Kontinentális kerékpáros csapatunk, az Utensilnord-Ora24.eu sora Szlovéniában, a GP Sencur – UCI 1.2 kategóriás Europe Tour versenyen állt rajthoz. A horvát Radoslav Rogina győzelmével véget érő viadalról a magyar bajnok Kusztor Péter számol be blogjában:
(Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A Coppi e Bartali után pár napos pihenőt tartottam, melybe sajnos közbeszólt egy kisebb betegség is. Napokig nagyon fáradtnak éreztem magamat, fájtak a lábaim, gyenge voltam, bedugult az orrom, majd ezek után hőemelkedésem lett. Sajnos kedves feleségem, Krisztina is elkapta tőlem a kórt, ő kicsit rosszabbul járt, mint én, de jelentem, már jól vagyunk. Végre szombaton sikerült egy rövidebb állóképességi munkát végeznem és napról napra kezdtem magamat jobban érezni. Kicsit talán jól is jött, hogy az előző hétvégén nem versenyeztünk.
De nem volt sok idő a pihenésre, ugyanis a mai napon Szlovéniában álltunk rajthoz. Az elmúlt napi edzések nem mentek a legjobban, így nem tudtam, hogy mire számítsak, de örültem, hogy ismét versenyzünk. Szombaton délután vágtunk neki az öt órás útnak, a csapatból – a személyzet mellett – csak öten utaztunk, Botond, Zsolt, Krisztián, Rida és én. Hét óra környékén meg is érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat, megvacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk. Reggel nem kellett túl korán kelnünk, hiszen csak délben indult a derbi. Igen rossz időre ébredtünk, eső és hideg fogadott bennünket. 11 előtt érkeztünk meg a rajt helyszínére.
Szerencsére az eső fokozatosan alább hagyott, és 12-re teljesen el is állt, csak az aszfalt volt tiszta víz, és a hőmérő mindössze négy fokot mutatott. Én minden ruhámat magamra vettem, nagyon fáztam, és nem szerettem volna újra megbetegedni. Végre nekivágtunk a 163 kilométeres napi penzumnak, mely hat darab körből tevődött össze. Egy felüljáró méretű dombtól eltekintve teljesen sík útvonalon haladtunk, a legnagyobb nehézséget az erős szél és a hideg okozta. Sajnos elég hátulról rajtoltam és már az első kilométereken kettészakadt a mezőny, ezért én a második sorban ragadtam. Szerencsére egész gyorsan újra összezártunk, de addigra már kialakult egy négy fős szökevénycsoport, melyben Rida is tekert. Nekünk ez a szituáció remek volt.
Szépen nyugodtan haladtunk, mikor Rida tűnt fel előttünk, sajnos leszakadt a spiccről. Azt mondta, hogy nagyon nem érezte jól magát, és kisebb technikai problémája is adódott. A mezőny megkezdte a szökevények üldözését, de nem sikerült közelednünk hozzájuk, sőt ők távolodtak tőlünk. Már két perc felett járt a hármas előnye, mikor hátul megbomlott az egység. Senki nem akart vezetni, mindenki lósszal próbálkozott. Közben tőlünk már csak Zsolt és én tekertünk a bolyban. A hatalmas szélben rengeteg versenyző áldozatul esett, köztük Krisztián és Botond is, Rida pedig láncszakadás miatt bukott és feladni kényszerült a további küzdelmeket.
Én részemről nem éreztem jól magamat, nem mentek rendesen a lábaim. A nagy akciózás közepette az ötödik körben meg tudott lépni újabb három versenyző, majd őket követte még egy. Ekkor én is megindultam és próbáltam utolérni őket. Az egy főt befogtam, de a másik hármat nem sikerült. Ott mentek előttünk pár méterre, de egyszerűen nem volt több erő a lábaimban, nyelet mentem, már szinte fájt, de nem sikerült. Nagyon csalódott voltam, egy remek helyezés csúszott ki a kezemből, hiszen az élen haladó hármas után ez a sor is hazaért. Az utolsó körben még meg tudott lépni pár versenyző, Zsolt és én a mezőnyben érkeztünk.
Ez egy rosszul sikerült nap volt számunkra, nem nagyon jöttek össze a dolgok. Most nem szereztünk pontokat, de próbálunk nem elkeseredni, – ami nem könnyű egy ilyen versenyt követően – inkább előre nézünk. Nekem személy szerint nagyon nem ment, ott tudtam lenni az élen, de egyáltalán nem éreztem jól magamat, remélem, hogy csak a hideg miatt lehetett. Hiszek benne, hogyha egyszer végre valahára megjön a meleg, akkor minden rendben lesz.
Szép hetet kívánok mindenkinek!
Kuszti
