blogok hírek magazin országúti RetroBlog tech

Lélekdonor: Liberia Shimano Dura Ace

2013.06.05.

Őszintén szólva, nem terveztem a bringa megépítését. Nem is vágytam rá igazán, attól függetlenül sem, hogy hajlamom a sorból való kilógásra arra sarkallt, hogy a sok évtizedes olasz versenybringa-uralommal szembemenve a japán komponensekhez húzzak. Távlati terveim közt szerepelt egy első generációs Dura-Ace szettel felszerszámozni egy arra méltó vasat. De ennek így kellett történni: a spontaneitás adta a szükséges pluszt, amitől szinte gyerekjátéknak tűnt összerakni ezt a régi országútit.

Kellemes összkép, úgy is működik, ahogyan kinéz…

Valamikor 2012 nyarán tűnt fel ez a Liberia bringa teljes 600 EX, azaz a népnyelv szerint “cirádás”, hivatalosan “Arabesque”, szettel (amire egy későbbi cikkben még visszatérhetünk), és csak átvételkor derült ki, milyen keveset használhatták több, mint harmincéves kora ellenére. Mivel a 600-as szettet másra szántam, így a szétbontás után ez a váz is a többi mellé került az állványra, és szinte meg is feledkeztem róla.

A bovden külsők szintén korhűek…

A gyűjtögető életmód szépsége és egyben kihívása, hogy ritkán kerül a látómezőbe olyan régi versenykerékpár, amelyen tényleg hiánytalan szettet találni, sokszor a kerékpárgyártók is keveréssel próbáltak különböző árkategóriájú termékeket előállítani. Hogy miről szedték le, máig talány, mégis ez év januárjában egyben tűnt fel a Bikemag apróhirdetései között ez a látszólag hiánytalan alkatrész-csoport. Persze pont akkor, amikor azt hinném, hogy a felesleges holmik eladásából befolyt összegek végre valamelyest kompenzálják az eddig is tetemes kiadásokat, de kezdek hozzászokni, hogy ennek a folyamatnak soha sincs vége.

Crane Black. Ez a felirat körül festés nélkül, de fekete, furatos tányérral…

A jókora csomag kibontásakor örömmel konstatáltam, hogy minden szinte karcmentes, és ami fontosabb, a Shimano háza táján 1976-ban “A2 betűvel megkezdett dátumkódos rendszer az összes alkatrészen feltűnik. Újra leszögezném, nem terveztem semmit ezzel a szettel, de a téli időszakban sem szeretem kevésbé a régi országútikat, ilyenkor, mint mindenki másnak, nekem is csak a bütykölés marad.

Még acélból készült a kormánycsapágy…

A hátsó gyorszár anyája Campa SR, a fékkargumikat valaki időközben irdatlan tömegben gyártott olcsó, mégis talán a legtartósabb Weinmanneokra cserélte, de szépen passzol és legalább fekete. Francia menetes középrész, bilincses váltókarok… Szinte láttam, ahogy a friss információk nekiütköznek a raktári készletek memóriámban tárolt listájának, és azonnal a többi mögött szerényen megbújó Liberia vázra néztem. Innentől kezdve szokványos is lehetne a történet, leszámítva, hogy egyetlen kompatibilitás, vagy tévedés okozta hibával sem kellett szembesülnöm, az ötlettől az alkatrészek megrendelésén át a finomhangolásig – egyéb teendőim mellett – mindössze egy hét telt el.

Liberia 103 csövek. Erről nekem mindig a Peugeot Carbolite ugrik be…

A váz 58-as méretű, ami nekem már-már kicsi, de a leginkább félversenyre hajazó geometria, – amit a sárvédő szemek is alátámasztanak – pont kényelmessé teszi. A fekete-kék kombináció, illetv a japán várvonal adott volt, csak követnem kellett. Így esett a választás a Schwalbe köpenyekre, BTS fekete küllőkre, ugyanilyen színű bandázsra és egy régi nyereg új kárpitjára is. A kiegészítőket még nem gyártotta akkoriban a Shimano, de igyekeztem ezen ország termékeit használni, a stucni, a nyeregcső és a kormány Sakae/Ringyo gyártmány, amíg a pedálok típusa Kyokuto Pro.

B-kódos agyszett 1977-ből. Az arany színű sor szintén családtag…

Az eredetileg Fiamme szingós felnikkel fűzött kerékszettet nem is volt szívem szétbontani, így a polcról leemelt B kódos, tehát egy évvel fiatalabb agyakra fűztem fel praktikus okokból, de szentségtörésnek számító Campagnolo Lamda Strada félaero peremes felniket, amiktől kicsit kompaktabb lett az összkép is. Hát igen, a minőséget nem vitatom… Mindent összevetve talán kissé eklektikus az összkép, ha csak a kronológiát nézzük, de azt hiszem, elég ritkán látni ilyen szép állapotban fennmaradt vázat és komponenseket, és amit nem vehet el senki ebből a történetből, az az alkotás és felújítás együttes élménye. Tanulságos, jó móka volt!