem? Erre én csak annyit reagálnék, hogy akkor mutasson jobbat, ne csak a szája járjon!
Nekem itt a szezon vége, mert valószínűleg Norvégiába már nem megyünk. Most három hét pihenő, majd az EliminaTouron versenyzem újból. Ha már itt tartunk, szeretném megköszönni a sok-sok segítséget. Mátis Barnának és a Prime-Bikes-nak a BMC magyarországi forgalmazójának az idénre kapott kerékpárt. Szalontay Andrásnak és a Moab kerékpárüzletnek a szervizt. A High 5 Magyrországnak táplálék kiegészítőket, a Focus Krékpárboltnak, az SH+ magyarországi forgalmazójának a sisakot, szemüveget. Benkó Lacinak az egész éves folyamatos segítségét! Barbinak, hogy segített a világkupákon. Cser Gabinak, hogy rendíthetetlenül segít az edzésben és minden másban, amiben tud! Valamint a szüleimnek, akik időt, pénzt nem kímélve támogatnak engem is és az öcsémet is!!! Ezek nélkül az emberek nélkül, nem tartanék itt. Mindenkinek sikeres felkészülést kívánok!
.
