Miről szól ez a balhé az MKSz-ben? A valódi okok – és a remélhető válaszok

2014.11.04.

Eisenkrammer Károly

Eisenkrammer Károly, a Magyar Mountain Bike Szövetség elnöke az alábbi közleményt adta ki a november 7-ei rendkívüli MKSz közgyűlés előtt:

Hetek óta megy a vita (csata?) a sportági szövetség(ek) körül. Sokan gondolhatják, hogy a választás, szavazás célja nem más, mint az, hogy ki kerül közelebb a zsírosbödönhöz. A következő néhány bekezdésben megpróbálom összeszedni azt, hogy valójában mik azok a problémák, amelyek megoldatlansága vezetett odáig, hogy mind az MMTBSzSz, mind az MKSz teljes vezetőségét visszahívjuk, és új arcokkal, új emberekkel újjáépítsük a kerékpársportot. Valódi fejlesztésről 2013. előtt csak álmodni tudtunk, mert komoly anyagi erőforrások hiányában esélytelen volt bármihez is hozzákezdeni. De most, amikor van ehhez kezdőtőke, éppen hogy bűn, ha a pénzt nem használjuk fel okosan, és nem indítjuk el a fejlődés útján a sportágat. Ez a lent olvasható anyag nem az új MKSz elnökég rövid, közép vagy hosszú távú programja (hiszen én nem is vagyok elnökjelölt, így mások nevében nem írhatok semmit), csupán egy probléma lista – a megoldásokkal.

Bár a támogatások teljes és részletes felhasználásáról nincs információm, de azt nem vitatom (és nem is lehet vitatni), hogy számos területen próbált meg segíteni és előrelépni a Katona Kálmán vezette MKSz. A probléma azonban nem ez. Hanem az, hogy ebből a pénzből, ebből a lehetőségből sokkal előrébb kellene tartanunk. És már az indulásnál hozzá kellett volna nyúlni azokhoz az évek óta fennálló problémákhoz, amelyek akadályozzák a fejlődést – akkor is, ha van pénz, és akkor is, ha nincs. Mik is azok a valós problémák, amikkel a sportág küzd, és amelyek megoldására kísérletet sem tettek eddig (sok éve), vagy melyek azok az ügyek, amelyek az elmúlt két évben keletkeztek? Az alábbiakban több csokorba szedve leírtam a megoldandó a szervezeti, működésbeli problémákat. Hiszem, hogy ha jól meg tudjuk fogalmazni, hogy mik a problémák, akkor a kérdésben egyben benne rejlik majd a megoldás is. És már nem kell más, csak egy kis bátorság, és végig kell vinni ezeket a változásokat. A mostani rendszer tarthatatlan – ezt mindannyian látjuk. Nos, akkor az ügyek, sorban:

Kommunikáció az MKSz szintjén:

