A hétvégén Mariborban került megrendezésre az idei Európa Kupa első fordulója, mely a magyaroknak válogató verseny is volt egyben. Az esőzésektől, majd a kopástól és gödrösödéstől gumicsatává váló versenyt a legjobb fizikumúaknak találták ki, így a döntőkre az ezer fekvőtámasz futamának is hívhattuk már.
David Trummer
A 2014-es világbajnokságra öt versenyen át tart a válogató kvalifikáció, melyből a nemzetközileg legrangosabb zajlott épp le a Pohorje-n. Az Európa Kupa évek óta már úgymond „kis-világkupaként”, üzemel, ami annyit jelent, hogy 20-30 nagyobb név mögött óriási daráló következik, szoros mezőny és sokkal több résztvevő, mint világkupán. Nincs hobby kategória, csak Elite Férfi, Női, Masters és U17, azaz csupa gyors bringás, a világ szinte minden országából. Ezúttal kicsit talán kevesebb volt a „nagy név”, de azért így is láthattunk párat. A teljesség igénye nélkül Cam Cole, Markus Pekoll, Robin Wallner, David Trummer, Thibaut Ruffin, Joe Connell, Harry Molloy, Johannes Fischbach…
Így aztán 380 induló vetette rá magát a pályára pénteken, először gyalogosan, majd a délután folyamán bringával is. A szemerkélő és az előző napi esőnek csak a sípályás szakaszok kezdték megadni magukat, a többi erdős rész még csak épp gyurmás volt. Ettől nagyon vegyes volt a kép gumik terén, a száraz köpenyektől a teljes sárgumikig volt minden.
Videó a pénteki edzésnapról:
[youtube height=”380″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=kxYdR3pKWHI[/youtube]
Szombatra viszont már egyértelmű lett a helyzet, rengeteg eső esett és folyt a sár a pályán. Ettől beadta a derekát a kőkeményre döngölt bikeparkos talaj is, egyre mélyebb gödrök és vályúk kezdtek kialakulni, miközben a világhírű sziklakert pedig teljesen barnára színeződött.
Európa Kupáról lévén szó, szombat délután már az időmérők következtek és addigra a technika is kialakult mindenki alatt. Világszínvonalon óriási kérdés jelenleg a 26 vs 27,5 kerékátmérő, ami az első két vk-n egyértelműen a nagyobbik felé hajlott. Azonban Mariborban sok a kanyar, sok a technikai elem, így a legtöbben visszarakatták a „régi”, jól bevált kerekeket. Némelyik váznál furcsa látvány volt a 650B-re tervezett lánc- és támvillák között a kisebb kerék, de így még a sárférőhely is nőtt.
Palotai Gábor
A magasabb rajtszámosok rajtoltak először a száradó pályán, majd a világranglista szerinti legjobbak jöttek a végén. A magyarok közül Kántor Miklósnak volt a legelőkelőbb száma, a 39-es, aki mondhatni így a legkevésbé sárosan érhetett le, azonban a legnagyobb gödröket és vályúkat is ő kapta. Miki a pálya végén esett egyet, de ígyis második magyarként zárt, mögötte pedig Palotai Gábor, Gács Péter, Gyulai Csaba, Káposzta Dávid, Ettingshausen Máté, Jelenszky Bálint és Hóbor Zoltán sorrendben a többiek. A legjobb magyar időt Keresztes Péter futotta az időmérőn, ami összetettben a 92. helyet jelentette.
Ahogy várható volt, a mezőny nagyon szoros, egy másodpercen belül átlagosan három-négy ember volt, így egy kis hiba is sok-sok helyezést jelent hátrafelé. A lista élére két osztrák kvalifikálta magát, az első a 2011-es világbajnokság junior ezüstérmese David Trummer, a második a Mondrakeres, regnáló Európa Bajnok Markus Pekoll lett. Pekollt az idei világkupákon eddig az uj prototipus 27,5-es géppel láthattuk, de a maribori pályán ő is a 26-os Summummal indult. Közel sem eldöntött még ez a kerékátmérő kérdés, még ha a piac a váltást is szorgalmazza.
Junioroknál mindössze két honfitársunk indult, Décsi Zoltán és Király Ármin. Utóbbinak öt másodperccel mutatott kevesebbet az óra, de a legjobb magyarhoz képesti másfél perc hátrány több mint elgondolkodtató. Na de itt még semmi nem dőlt el, az időmérő a válogató tekintetében lényegtelen, a pontokat a vasárnapi döntők alapján osztják.
