A megszállott kerékpáros órákat képes töprengni vagy éppen másokkal vitatkozni a montis kerékméret vagy a gravel bike-ok előnyein, hátrányain, a lánckerekek számán vagy a megfelelő áttételezésen. A ruházat kérdése talán nem köti le ennyire az érdeklődést, ellenben az évek során megfigyelhető egyfajta divattrend, amely a nadrág és zokni esetében a legszembetűnőbb. Most ez utóbbit vesszük górcső alá.
A fekete és hosszabb szárú zokni a 90-es évek végén jelent me, ma már más szelek fújnak…
Tavaly megjelent nyári majd téli ruházati körképünkben elsődlegesen az alapanyagok technikai paramétereire és fejlődésére helyeztük a hangsúlyt. Persze a dizájn mellett sem mehetünk el szó nélkül. Nézzük a zoknit, amely relatív olcsó, viszont az izmoktól feszülő láb megjelenését nagy mértékben befolyásolja. Két fő designparaméter a hossz és a szín.
Az 1940-es évekig a kerékpározáshoz használt zoknik egyformák voltak, utcai vagy általános sportoláshoz tervezettek. A speciális bicajos zoknidivat elindítója a Campionimissimo, azaz a bajnokok bajnoka, Fausto Coppi. Egyáltalán nem véletlen, hisz őt tekinthetjük az első versenykerékpáros sztárnak, akiért rajongtak mind a nők, mind a kerékpársport iránt fogékony férfiak. Coppi hozta divatba a rövid fehér zoknit, amely még éppen fedte a bokacsontot. Az olasz csillag lábai amúgy is aránytalanul hosszúak voltak, így az ideális arányok szóba sem jöhettek: ha az olasz csillag úgyis “nyakigláb”, akkor legyen még hangsúlyosabb eme ismertetőjel!
Eddy Merckx – kortársaihoz hasonlóan – a klasszikus Coppi-stílust követte…
A következő három évtized a Coppi által elindított trendet követte, mind a versenyzők, mind az amatőr kerékpárosok előszeretettel viseltek rövid fehér zoknit. A paradigmaváltás a 90-es évek második felében következett be, a legtöbb és egyben a legkevesebb Tour de France győztes nevéhez fűződik. Lance Armstrong már 1999-es “újjászületése” előtt előszeretettel viselt magasabb szárú – és ami még meghatározóbb – fekete zoknit. Tette ezt úgy is, hogy Motorola csapattársai még a rövid fehérre esküdtek. A Postal és Discovery időszakban jól jött a extra hossz, hisz így kétségtelenül feltűnőbb a fehér pipa logó, amely milliókat hozott a texas-i konyhájára.
Armstrong hozta divatba, majd a legtöbben magukévá tették a (relatíve) “hosszú feketét”!
A profi kerékpárosok döntő része követte a pelotonvezér által lefektetett irányzatot, az amatőr bicajosok pedig természetesen úgy szeretnek kinézni, mint példaképeik. Lance csillaga néhány évvel ezelőtt elhalványult, részben ebből kifolyólag új zoknitrend van kialakulóban. A szín tekintetében a szó szoros értelmében színes a kínálat, a hossz pedig ugyancsak tetszőlegesen megválasztható. A triatlonosok által előszeretettel viselt kompressziós zoknik ugyancsak új irányt mutatnak, ezek feszesek, majd térdig érnek és rendszerint feketék. A kerékpárosok ezt a trendet nem tették egyöntetűen magukévá, viszont a Tour-győztes, világ és olimpiai bajnok Bradley Wiggins előszeretettel viseli ezt a zoknitípust.
Wiggins az 1-óras csúcs közben spéci kompressziós “fuszekliben”…
A mai ProTour mezőnyben megannyi zokniszín és -hossz látható, tehát mondhatni szabad a gazda. De létezik-e esztétikailag ideális viselet? – kérdezhetnénk. Több tudományosnak tűnő képlet látott napvilágot e téren, az alábbi a legismertebb mai amerikai versenyző, Taylor Phinney nevéhez fűződik. Szerinte az ideális zoknimagasság meghatározásához a lábat 35 fokban be kell hajlítani, és az így felhúzott fuszekli felső végének a vádli alatt 2,5 cm-re kell elhelyezkedni. Ez a lábszárhossz függvényében 12-15 cm magas szárhosszt feltételez.
Szerencsére a kompressziós zokni nem terjedt el a kerékpárosok körében…
A már említett körképek mellett a kerékpáros ruházati stílussal korábban is foglalkoztunk, ajánlhatom például a hagyományos sildes sapkákról, illetve a cipőkről készült írást. Nemsokára pedig a bicajos nadrágdivat trendeket vizsgáljuk.
Ma szabad a gazda, mind a magasság mind a szín terén – ez is egyfajta trend!