Lényegében nincs egységes külső kommunikáció – ahhoz képest, hogy az elmúlt két évben mekkora összegből gazdálkodott az MKSz, ez nem látszik az egyszeri, átlagos újságolvasó számára. Nagy szükség lenne például egy „nagy projectre”, ami kommunikációban a hátán viheti az egész sportágat, amelyen keresztül be lehet mutatni a hazai és nemzetközi sztárokat. És amely kommunikációs program hozzájárulhat ahhoz, hogy más “normális” országhoz hasonlóan Magyarországon is az általános műveltség része legyen például az, hogy ki nyerte adott évben a Tour de France-t (ahogy a világ szerencsésebbik felében ez teljesen evidens – elég megnéznünk az Eurosport kínálatát). Ilyen nagy project lehet egy kiemelkedő verseny, egy kiemelkedő bringás létesítmény, vagy más (és e köré épített és megvalósított kommunikációs terv). Ehhez képest most ott tartunk, hogy az MKSz facebook oldalára egy év alatt 10 (tíz!) új bejegyzés került fel (biztos nem történt semmi érdekes).
Belső kommunikáció. Nem várhatjuk el, hogy a sportra nyitott átlagember ismerje a kerékpáros sikereinket, ha mi magunk sem vagyunk ezekkel tisztában. A sokrétű és színes kerékpársport egyes szakágaiban versenyzők még egymást sem ismerik. Az országúti szakágban nem tudnak arról, hogy létezik világbajnoki nyolcadik helyezett trial versenyzőnk, de egy átlagos MTB maratonon induló sem feltétlenül tudja, hogy ki nyerte abban az évben az országúti mezőnybajnokságot. Sőt sajnos még az XCO versenyek legjobbjait sem ismerik. Éppen ezért szükség van a hazai sztárok “felépítésére”.
Ugyanígy hiányzik a közel és a régmúlt ismerete is – a sportág jelenlegi aktív tagjai (különösen az újonnan érkezők) nincsenek tisztában az elmúlt 10-20 vagy 30 év kimagasló eredményeivel. Ha mi nem becsüljük meg ezeket a bajnokokat, akkor a jövő reménységei sem látják majd a példaképeket, és félő, hogy ők is elfelejtődnek majd.
A nyilvánossághoz tartozik, hogy a tájékoztatás minimális szintjét sem éri el a hivatalos MKSz kommunikáció. Az egy dolog, hogy egy év alatt az MKSz facebook oldalán összesen 10 (tíz) új bejegyzés látható, vagy hogy a kiadott sajtóközlemények a minimális szakmaiságot is nélkülözték, de az már kifejezetten felháborító, hogy tagok listájához sincs hozzáférése a tagoknak: nincs feltöltve az aktualizált, egységes taglista, egy áttekinthető fájlban. A honlap alapján nem lehet nyomon követhetni a döntéseket. Nem férhető hozzá a kedvezményezettek teljes listája, az egyes projektekben való részvétel feltételei (pl. utánpótlás program). Vagyis elérendő cél: nyitottnak, tisztának, világosnak és átláthatónak kell lennie a Szövetségnek – ez pont nem kerül semmibe.

Szervezeti felépítés:

Az MKSz felépítése az elnökségi tagok választástól a szakági szövetségek helyzetéig, a hatáskörtől a feladatokig kívülálló számára teljesen áttekinthetetlen, zavaros – és fölösleges is. Ezt alapjaiban kell megváltoztatni, és leegyszerűsíteni – a mostani helyzet csak a zavarosban halászóknak jó. Jól példázzák ezt az alábbiak:

Az MKSz-ben jelenleg senki sem az, mint aminek látszik, vagy aminek mondja magát. Az elmúlt hetekben zajló „bili kiborítás” közben egyértelműen kiderült, hogy akiről mindenki, még az elnökség tagjai is azt hitték, hogy az MMTBSzSz főtitkára, valójában az MKSz pénzügyi vezetője volt, és hivatalosan semmi köze nem volt az MTB szövetséghez. Annak ellenére történt ez így, hogy két éve, többszöri kérésre sem volt hajlandó az elnök megmutatni a munkatársak munkaszerződését az elnökség részére (sem). Erre a problémára is az átláthatóság a megoldás.
Az MKSz főtitkára, akinek elvileg minden adathoz és minden bankszámlához hozzáféréssel kellene rendelkeznie, valójában a világon semmihez sem fér hozzá. Munkája a pályázati elszámolások elkészítésében merül ki. Még a tagszervezetek listájához sincs hozzáférése, nem beszélve a klubokkal való kommunikációról, vagy a honlapról – ennek admin felületéhez egyedül a szövetség kommunikációs munkatársa fér hozzá.
Bár a hivatalos levelek megfogalmazásában aktívan részt vesz az “MKSz ügyvédje”, de konkrét kérdés esetén – hivatalos válasz helyett – hamar kiderül, hogy ő nem az MKSz ügyvédje. Hanem csupán baráti szívességből adja a tanácsokat az MKSz vezetőinek. Vagyis felelősségvállalásról itt sem beszélhetünk.
És az elnökről sem lehet tudni, hogy például ő maga elnöknek tekinti-e magát vagy sem? Annak ellenére, hogy több hete lemondott az MKSz-ben és az MMTBSzSz-ben betöltött elnöki funkciójáról, mind a mai napig úgy tesz, mintha még lenne jogosultsága bármire is.