Videó a szombati időmérőkről:
[youtube height=”380″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=Q6uAzAvcOss[/youtube]
A szombati időmérők után egyértelmű volt a helyzet, az átmeneti/száraz gumikat kell feltenni, ami a LiMiT-es srácoknál egyértelműen a Schwalbe Muddy Mary-ket jelentette. Azonban míg a mezőny a döntők előtti álmát aludta, ismét megeredt az ég, amitől újra egy sárcsíkká változott a pálya azzal a különbséggel a korábbiakhoz képest, hogy már gödrös és vályús is volt. Ezek persze tovább mélyültek és egyre fizikálisabbak lettek a gyors nyomok. Mivel a futamok délutánjára már napsütést mondtak, így a sárban is maradtak az átmeneti gumik, amitől még látványosabbá vált a közel 400 versenyző edzése. Méretes driftelések, hatalmas mentések, elég volt csak egy kicsit megállni a pálya szélén és máris láthattunk valami rendkívülit, valami érdekfeszítőt.
Szokás szerint az időmérő fordított sorrendjében érkeztek a versenyzők a döntőben, így először a magyar juniorok között dőlt el a párharc. Király Ármin tudott többet javítani, így megtartotta az időmérős helyezését.
Kántor Miklós
Elite Férfiak között már jóval szorosabb küzdelem volt, történt is néhány átrendeződés. Jelenszky Bálint lépett előre, míg Káposzta Dávid vissza az időmérőhöz képest. Ettingshausen Máté ismét technikai gondokkal küszködött, jelen esetben futva a bringájával érkezett a célba, így a maximumot hozta ki a helyzetből, vagy még annál is többet. Azt hiszem erre mondják, hogy példás! A legnagyobb meccs végül a képzeletbeli dobogó alsó két fokáért alakult ki, melyekért Kántor Miklós és Palotai Gábor küzdött meg. Gábor érkezett először, rengeteget javított időmérőjén és 4:02-es idejével magasra tette a lécet. Nem sokkal később Miki rajtolt el és a speaker hamarosan mondta, hogy nem jó a részideje, valami volt, de jön a pályán. Megnyomta az alsó szakaszt és mindössze egyetlen másodperccel jött be Gábor mögé. Ezután tudtuk meg, hogy mi is történt vele. A felső falapos ugrató érkezője konkrétan egy fékút a következő kanyar előtt, így hatalmas gödrök alakultak ki ott. Miki ahogy földet ért, már repült is át a kormány felett, szerencsére semmi komolyabb baja nem lett, gyorsan összeszedte magát és már hajtott is tovább. Három küllője bánta és egy párnapos kézfájás lett az eredménye, de ígyis harmadik magyar lett. Keresztes Péter volt már csak fent és tudni lehetett, ha nem ront nagyot vagy nem lesz valami technikai probléma, akkor bejön első magyarnak, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Rendesen elfáradva, de teljesen egészben ért be a célba, egyedüli magyarként négy perc alatti idővel, igen komoly időkülönbséggel a többiekhez képest. Abszolútban a 102. helyen végzett (a részidőnél még 90. volt), de a lényeg inkább az, hogy öt másodperccel kevesebbet kapott az elsőtől, mint az időmérőn.
A magyarok közötti abszolút sorrend tehát így alakult: 1. Keresztes Péter, 2. Palotai Gábor, 3. Kántor Miklós, 4. Gács Péter, 5. Gyulai Csaba, 6. Ettingshausen Máté, 7. Jelenszky Bálint, 8. Káposzta Dávid, 9. Király Ármin, 10. Hóbor Zoltán, 11. Décsi Zoltán, 12. Nagy Sándor. A válogatóba számító 20%-on belül a 8. helyig kaptak pontot a srácok. Zámbó Dávid és Liszi Attila sajnos sérülés miatt nem tudott rajthoz állni a versenyen, de mivel egy futamot el lehet dobni, így még minden nyílt, még a felénél sem tartunk!
A válogató jelenlegi állása
Abszolút értékelésben az időmérő után a döntőben is David Trummer bizonyult a legjobbnak, az előnye azonban négy másodpercre nőtt, ami mondhatni űridőnek számít! Második a lengyel Slawomir Lukasik, harmadik a korábbi Európa Bajnok svéd Robin Wallner.
Top 20
A következő válogató verseny már a hazai OB, a GravityHall Downhill és Fourcross Országos Bajnokság lesz Eplényben július 25-től 27-ig, mely duplaszorzósnak számít a pontrendszerben.
Videó a vasárnapi döntőkről:
[youtube height=”380″ width=”640″]https://www.youtube.com/watch?v=Cr_YHOF-eVw[/youtube]
Fotók: Raffi DieWaldfee és Thomas Dietze