Arra van szükség, hogy egy jól előkészített, a résztvevőkkel egyeztetett, de határozott mozdulattal egyszerűvé és áttekinthetővé alakítsuk a sportági szövetséget. Egy (1) szövetségre, egy elnökre és egy elnökségre van szükség. A sportágban működő tíz szakág részére pedig biztosítani kell az önálló szakmai működést és szakmai vezetést – szakáganként önálló költségvetéssel.

Szakági szövetségek problémái – MMTBSzSz:

A szakági elnökségi tagok nem lettek bevonva a szakágat érintő kérdésekbe, vagy ha igen, akkor sem zajlott minden az ő döntéseik szerint – ezért is mondtak le mandátumukról. Ez sem pénzkérdés.
Nem nyilvános, hogy kik a korosztályos válogatottak? Még a szövetségi kapitány sem lett kinevezve, és a feladatai sem egyértelműek. Ennek megoldásához sem kell sok milliós állami támogatás.
Az MTB cross-country versenyrendszert csak a lendület tartja fent. A korábbi években megszokottól eltérően a szervezők a versenyükig nem tudják, hogy pontosan milyen feltételekkel szervezhetnek versenyt. Korábban minden szervezővel aláírásra került a versenyszervezői szerződés legkésőbb az adott év márciusáig. Egy kis odafigyelés, és előrelátás szükséges ennek megoldásához.
A DH és a Trial szakág megérdemelné a szakmai önállóságot, mert a Cross-Country centrikus szakmai vezetés mellett – a legjobb szándék ellenére is – mindig mostohagyerek marad.
A korábban megnevezett Extrém szakág, az abban tevékenykedők bevonása a sportági szövetség életébe nem történt meg. Az elnök velük történő tárgyalásai inkább ellenszenvet váltottak ki az újakból, mint hogy vonzó lenne a számukra a sportághoz tartozni.
A „B” licensz gyakorlati bevezetése – annak ellenére, hogy nagy lehetőségek vannak benne – továbbra is késik. E miatt sok – a maratonokon nagy létszámmal résztvevő – klub is kiesett a sportági rendszerből (kizárásra kerültek).

Szakági szövetségek problémái – MKSzSz:

Az országúti szakágban eredményesen szereplő és építkező kluboknak egy-két kivételtől eltekintve lesújtó véleményük van a szakági vezetésről – mind a stílusát, mind a szakmaiságát tekintve. Az MKSzSz vezetése évek óta tervezetten és szervezetten visszaél a hatalmával és a lehetőségeivel:

A számukra veszélyesnek tűnő tagokat egyszerűen nem veszik fel a tagjaik közé.
A problémás klubokat ellehetetlenítik, megfélemlítik (nem egy példa van arra, hogy egy egyesület vezetőjének megnyilatkozása miatt a klub versenyzőit másnap kizárják egy MKSzSz versenyről).
A nehéz helyzetben levő kisebb klubokat – sokszor valós teljesítmény nélkül – néhány tíz, vagy néhány százezres támogatással tartanak életben, csupán azért, hogy a közgyűlésen a szavazatikra számíthassanak.
A szakági vezetők saját maguk között osztják el az erőforrásokat és a lehetőségeket – például versenyek, bajnokságok szervezése, támogatások felhasználása (függetlenül attól, hogy szakmai indokok alapján másnál jobb kezekben lenne egy-egy esemény).

De ez még csak a kisebb probléma… Az igazán nagy baj az, hogy a szakmai előrelátás és tervezés is hiányzik:

Az országúti szakágban nem létezik korosztályos, felmenő rendszerű, tervszerű utánpótlás versenyeztetés. Az utánpótlásra, kiválasztásra költött pénzek látszattevékenységekre mentek el, valódi értelmük nem volt.
A hazai felnőtt versenyek leépültek, és még csak kísérletet sem tettek a helyzet megváltoztatására. A kevés (egy?) meglévő és kiemelten támogatott nemzetközi versenyen a hazai csapatoknak nincs lehetőségük rajthoz állni – vagy csak nagyon korlátozott mértékben.

Az MKSzSz mellett évek alatt felépült “AKESZ” bár kommunikációban az MKSzSz támogatását élvezi (állítólag az MKSzSz tagja, ami ugye fából vaskarika, vagyis képtelenség), gyakorlatilag azonban egy ellenszövetség jött létre:

Az AKESZ versenyeit szervezők jó szándékát és sportszeretetét nem lehet elvitatni, de az AKESZ léte is ellentmond a sporttörvénynek és a hivatalos országúti kerékpársport érdekeinek. Példa erre: az AKESZ magyar bajnokot hirdet, noha ez a Sporttörvény alapján az MKSz kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az AKESZ így a sportolókat választás elé állítja, hogy azok a hivatalos MKSzSz versenyeken VAGY az AKESZ versenyein vegyenek részt.
Ugyanakkor az AKESZ versenyei (ahogyan például az MTB szakágban a nagyobb maratonok) komoly értéket képviselnek! De ezeknek az eseményeknek az MKSz rendszerén belül kellene megvalósulniuk, olyan szabályok között, hogy ne sérüljenek a sportolók választási lehetőségei, és hogy a versenyek szervezői is érezzék magukat nagyobb biztonságban. Közös érdekünk, hogy együtt dolgozzunk.
Hogy az AKESZ esetét kicsit plasztikusabbá tegyem: Képzeljük el azt a helyzetet, hogy mondjuk a TOP Maraton sorozat összefog a Nyugat-magyarországi Maraton sorozattal, és a Cross-kovácsival, és így együtt megalakítják az Amatőr MTB Szövetséget (legyen mondjuk a nevük rövidítve AMTBSz). Az AMTBSz pedig a versenyein nem engedi indulni (vagy csak korlátozott lehetőségekkel) azokat, akik mondjuk az XCO magyar bajnokságon, vagy a valahol (hol is?) megrendezett maraton magyar bajnokságon jól szerepelnek. Ezzel ezek a szervezők egyik percről a másikra szétvernék a mountain bike sportot, lezuhanna a licenszet váltók száma, és kettészakadna a sportág. Valami nagyon hasonló történik most az AKESZ esetében. Amiről fontos tudni, hogy ez nem az AKESZ hibája – ők a legjobb tudásuk szerint szervezik a versenyeiket, és ezért csak köszönet jár! De az MKSz-nek az is lenne a dolga, hogy az életképes, jól működő eseményeket a berkein belül tudja. Természetesen úgy, hogy közben egy fikarcnyit sem veszélyezteti az adott esemény megszervezését!

Az MKSzSz szakágainak helyzete:

Annak ellenére, hogy hamarosan (hétmilliárd forintért) új velodromot kap a sportág, nyoma sincs a pálya-fejlesztési szakmai koncepciónak. Az egyetlen, nemzetközi szinten is kimagasló eredményekre képes versenyző mögött nincs komolyan vehető szakmai stáb. Szalontay Sándor lényegében a barátai és ismerősei segítségével jut előre. Mi fog történni akkor, ha megépül a velodrom? Ki fog ott a pályaavató versenyen sprintelni és kivel? A BVSC egyedül nem tudja megtölteni a pályát…
Az MKSzSz-hez tartozó cyclo-cross szakág a legjobb (más szemmel: a legrosszabb) példa arra, hogy miért van szükség arra, hogy alapjaiban változtassuk a sportági struktúrát. Az utóbbi 3-4 év leglátványosabb fejlődése ebben a szakágban történt: a SzuperCross sorozattal és még további más versenyekkel, minden év októbertől februárig színvonalas eseményeken vesznek részt a bringások, eseményenként 100-150 fővel. A fejlődés az MKSzSz együttműködésének teljes hiányában zajlik. A cyclo-crossért felelős szakági szövetség például még arról sem nyilatkozott, hogy hol és mikor lesz, és ki szervezi a magyar bajnokságot. Nincs magyar válogatott, és nincs szakmai vezető. A világbajnokság a közeli Csehországban lesz, de még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán nevez-e valakit oda a Szövetség? Pedig ez sem kerülne milliókba.

BMX-cross

A BMX-cross szövetség napi működésével, problémáival nem vagyok tisztában. A szövetség jogi státusza azonban 14 éve rendezetlen. Az önállóan bejegyzett Magyar BMX-Cross Szövetség nem felel meg a sporttörvény előírásainak.

Szakmai munka a klubokban

Az egész sportágra igaz, hogy elvétve találkozunk szakai munkával az egyesületekben. Noha vannak, lennének képzett edzők, szakemberek. Az országúti szakágnál sok versenyt megélt, a sport szebb éveiben is dolgozó szakemberek ma is tudnának újat mondani a gyerekeknek. E mellett új, fiatal edzőket is képeznek a Testnevelési Egyetemen, több szinten is. De mégsem dolgoznak sehol – sem az idősebbek, sem a fiatalok. Hiányzik a konkrét lehetőség, ha úgy jobban tetszik: a működő „üzleti modell”.

Mint minden más sportágban, itt is mindennapi edzések vezetésére van szükség – felelős edzők közreműködésével. A főállásban vagy legalább mellékállásban, számon kérhetően dolgozó edző – ha a saját, minimális egzisztenciája biztosítva van – egy előre egyeztetett szakmai program keretei között maga is meg fogja teremteni a klub működésének feltételeit. Különösen akkor, ha ehhez szakmai és kommunikációs segítséget kap az MKSz-től. Vagyis a legfontosabb teendő a vidéki és fővárosi bázisok létrehozása – ahol az első lépés a felelős szakember kiválasztása, és munkájának finanszírozása (bérfizetés) a Szövetség részéről. Ebben a munkában egyaránt szükség van a lelkes fiatalokra és a sokat tapasztalt idősebb szakemberek bevonására is.

Nem kell megijedni attól, hogy az internet tele van az idősebb edző generáció számára misztikus módszerekkel! A klasszikus (hagyományos) edzésmódszerek alkalmazásával is messzire lehet jutni. Bár ott tartanánk, hogy már minden 18 éves versenyzőnk 5 perc alatt teljesíti a 4 kilométeres távot, és már nem tudnak tovább fejlődni, csak ha laboratóriumi tesztekkel és orvosi stábbal álluk melléjük…! Egyelőre azonban ott tartunk, hogy a gyerekeknek azt sem tanítja meg senki, hogy hogyan kell ülni azon a biciklin! Az alapok megismerése nélkül értelmetlen és fölösleges a speciális (például wattmérős) edzésmódszerekkel foglalkozni. Hinniük kell magukban az edzőknek, hogy rendszeres munkával eredményt érnek el. És ebben a Szövetségnek támogatnia kell őket!

Összhangban a Magyar Kerékpársport és Utánpótlás Alapítvány programjával vagy a BringaAkadémia tantárgyra építve az egyesületeknek meg kell jelenniük az iskolákban. Mert a gyerekek ott vannak – menjünk oda, és csábítsuk el őket, mutassuk meg nekik a kerékpársport értékeit. Ehhez is szükség van arra az edzőre, akit az első években, amíg saját lábra áll az új modell, a Szövetség finanszíroz.

Vagyis a sportágban a legfontosabb feladatok, melyekkel eddig senki nem foglalkozott, vagy ha igen akkor rosszul:

Szervezeti átalakítás – egyszövetségi struktúra, önálló szakági, szakmai vezetéssel.
Átláthatóság, nyitottság – szolgáltató típusú szövetség kialakítása.
Egységes, a teljes sportágra irányuló és a teljes sportágat bemutató kommunikáció.
Fővárosi és vidéki központok létrehozása, szövetségi edzők finanszírozása a kluboknál.
Értékalapú támogatási rendszer kidolgozása. Aki betesz a közösbe, az is vehet ki belőle (akár eredménnyel, akár amatőr csapat működtetésével, akár versenyszervezéssel tett érte).

Ha ezekkel nem foglalkozunk, és nem élünk az adott lehetőséggel, akkor megérdemeljük, hogy tíz év múlva is ugyanit tartsunk.

Eisenkrammer Károly

Kapcsolódó cikkek az ÚjSzövetség Blogban